Süti

Egyre és egyre csak jönnek a hasonlóan érdekfeszítő című egyperceseim, remélem, hogy azért örültök nekik... xD

Ismét Kija szavaira íródott (miért van az, hogy minden kapott szó között szerepel a sör is? xDD).

(Ha jók lesztek, hamarosan jön egy RusFin. De ezt csak zárójelesen jegyezném meg.)

Norvégia sokszor elgondolkozott rajta, vajon miért is találja annyira gusztustalannak Dánia sütijeit, hogy még hozzáérni sem mert; talán az a tudat volt, hogy a dán mindent meglocsolt egy kis sörrel, amitől furcsán tocsogott az egész, vagy a fekete szénréteg, ami borította őket. Egyik sem látszott túl étvágy-és bizalomgerjesztőnek. Ugyan megpróbált már többször is szakácskönyvet adni Dánia kezébe, de eddig sosem járt sikerrel; citromlé helyett tényleg mindenbe sört rakott, mert szerinte más sárga folyadék csak a vizelet volt. Norvégia lassan feladta a próbálkozásokat, igaz néha még küldött a dán e-mail címére csatolt fájl formátumában idióta címekkel ellátott recepteket, hátha úgy elolvassa őket.

Dánia vidáman berontott a szobába rózsaszín tangabugyis pólóban, melyet ki tudja, milyen megfontolásból viselt, és Norvégia el sem tudta képzelni, honnan a fenéből szerez ilyen hülye fölsőket. Mindenesetre dán kedvese nem hagyta tovább merengeni az ágyon ücsörögve. Felrántotta, és mint valami imént lőtt zsákmányállatot maga után vonszolta a konyhába.

– Norvégia, nézd mit sütöttem! – intett Dánia a valószínűleg használhatatlanná vált sütő felé, amiből sűrű, sötét füst dőlt. Valamit valóban megsütött, de az nem sütemény volt…