Bázisugrás

Felix Baumgartner a minap ugrott le harminckilenc kilométer magasról, és mi rögtön agyalni kezdtünk, hogy vajon Erzsi hogy reagálna, ha Roderich ilyet tenne... nos, itt az eredmény, elnézést kérek mindenkitől, hirtelen felindulásból történt. xD
Tehát... Bázisugró!Roderich, dühöngő Erzsi és egy csalódott Gilbert. :D

– Te érzéketlen, öntelt, rohadék tuskó!

Roderich nem volt hozzászokva, hogy ilyen jelzőkkel illessék; pláne nem Erzsébettől várt volna ilyesmit. A nő őrjöngve vágott át az újságírók és fotósok tömegén, és amint elérte kedvesét, ott ütötte, ahol csak érte, s közben megállíthatatlanul potyogtak a könnyei. Az osztrák nem tudta, mit csináljon vele, még sosem látta ilyennek. Eddig a büszkeség és a rekord feletti boldogság érzése keveredett benne, az adrenalin pedig még ott száguldott az ereiben, de most összezavarodott. Sikerült az eddigi rekordot megdöntenie, magasabbról ugrott, mint eddig bárki más; kedvese viszont úgy tűnik, mégsem büszke rá. Gyengéden lefogta a még mindig őt teljesen hasztalan és egyre gyengébben püfölő Erzsébetet, és szorosan magához ölelte. Kérdően pillantott a nem messze álldogáló, zavartan toporgó Gilbertre, mire az csak megrázta a fejét. Mondtam, hogy tartsd otthon, tátogta neki.

– Jól van, semmi gond… – suttogta a lány hajába, mire az hisztérikusan felnevetett.

– Semmi gond?! Azt mondod, semmi gond?! Meg is hallhattál volna, és én erről az egész, eszement rekordkísérletről csak a tévéből értesülök, mintha nem lenne semmi közöm hozzád… – Egészen elcsuklott a hangja, és elgyengülve kapaszkodott Roderich karjába; most jutott el a tudatáig, hogy a szeretett férfi épségben van, és már nem is akarta miszlikbe aprítani. Gilbert odalépett hozzájuk, és majdhogynem barátságosan veregette hátba kedvenc osztrákját. Mintha nem jutott volna szóhoz.

– Haragudtál rám…

– De én sosem akartam, hogy… – Erzsébet zokogása hamarosan halk szipogássá szelídült, és mélyen Roderich űrhajós ruhájába fúrta az arcát. Már nem az első alkalom volt, hogy az osztrák különleges hobbija miatt vesztek össze. – Nagyon rám ijesztettél, eszedbe ne jusson még egyszer ilyen.

– Csak annyit akart mondani, hogy legalább jól összetörhetted volna magad, és aztán lett volna oka évekig ki sem engedni a házból – vigyorodott el Gilbert, amint megtalálta a hangját. – Prímán ellettünk volna az…

Erzsébet nem eresztette el párját, de így is képes volt olyan nyaklevesben részesíteni a poroszt, hogy az még percekig csillagokat látott tőle. Azután két oldalról átkarolták a fáradt, de diadalittas Roderichet, és kivezették a családi drámát lelkesen megörökítő újságírók gyűrűjéből a férfit, aki leugrott a földi légkör határáról.*

*Nem, nem tartok földrajz órát, hogy ez miért pontatlan, de a média így emlegette. A harminckilenc kilométer még bőven a sztratoszférában van.