A hülyeség ragályos mint tudjuk. Itt minden egy bájital miatt van, amit a kedves Pipogyi elrontott (miért dobál most mindenki záptojással?). A szereplők totálisan kifordulnak önmagukból, beleértve az írónőt, akivel még le is állnak beszélgetni. Ez alatt mit is értünk?
- szó lesz egy szerelmi háromszögről
- egy agyturkász is a képbe jön
- valaki becsajozik
Figyelmeztetés: a történet nyomokban igazságot is tartalmazhat!
+ egy figyelmeztetés: régen írtam és hülye humorom van xD és valószínűleg még mindig tele van helyesírási hibákkal
Remus Lupin sosem állította magáról, hogy nagy csajozó lenne. Így volt ez egészen addig, míg James fel nem lázadt az írók ellen: kijelentette, neki nem kell Lily hagyják is vele békén, mert utálja. Persze most mindenki engem átkoz („Mégis hogy képzeled ezt, szétszedsz egy ilyen párt? Te szívtelen senki, te nevezed magad írónak?”), de miért nem képzelitek magatokat szerencsétlen James helyére? Szerintem teljesen érthető reakció. Hiába fizet sokat a munka... Szóval otthagyta Lilyt – aki átvedlett rosszkislányba –, és eldöntötte, hogy ezentúl csak Pipogyusz Hé, van neki rendes neve is! J.P. elnézést, Piton lelkivilágával fog törődni. Magyarán felcsapott pszihológusnak, de most nem ez a lényeg. Tehát összetörte Lilyt, aki innentől kezdve sorra vitte az ágyába a pasikat majd dobta őket rögtön reggel egy „ Potter biztos jobb nálad!” felkiáltással. Szóval rögtön nem volt már olyan Mary Sue-s mint amilyennek ismerjük. Nem is volt az sose, hahaha!
De ez a történet most nem Lily bájolgásairól szól... Hogy képzeled ezt, minden valamire való történet rólam szól! L.E. És ki mondta, hogy ez olyan? S.Zs. ..., hanem az elbűvölő bájos Remus Lupinról.
Szóval Remikével úgy jöttünk össze, hogy egyszer csak Potter nekiállt lázongani valahol és Remike is felhagyott a szent prefis életmódjával magához rántott megcsókolt és nemsokára örök hűséget fog nekem esküdni, és ha tudnád, milyen jól csókol és mennyire vetkőztetően...
Ez volt az a pont, amikor leütöttem a csajt és visszavettem tőle a ceruzámat. Igen, igen, Remus Lupinnak csaja van! Hát te voltál? Örök hálám érte – a leütésért –, de miért ragasztottad rám? R.L. Jobb lett volna meg se kérdezni... már mint a csajt, bár sose lehet tudni. Szegényke szintén megbolondult, igaz még nem említettem, hogy mindenkinek ez volt a baja. EDDIG! Ugyanis Pipogy... akarom mondani Piton elrontott egy bájitalt, ami mindent és mindenkit beterített, bár azt magam sem tudom, hogy fért be az egész Roxfort a bájitaltan szertárba. A lényeg, hogy megoldották és nem James lázadásával kezdődött az egész. Az már más kérdés, hogy öt perce ezt írtam, de ez van. James telebeszélte a fejemet a hülyeségeivel.
Ha már Pitonnál tartottunk, ő is megkergült, mert elfogadta Jamie segítségét.
Mellesleg McGalagonyra is hatott, mert most azt hiszi, Dumbledore élete nagy Ő-je. Gondolom senki sem akar arról részleteket hallani, hogyan mászott rá, de...
...nem is tudnék mit részletezni, ugyanis Dublika már az első próbálkozásnál kihajította. Ordítva. Szerencsére az ajtón és nem az ablakon, bár nem t’om hányadikon van a Roxfort igazgatóija, de nem gondolom, hogy élmény lehet onnan kiesni. Illetve repülni. Tehát McGali kint landolt a folyosón, méghozzá pont Lumpi bá’ orra előtt, akinek most nem jut eszembe a tisztességes neve, mert lusta vagyok belenézni a HP6-ba. Bocsi, de értékes másodperceket venne el az életemből.
De most nem a McGali-Dubli-Lumpi szerelmi háromszögről akartam beszélni, hanem Remike hé! R.L. bimbózó szerelmi életéről. Bizony, bizony, hiába tiltakozol ez volt az eredeti téma! Vagy felébresszem a csajod? S.Zs. Ne, csak azt ne! Inkább írj! R.L.
PUFF! Sajnos, muszáj volt leütni a kedvenc vérfarkasunkat, mert nem hagyott írni.
Ezen a szép őszi napon (bocsi, ezt még nem említettem) Remus Lupin bent ült a hetedéves griffendélesek hálójában – titkosított adat melyikben, ezt most értse mindenki úgy, ahogy akarja – és gondolkozott. Gondolkozott az élet értelmén...
– ADÁS MEGSZAKÍTVA–
Gondolkozott azon, hogyan is szerezhetne tapasztalatot a lányok terén. Persze hallott már egy csomó elbeszélést Tekergő társaitól, hogyan lehet őket megfűzni, különböző dolgokra rávenni és így tovább, de ő még sosem csinált ilyet. Az az igazság, eddig még csak a csókolózásban volt csak tapasztalata, de szeretett volna más téren is szerezni. Ezt most értse mindenki úgy, ahogy akarja. Te hülye vagy! R.L. Viszont nálam van a hatalom! S.Zs. Szóval tanácsot akart kérni valamelyik haverjától, de azok jelenleg nem tartózkodtak a szobában. Ja, volt még egy problémája, csak azt elfelejtettem megemlíteni: nem tudott egy bizonyos csomagot kibontani. Mugli dolog volt, de olyan, amihez még az aranyvérűek is értenek. Valami nagyon fontos dolog, ami elengedhetetlenül szükséges az élethez.
– Sirius, told már ide azt a lányok által oly formásnak tartott hátsódat és segíts! – kiabált, majd sikított, mikor a hívott személy szó szerint megtette ezt. Bár segíteni így nem tudott, de lehet, hogy már a jelenléte is elég. Ki tudja.
– A képben vagy, és nem vagyok a csajod, hogy ezt élvezzem – lépett immár át a visításba tanácstalan hősünk, mire Sirius végre fogta az adást és az állítólagosan formás feneke helyett a fejét tolta oda, Remus pedig pont az orra alá a kibontandó valamit.
– Áá, ez... Pedig nagyon egyszerű. Különben is, tudod, Holdsáp, hogy már nem csajozok. Innentől kezdve már csak a vallásnak szentelem az életemet – azzal kisétált volna az ajtón, ha én azt nem írtam volna, hogy volna. Ne szívass már, légy szííííííí! Holdsáp beszennyezi gyermekien tiszta lelkivilágomat. S.B. Gyermekien tiszta lelkivilág? Szerintem te eltévelyedtél! Különben is, ha néha meghallgatlak benneteket szerencsétlen szereplők (úgy is az én utasításaimat kell követnetek, muhaha!) az nem jelent kívánságteljesítést is. Mi vagyok én, jótündér? Auuu! S.Zs.
Igen, sikerült! Én, Sirius „Tapmancs” Black átvettem a terepet és a ceruzát. Ne féljetek, most megmentelek benneteket, ártatlan roxfortosok! Nem kell már rettegnetek, mert itt fekszik és az igazak álmát alussza. Ne hazudj, Tapmancs. Az az igazság, hogy épp most leheli ki a lelkét. R.L. Nem igaz, csak mindig mindent olyan negatívan látsz. Él és virul és... Áááááá! S.B.
Köszi a cekát, Remus, igazán rendes volt tőled. S.Zs.
Visszaszereztem a szót Remus segítségével, akinek leesett végre az elv: vagy együttműködik, vagy leütöm. De már megint elkalandoztam!
Szóval Sirius a biztonság kedvéért le is van kötözve. És tömtem egy csokibékát a szájába, majd a kezébe adtam a hozzá tartozó képet is. Hihetetlen, mennyire le tudja kötni, ha látja amint Gandalf... izé, Dumbledore az orrát vakarja.
Szörnyű, mennyire elkalandoztam... Tehát épp Tapmancsnál tartottunk, aki nem tudta elhagyni a helyiséget, ezért segítséget nyújtott Remusnak.
– Tulajdonképpen mit is akarsz ezzel? – mutatott rá barátja kezében lévő valamire.
– Szerinted?
– Meg van! Szeretnéd, ha egy romantikus este jól sülne el. Vagy nem?
– Ha most McGali lennék, adnék tíz pontot a Griffendélnek az eszességedért. Látom leesett, mit szeretnék ezzel. De sajnos nem tudom, hogyan kell használni.
– Na ne... Pedig nagyon egyszerű. Kibontod, kiveszed és...
– Nem tudom. Tapi, könyörgöm, segíts, elrontod az egész estémet, ha nem teszed meg! Nem állhatok Tonks elé tapasztalatlanul, hogy egy csomó évvel idősebb vagyok nála, mit gondolna? – Remus bevetette a legkönyörgőbb nézést, a gyönyörű borostyán szín szemével és kiskutya pofát vágott, ami meglehetősen jól ment neki, hisz havonta egyszer azzá változott. Már bocs, de én vérfarkas vagyok, nem kutya! Hogy lehet ezt összetéveszteni?! R.L. Ja, most szólt Remus, hogy ő farkas... vérfarkas, de nem gáz R.L. ...de egykutya nem? Szóval csak azért is úgy nézett rá, amitől Sirius elolvadt, úgy érezte mindent megtenne azért a vágyakozó szempárért... ha meleg lett volna. De nem volt az és Remus se. Ne, ne dobáljatok meg paradicsommal, ááá... Tudtam, hogy itt fognak hagyni, amint közlöm velük. Jé ez érett paradicsom és finom! Haha, ezt dicséretnek veszem! S.Zs. Miért nem záptojással céloztátok meg? S.B. Örülj annak, hogy nem hozott minket össze. R.L. Még megtehetem! S.Zs. Tehát nem olvadt el, csak teljesítette volna a kérést, ha...
– Te meg akarod rontani az unokahúgomat? Remus, nem kell az íróknak engedelmeskedni! Pont ez a lényeg, lázadunk.
– De ennyire nem akarok eltérni az íróktól...
– Szereted, vagy sem?
– Te ezt nem értheted!
– Lehet, hogy ezentúl csak Istennek szentelem az életemet – vagy azok az apácák?–, de értem. Tudom, nem szereted.
– Még...
– Lehetetlen vagy.
A fiúk még elvitatkoztak így egy darabig, de ezt inkább nem részletezem. Fél óra múlva ismét szóba került a csomag.
– Bontsuk ki! – azzal nekiestek, húzták-vonták, míg szét nem esett az egész. És el is szakadt.
– Ez elszakadt – jelentette ki gyászosan Remus miután leírtam ezt. Hát igen, olvasni könnyű – Oda a szép estém.
– Ne beszélj, már butaságokat, ettől még szerezhetsz tapasztalatokat, nem kell hozzá ez. –azzal kivette Remus kezéből a szétszakadt valamit. – Lehet még szép estéd – kacsintott rá.
– Még, hogy Isten szolgája... – morogta az orra alatt a másik – Hát nem érted? Ez nélkül semmi esélyem! A lányok a romantikus házias fiúkat szeretik. Így nem lehet egy estét elindítani.
– Nyugi már, még nincs semmi veszve. Ez még felhasználható!
– Persze! – gúnyolódott – Csináltál te már életedben muffint?
Igen, bármily hihetetlen, Remus Lupin főzni akart. Sütni, Susanne, sütni! R.L. A magyar nevemet nem tudod véletlenül? S.Zs. Te most komolyan a neveden hőzöngsz, mikor engem nyugattan leTapizol? S.B. Szerintem inkább hanyagoljuk a témát, mielőtt valaki félreértené. S.Zs. Hogy is volt, Sirius, neked ártatlan gyermeki lelkivilágod van? Mit szólsz ehhez, Susanne? R.L. Szerintem, meg kellene büntetni Sirikét. Van javaslatod, Remus? S.Zs. Persze, de mind túl mardekáros. R.L. Nem baj, akkor te is kapsz belőle. Hupsz, elszóltam magam... S.Zs. Tehát Remike sütni akart, méghozzá egy kis finom muffinnal akarta meglepni a csaját. Most miért néz rám mindenki így? Mégis mit vártatok, talán valami jó szaftos olyan jelenetet? Mielőtt még meggyilkolnátok... igen Remus, ez rád is vonatkozik! S.Zs. ... befejezem így is eseménydús elbeszélésemet, mert a drága szereplőink nem fogják önként elmesélni. Mégis hogy képzelted, hogy én csak megemlítve leszek, ráadásul az én Jamsiekém elküldött! Ezt nem teheted meg! L.E.
És ekkor pont végszóra belépett az ajtón...
– Tádám, itt vagyok drágám. Már mindenhol kerestelek. Remélem nem felejtetted el, hogy kilenckor találkozunk a hetedik emeleten! Ez meg mi? – azzal a csaj felemelte a földről a szétszakadt muffin sütőt. – De édes, te sütni akarsz?
– Akartam. Elszakadt – Remus már a sírás szélén állt, ami nem is csoda, tekintve barátnője ily hirtelen berobbanására. Igen, a csaj – akit mondjuk nevezzünk Rebeccának – Remus csaja. Miheztartás végett, barna hajú volt, de csak azért, mert mindig a szőkéket mondják hülyének, pedig mi barnák is ki szoktunk tenni magunkért. De ez most nem ide tartozik.
– Jaj, Remikém, ez annyira ééééédes tőled! – azzal a nyakába ugrott és lesmárolta, majd...
– KISKORÚ OLVASÓKRA TEKINTETTEL A TOVÁBBIAK NEM KERÜLNEK NYILVÁNOSSÁG ELÉ –
Legyen elég annyi, hogy Sirius szemérmesen lesütött szemekkel kivonult, majd ordítva menekült el egy lány elől, aki az ajtóban majdnem rávetette magát. Valahol a Tiltott Rengetegben találták meg. Illetve ő jött kóválygott elő megtépázva és motyogva. Balladai homály fedi az okát. Rebecca és Remus meg igencsak pirosan és gyűrötten jöttek ki a szobából. Szintén a jótékony homályra hagyták az okot. Pipogyusz nem szólok még egyszer! J.P. , izé, Piton bájitala valószínűleg emlékezetkiesést is okozott. Csak úgy közlöm: a szoba parkettáján egy hatalmas égett lyuk van. Szerintem nyilvánvaló. Muffint sütöttek és zabáltak egész éjszaka! Ti mindig csak rosszra gondoltok! Bár nem tudni mit csináltak még...
És igen: itt a vége, fuss el véle. Ha nem hiszed, járj utána. Észrevételeidet kritika formájában megoszthatod a nagyvilággal, illetve postázhatod a következő címre: Szeged...
– TÖBB INFORMÁCIÓT NEM ÁLL MÓDUNKBAN KÖZÖLNI –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése