Horcrux

Tulajdonképpen nevezhetjük crossovernek is. :D Lizi Eyre ötletére íródott. 

Akik még nem olvasták az Északiak egymás köztöt, azoknak kiírom ide szép nagy betűkkel, hogy: SPOILER.

Dánia meghalt. Vagy mégsem? 

(Kritikát szabad írni. :D)

Amikor csengettek, Norvégia el sem tudta képzelni, ki lehet az; Izland fél órája ment el, Svédország és Finnország látogatási szándékáról tudott volna előre, másnak meg nem igazán akaródzott jönnie, mióta kitudódott, hogy ő tette el láb alól Dániát. A többség azóta tartott tőle.

Norvégia nagy nehezen lekászálódott a széles ablakpárkányról, ahol eddig ülve bámulta az esőt. A tagjai teljesen elgémberedtek közben, így csak lassan jutott el az ajtóig. A titokzatos látogató ismét csöngetett, most már hosszabban, majd türelmetlenül dörömbölni kezdett az ajtón. Csak kevés ember mert megengedni magának Norvégiával szemben ilyen fokú pofátlanságot.

Az ajtó üvegének túloldalán egy túlontúl ismerős sziluett derengett át. Ahogy Norvégia ajtót nyitott, sok mindenre átfutott az agyán, de az őt fogadó látványra, na meg a lelkes-harsány üdvözlésre nem számított.

– Norvégia, de jó téged újra látni! Hogy s mint vagy? Én remekül, jobban, mint újkoromban, csak még sajog egy kicsit a szívem tája… Héj, Nor, miért nézel úgy rám, mintha szellemet látnál?

Norvégia biztos volt benne, hogy valamelyik vicces kedvű valami hallucinogén szert csempészett az italába a legutóbbi világtalálkozó alatt – az nem lehet, hogy ez a barom még nappal is kísértse!

– Te… mi… Ez hogy lehet? – dadogta végül Norvégia, közben sebesen járt az agya. Valószínűleg a gyilkosságért nem csak a varázserejével fizet, hanem szépen lassan megőrül, és majd a végén olyan tudathasadása lesz, mint Oroszországnak…

– Képzeld, kiderült, hogy nekem is van egy horcruxom, mint annak az egyik főmuftinak a Harry Potterben… Magam sem tudtam róla, de a háborúk során annyit öltem, hogy leszakadt egypár darab a lelkemről, és valamelyik beleköltözött a dán királyi koronába, szóval úgymond feltámadtam… Képzelheted, milyen képet vágott a főnököm, amikor épen és sértetlenül besétáltam a minisztériumba. Még puszit is adott, látod? Norvégia, figyelsz te rám? Héj, Nor… Mi bajod van?!

Norvégiával valami olyasmi történt, ami eddigi élete során még sosem: elájult.