Csak egy centin múlott...

Hallgatózni nem szép dolog. Ez persze hidegen hagyja Siriust, így olyan dolgoknak lesz a fültanúja, amiknek talán nem kellene...

 

A mindenki által oly szeretett Sirius Black dudorászva sétált fel a hálókörletébe. Vállán egy seprű volt, nyomában Peter vágtatott. Arról sajnos nincs információm, hogy a James Potterként számon tartott egyén hol leledzett. Panaszkodni nem nálam kell.
– Ne menj fel, Tapmancs! Remus kifejezetten kérte, hogy ne zavarjuk... – Peter egy hasra eséssel toldotta meg a mondatát. Legalább nem kell a manóknak annyit takarítani...
Bálványunk szeme felcsillant – nem, nem Peter alsónadrágja miatt, ami kilátszott... Minek kell trottyos gatyát hordani?
– Végre! Tudtam, hogy meg fogja tenni! Megyek és gratulálok neki, hogy végre sikerült meg...

Ám a mondat végét elnyomta a belépő Lily-James páros veszekedése – mert ugye egy fanfiction nem az igazi, ha nem írják bele ezt, különben sem mondhatom el nektek a mondat végét, mert gonosz vagyok és lelőné a poént. Annyit még azért elmondanék – miután megtudtuk hősszerelmesünk tevékenységét –, hogy pont jól időzítették a dolgot, mert Siri-baba bizony korhatáros (legalábbis úgy is érthető) dolgokat akart mondani. Így viszont csak vállat vont és kihasználta Peter pillanatnyi nyöszörgő lebénulását felrohant. Fantáziája meglódult, amint eszébe jutott, mit csináltak múltkor ott fenn a barátnőjével – nem kell rosszra gondolni, csak... Nem, Sirius magánélete egy másik történet.

Szóval a mélyen tisztelt Tapmancs úr felrohant a lépcsőn és már majdnem berontott a szobába átadni elismerését szerencsétlen Holdsáp barátjának – aki szintén mélyen tisztelt, még ha azt hiszik róla, hogy egy eminens stréber – mikor fura hangokat hallott a szobából.
PUFF!
– Au, ez fájt!
Röhögés, ami kétségtelenül Remusé.
– Te csak ne röhögj! Ezt még visszakapod.
Félreérthetetlen nyögés hallatszott. Sirius arcán kaján vigyor terült el.
– Most nézd meg, Remus elszakadt. Most mit fogunk csinálni? Ha ezt megtudják ők...

– Ugyan, Becky, ez még nem a világ vége – Remus hangjából kihallatszott, mennyire élvezi a helyzetet.
– De az. Ki fogja megvarrni? Nem lehet így hagyni, mert rájönnek a többiek, mit csináltunk...
Sirius csak vigyorgott. Már nagyon jól tudjuk, gondolta, de a mondat első felét nem tudta mire vélni. Megvarrni egy óvszert? Nem normális ez a Becky...
– Majd te – röhögte Remus. Sirius nem is ismert rá. Mióta ilyen meggondolatlan a drágalátos prefektus úr? Mégis használ valamennyit a gondos nevelés...

PUFF! Ez nem úgy hangzott, mint az előző. Mintha valamit hozzávágtak volna egy személyhez. Mondjuk Lupinhoz.
– Ezt most miért kaptam?
– Hogy tudd, mennyire fájt – hallatszott a durcás felelet.
– Jól van, bocs, nem akartam! Most már örülsz?
Hangos cuppogás hallatszott. Sirius úgy gondolta, eleget hallott, s perverz vigyorral otthagyta az ajtó mögött rejtőző pajzán párost.

S ahogy ment, ment a folyosón nyáltenger kísérte. Lehet, meg kellene érdeklődni, nem áradt-e ki a Duna... Jó, ha ragaszkodtok a rendes földrajzi megfogalmazásokhoz, akkor a lányok nyálfolyót létesítettek Sirius után, mikor az áthaladt a klubhelyiségen. És az ugye a folyosón is kísérte, mielőtt még leszólnátok, hogy zavaros vagyok. Mert ugye ő a nők bálványa, míg a világ áll és nem számít még az sem, ha Remus is olyan perverz lesz, mint ő.

Történetünk hőse fél óra múlva tért vissza ellenőrizni a helyszínt. Sajnos titkosított adat, mit csinált ez alatt, de egy szemtanú állítása szerint egy félreeső – a rend kedvéért – parkban lévő bokorba bújt el. Két perc múlva enyhén szólva kicsípett lány követte (nem, nem madarak csipkedték össze...). De most nem ez a lényeg.
Szóval Sirius totálisan elégedetten sétált fel a toronyba. Fel a nem t’om hány lépcsőn... Fel, fel, fel... és fel... A lényeg, hogy végül a tornyon belül is felléptetett az említett hasznos épületrészen és megállt az ominózus szoba előtt. Odabent csend honolt. Sirius közelebb hajolt az ajtóhoz és már majdnem benyitott, mikor odabent felvisított valaki.

– Teee! Elszakítottad a cérnát, pedig már csak egy centi kellett volna...
Mindig is tudtam, hogy valami nem százas ezzel a Beckyvel, gondolta Sirius. Tényleg leállt megvarrni...
– Ugyan, hagyd már!
– Nem hagyom! Most szegény házimanóknak még több munkájuk lesz!
Sirius felvonta a szemöldökét – és hadd ne említsem a mögötte álló lány beájulását a látványtól (hát igen, nem kellene a fiúk után mászkálni, mert ön-és közveszélyes... gondoljatok csak arra, aki a lépcső alján állt...). Most komolyan meg akarják ezt varratni a manókkal?

Cuppogás.
– Ezzel nincs elintézve semmi.
Becky néha elviselhetetlenebb, mint a barátnőim többsége..., köszönjük Mr Black.
– Úgy gondolod?
Másodperceken belül vad visítozás hangzott fel. Sirius elgondolkodott, vajon ő vágyna-e közönségre ilyen percekben...
Véget ért a sikítozás.
– Ezt nem változtat a tényen, hogy túl rövid a...
Siriusnak az öklét kellett a szájába tömködnie, nehogy hangosan felnevessen. Ezúttal Remus visítozott...
Történetünk mindent félreértő hőse úgy döntött, ideje lesz véget vetni a műsornak, különben is, már nagyon szüksége volt egy zuhanyra. Főleg a bokros eset után...

A következő látvány fogadta: Becky amint csikizi fél kézzel Remust hiánytalan öltözetben, a barátja pedig egy párnával püföli. Sirius nyelt egyet. Nem éppen erre számított.
Becky felült és szemrehányón nézett Remusra. Kivette a kezéből a párnát és megszemlélte.
– Most nézd meg, még jobban elszakadt. Na mindegy, ezt már tényleg nem tudom megvarrni...
Sirius ledermedve állt az ajtóban. Nem, tulajdonképpen a helyzet annyira nem volt ciki: Remusék végül is nem csináltak semmit, csak párnacsatáztak...

Vége