Május 17.

Itt az elvesztett fogadás eredményének első része. :) Kija szavaira íródott, természetesen DenNor. Hamarosan szállingózik fel a többi is. :)

Tulajdonképpen ez már olyan fluff, hogy valahol OOC számba megy... 

 

 Fittyet hányva arra, hogy elméletileg olyan helyen ül, ahol nem lehetne cigarettázni, Norvégia már a harmadik szálat szívta el. A füst illata, amitől még régen fulladt, egy kicsit Dánira emlékeztette és megnyugtatta.
A karórájára pillantott. Szokás szerint késett Chirstensen, pedig megígérte, hogy eljön és pontos lesz. Még olyat is talált mondani, hogy pár napra Oslóban marad nála… Norvégia türelmetlen volt.


Nagyon nagy tömeg volt és Dánia eltévedt. A nemzeti ünnep miatt a lakosság nagy része az utcán tolongott, és már lengette a sok kis norvég zászlót; Dánia is szerzett egyet valahonnan. Reményei szerint a csokra nem vette fel a saláta állagot, amíg átfúrta magát a tömegen Norvégiához igyekezve.
Lassan a főtérre ért. Norvégia egy padon ült egy fa alatt, és láthatóan már nagyon türelmetlen volt, mert Dánia még így távolról is látta, ahogy ideges ritmust kopog az ujjaival a térdén. A dán a hátulról becserkészés módszerét választotta.


Norvégia összerezzent, ahogy valaki hátulról átölelte, és egy fura nyikkanást hallatott. Dánia nyálas puszit nyomott az arcára.
– Boldog szülinapot! Füled érjen bokáig – mondta sandán vigyorogva Dánia lezuttyanván norvég társa mellé.
– Azt inkább ne. – Norvégia elnyomta a csikket, amit majdnem elharapott, amikor áldozatul esett Dánia szeretetrohamának.
– Ma elképzeltem, milyenek lennénk öregen… Én még mindig hiperaktív lennék, de ó fájdalom, az orvosom eltiltana az alkoholtól, és te ezt igyekeznél betartatni velem; a járóbotodat lengetve megkergetnél, ha felvetném, milyen finom nyúlpörkölt lenne az egyik kis kedvencedből.
– Hülye – véleményezte tőle szokatlanul gyengéden Norvégia; még egy dicsérettel is felért tőle. – Mi nem öregszünk meg csak úgy.
– Azért neked és nekem is sikerült már valahogy bőven átlépni az ezer évet – nevetett Dánia, és mintha Norvégia merev, érzelemmentes arcán is megjelent volna valami mosolyféle. – Valljuk be, hogy van sok jó oldala az örök fiatalságnak – azzal Dánia közelebb csusszant Norvégiához és megcsókolta.