Nátha

Kija szavaira~ 

És mert úgy is ilyen náthás időszak van... xDD

A bögrében ott gőzölgött a forró tea, amit Norvégia az imént főzött neki. Nem volt kedve meginni, mert így a betegágynak kinevezett kanapéról nézve nem látszott jó ízűnek vagy akár megihatónak.

Nem tudta, hol fázhatott meg ennyire, de nagyon bosszantó volt. A hangja sem volt a régi, csak tüsszögött, és fújta az orrát folyton. Norvégia azt mondta, hogy egyen narancsot, mert abban sok a C-vitamin és az segít, valamint a lelkére kötötte, hogy nem rakhat semmilyen édesítőszert a teájába, mert az elvenné a hatását. Ha meg mégis megteszi, akkor büntetésként abból a nagy fekete könyvből fog felolvasni neki, amibe lejegyezte a vereségeit. Dánia igazából nem hitte, hogy valóban van olyanja, de néha talán jobb volt vele elővigyázatosnak lenni.

Szenvedve sóhajtott egyet, és kanál híján egy ceruzával kavarta meg a teáját; tulajdonképpen miért nem jó a náthára a sör? Lerúgta magáról a takarót azzal az elhatározással, hogy ő most szerez magának egy dobozzal, de pechére pont ekkor tért vissza a szobába Norvégia leellenőrizni, vajon nyugton maradt-e, amíg ő kiment feltenni egy újabb adag vizet forrni. Lesújtóan nézett rá, és karba tette a kezét.

– Tulajdonképpen miért is ápollak? – kérdezte bosszúsan.

– Mert szeretsz – felelte Dánia a náthások jellegzetes hangján, és megeresztett egy csábosnak szánt vigyort.

Norvégia – talán hogy a szeretetét bizonyítsa – hozzávágott egy csomag zsebkendőt.