Győzelem

Mivel Kija szerint még nincs elég DenNorom (igazán össze kellene velük hoznom egy rendes ficet, igazán megérdemelnék már), írtam egyet neki a szavaira~ 2012 utolsó frisse. :D

– Karóra ér? – fintorgott Norvégia, ahogy végignézett az előtte boxerben ücsörgő, vigyorgó társán. Az a nyavalyás alkohol, az viszi bele minden hülyeségbe, és tessék, most pár kör üvegezés után itt ülnek és pókereznek, aztán ki tudja, mi lesz… mindenesetre eddig legalább ő állt nyerésre. Ruhadarabokban játszottak, mivel ő már rögtön az elején leszögezte, hogy nem hajlandó félrészegen sem kockára tenni a gazdaságát. Azt már nem!

Ha józan lett volna, bizonyára feltűnik neki az az elmerengő arckifejezés, amivel Dánia figyeli, s a bólintására levette az óráját. Ameddig az inge nem kerül le róla, minden rendben van. Lehet, hogy direkt hagyja nyerni, aztán majd… elhessegette a gondolatot, és tovább kártyáztak. Senki sem csalt, mégis lassan egyenlítődött az állás, és Lukas durcásan szabadult meg a ruhadarabjaitól.

És végül ő győzött. Elégedetten hátradőlve dobta le az utolsó lapokat, és még egy fölényesen gunyoros félmosolyt is megengedett magának. Az éjjeliszekrény megrezzent mellette, ahogy Dánia sértődötten lefordult az ágyról, egy gyertya azzal fenyegetett, hogy eldőlt (mint egy elcseszett randevú, pedig semmit sem beszéltek meg, Christensen egyszer csak beállított hozzá egy üveggel, ő meg egy nagyon komoly varázslatra készült éppen, de hát egye fene), csoda, hogy eddig nem gyújtották fel a lakást.

– Ez nem ér, biztosan csaltál – duzzogott Dánia, és lehúzott egy felest. Elégedetten csettintett a nyelvével, majd a norvégra hunyorgott. – És mit kér a győztes?

– Nyugalmat – mordult Norvégia. – Ha holnap macskajajom lesz, megkapod a magadét.

Dánia felnevetett; a hangja szemtelen, kihívó.

– Megoldod te azt, hogy ne legyél másnapos. – Négykézlábra küzdötte magát, és egy pillanat múlva már Norvégia fölött térdepelt, teljesen a párnák közé passzírozva a férfit. Megfeledkeztek mindenről, Norvégia a dán mellkasára támasztotta a kezét, de nem volt ereje eltolni magától.

A csókjuknak most vodka íze volt. Lukas képtelen volt ellenállni, teljesen elbódult, és engedelmesen viszonozta.

 Másnap reggel persze még az átlagosnál is morcosabban ébredt, és azon nyomban püfölni kezdte a békésen szunyókáló Christensent. Majd’ szétrepedt a feje.

– Megöllek, te idióta!

Dánia ekkor arra gondolt, milyen jó is egy-egy betintázott éjszaka után ilyen szerető, gyengéd társ mellet ébredni.