Boldog születésnapot!

Tinónk ma lett kilencvenöt éves, ne higgyétek, hogy elfelejtettem. :D Avagy ártatlanka FinHun szösz~

A címadás mestere vagyok.

– Köszönöm, Tino, hogy eljössz hozzám minden évben – mosolygott Magyarország. Finnország viszonozta, és kortyolt egyet a kezében szorongatott bögréből. A Vörösmarty téri karácsonyi vásár forgatagában andalogtak, a férfi izgatottan nézelődött körbe, és a puncsa minden egyes lépésnél azzal fenyegetett, hogy a mellényére löttyen. Erzsébet ezzel szemben alig látott ki vastag sála mögül, amit télikabátja fölött viselt. Tinóra is ő rimánkodott rá még egy pulóvert, mert ahogy mondta, már attól is megfázik, ha csak ránéz.

– Tudod, hogy mindig szívesen jövök.

– Azért remélem, hogy senki sem neheztel rám, amiért minden december elején elrabollak – mondta enyhe bűntudattal Erzsébet, ahogy a finnbe karolt. – Elvégre…

– Ugyan, jó kicsit kiszabadulni a mókuskerékből – nevetett Finnország. Magyarország megtorpant, a táskájában kotorászott, majd elvigyorodott. Szembefordult nyelvrokonával, és míg egy könnyed puszit adott az arcára, egy kis csomagot nyomott a kezébe.

– Ne hidd azt, hogy megfeledkeztem róla… Hyvää syntymäpäivää, Suomi!