Azirafael egy bögre forró tejeskávé köré kulcsolta az
ujjait. Elég hideg volt, jól esett neki egy kis meleg. Egy bódé mellett
álldogált, egészen a tér szélén, hogy ne legyen útba, és az orrát finom
csokoládéillat csiklandozta, de megfogadta, hogy ez egyszer ellenáll a
kísértésnek.
Belekortyolt az italába és a puha hóesésbe bámult; lassan
besötétedett, és Crowley előbbre ígérkezett és nem szokott késni… legtöbbször.
Tudta, hogy a démon tud magára vigyázni, és nem aggódott, csak szeretett volna
minél előbb vele lenni.
Egyszer csak ismerős karok ölelték át szorosan, és valaki a
nyakába szuszogott. Az angyal elmosolyodott és kedvese vállára hajtotta a
fejét.
– Bocs a késéért – motyogta Crowley, és egy tábla csokit
dugott a zsebébe.
– Megbocsátom – nevetett Azirafael. Megfordult és átkarolta
párja nyakát, aztán rövid puszit nyomott az ajkaira. Crowley tudta, hogy ez
most egy különleges alkalom, és belemosolygott a csókba.
Jajegyemőket~ Ilyen édes pillanat ezen a vacakhideg napon, tök jól esik~ *--* Köszi, hogy itten van x3
VálaszTörlésSzívesen máskor is. ^^
Törlés