Ajándékbontogatás

Ez a fic a 2017 tavaszi anonim meme kihívásra íródott, a kérés és az eredeti poszt itt. A kérő egy szülinapi fluffot szeretett volna olvasni. :) 
Viktor izgatott, mert szeretné meglepetést szerezni a szülinapos Yuurinak, de aznap valahogy minden közbejön. 

Viktor gondolatban mindent megtervezett az utolsó részletig. Telepakolja virágokkal a lakást, kitakarít, kivételesen nem felejti a mosást a gépben, és kideríti, hol lehet Szentpéterváron a legjobb katsudont kapni.

Csakhogy Yuuri teljesen áthúzta a számításait.

Nehéz szívvel rázta fel hajnali fél hétkor. Yuuri édesdeden aludt, kicsit bűntudata volt, hogy pont a szülinapján kelti korán, amikor annyira szeretett aludni, de nem volt mit tenni.

- Yuuri, kincsem, edzés – noszogatta a vállát, mire a fiú a fejére húzta a takarót, és a párnába fúrva arcát tiltakozott. Gyengéden lehúzta róla a paplant, és a fülére lehelt egy csókot. – Tudom, hogy nem szeretsz felkelni, de…

- Pihenőnapot adtál – nyöszörögte. – Szóval alszom.

Viktor mozdulatlanná dermedt. Hát persze. Múlthéten, amikor megbeszélték, egyáltalán nem nézte a dátumot, csak rábökött egy napra. Aztán hétvégén eszébe jutott, hogy születésnapja lesz, és addig nyaggatta Yakovot, míg morogva ugyan, de elengedte.

Mégis hogy fog ennyi mindent előkészíteni, ha Yuuri egész végig itthon lesz?

- Oh, tényleg – nevetett. Visszaengedte rá a takarót, de Yuuri kinyúlt alóla, és odahúzta magához, hogy szinte polip módjára magához karolja. A korai órákban nagyon bújós volt, ezt eltanulta tőle, habár a csípőmozgása nem arra utalt, hogy vissza szeretne aludni.

Most már biztos, hogy ő se fog felkelni egy darabig.

*

Yuuri szerelmetes mosollyal táncolt ki a fürdőszobába, míg Viktor pihegve, lassan nyugvó szívveréssel feküdt az ágyban. Még csak reggel van, és Yuuri máris lefárasztotta. Semmi sem haladt a tervnek megfelelően.

Mire összeszedte magát, Yuuri készített nekik reggelit, és csak rá várt, hogy együtt ehessenek. Viktor szíve repesett a boldogságtól, habár a szülinapján ő akarta elkényeztetni Yuurit, és nem fordítva.

- Futni azért elmenjek ma vagy…

- Nem kell, pihenj csak – vágta rá Viktor.

Yuuri arcán megkönnyebbülés suhant át; bentről szép időnek látszott a napsütés és a tiszta égbolt, de mindketten tisztában voltak vele, hogy ez milyen csalóka. Yuuri Szentpéterváron még a hűvös nyári estéken is képes volt megfázni.

Kapott egy puszit az arcára, mielőtt Yuuri bevette volna magát az íróasztalhoz a laptoppal és a mikrofonos fejhallgatóval. Viktor tudta, hogy ilyenkor nem érdemes zavarni; belemerül a virtuális játék világába, teljesen kizárva a valóságot. Akár ordíthatna is mellette, azt se venné észre. Felhúzott térdekkel ült a tőle csórt régi pulcsiban, ami annyival nagyobb volt rá, és a görnyedt testtartásából meg nem mondta volna egy ismeretlen, hogy profi műkorcsolyázó.

Habár tudta, hogy valószínűleg nem tűnne fel neki, nem akart a jelenlétében szervezkedni. Mi van, ha épp akkor fordul hátra, amikor a virágokat hozza? Amúgy is érzékeny az orra.

Viktor a délelőtt további részét azzal töltötte, hogy olyan termékeket keresgélt interneten, amiket fél nap alatt házhoz szállítanak. A problémája viszont ott kezdődött, hogy már mindenük megvolt, és Yuuri még mindig zavarba jött, ha drága ajándékokkal halmozta el. Most nem hozhatja kényelmetlen helyzetbe, ki kell találnia valamit. Yuuritól is mindig tökéletes meglepetéseket kapott.

A délelőtt lassan délutánba fordult, és Viktor azon kapta magát, hogy szabályosan pánikolni kezd – ami sosem volt rá jellemző. Yuurinak persze feltűnt, hogy furán viselkedik, de nem erőltette, hogy elmondja.

Valamit tennie kell, mielőtt még vége van a napnak. Nem mérlegelt sokat: testmozgás gyanánt elküldte Yuurit megsétáltatni Makkachint, és a kutya szemrehányóan pislogott rá, amikor felsegítette rá a szájkosarat. Ez mindig hármuk közös programja volt.

Amint párja kilépett az ajtón, Viktor megkönnyebbülten felsóhajtott, és munkához látott – volna. Ha tudja, hol is kezdje. Hónapokkal ezelőtt el kellett volna kezdenie tervezni, de kiesett abból a lyukas agyából a dátum.

Nem okozhat csalódást Yuurinak!

Végigpörgetett néhány online értékelést azokról a japán éttermekről, amik vállalnak házhoz szállítást, de nem lett sokkal okosabb. Nem rendelhet akármilyen helyről, ki tudja, mennyire autentikus. Yuurinak azonnal feltűnne, ha nem stimmel valami, amit persze udvariasságból nem mondana meg.

Levette a polcról Yuuri receptgyűjteményét – ami japánul volt. Viktor egyáltalán nem állt olyan jól a kandzsik tanulásával, mint szerette volna, ráadásul disznóhús sincs itthon, és ideje se lenne katsudont csinálni, hiába tanította meg neki Hiroko. Amilyen izgatott, még odaégetne valamit, és akkor romantikázás helyett szellőztethetnek egész este – nem hangzik túl jó programnak a novemberi szentpétervári éjszakában.

Frusztráltságában elment fürdeni, és a vízsugár alatt jött az ihlet. Magát adja! Lehet, hogy beképzelten hangzik, de legalább biztosan örül neki. Holnap majd elviszi valami puccos helyre, és azt mondja, eredetileg is ilyen sorrendben tervezte. Hallotta a víz csobogásán túl, amint nyílik a bejárati ajtó, így gyorsan megtörölközött, és lekapta a fogasról azt a világoskék fürdőköpenyt, ami olyan jól kihozta a szeme színét. Ügyelt rá, hogy a válla kilógjon a ruhából, és masni gyanánt azt a selyemsálát kötötte a nyakába, amit egyszer Yuuritól kapott.

Ringó csípővel kisétált a nappaliba – ahol Yuuri nem volt egyedül. Yuri arcáról lelohadt a barátságos mosoly, amint meglátta hiányos öltözetben, és az arcán végigfutott egy rángás.

- Uh, tudtam, hogy nem kellett volna feljönnöm, oda az ártatlanságom.

Yuuri szemei elkerekedtek, amikor meglátta, és nevetni kezdett. A fiatalabbik a kezébe lökte a csomagot, amit eddig ő szorongatott, és villámgyorsan felkapta imént lerúgott cipőjét.

- Boldog szülinapot, katsudon, neki nem adhatsz belőle, vagy soha többé nem sütök neked pirogot – bökött a köntösben álló Viktorra.

- Yurochka, várj! Ne főzzek neked egy teát? – kiáltott utána Yuuri, de már csapódott is a bejárati ajtó. Viktor széttárta karjait, és a lehető legangyalibb mosolyát öltötte magára.

- Boldog szülinapot, drágám, ideje kibontanod az ajándékod.

Yuuri még mindig a nevetésével küzdött. – Úgy látom, nem sok bontogatásra szorul – somolygott, ahogy levette a kabátját, és eleresztette Makkachint a pórázról. Letette az asztalra csomagot, amit Yuri nyomott a kezébe. – Előbb ennék, ha nem gond.

Viktoron bűntudat hullámzott át. Nem rendelt vacsorát, Yuuri pedig éhes, és ha éhes, akkor nyűgös lesz, és a nyűgös Yuuri nem boldog Yuuri. Sikeresen elrontotta a napot.

- Sajnálom – bökte ki. Yuuri felpillantott a terítésből.

- Mit?

- Készülni akartam, de nem tudtam, minek örülnél igazán, és most nincs itthon semmi. Mi lenne, ha holnap elvinnélek valami szép helyre a szülinapod alkalmából?

Yuuri odalépett hozzá, és mosolyogva a tenyere közé fogta az arcát. – Nincs rá szükség, csodálatos napom volt.

- De…

- Egész nap együtt voltunk, nem kötöttél bele a koreográfiámba, és jól szórakoztam, nekem ennyi bőven elég.

Viktor legszívesebben a szavába vágott volna, hogy amit csináltak, nem annyira mondható minőségi együtt töltött időnek. Yuuri egy távoli szövetségesnek harsogott parancsokat a mikrofonon át, míg ő idegesen nyüzsgött körülötte.

Yuuri megfogta a kezét, az asztalhoz húzta és leültette, aztán ő maga is az ölébe telepedett.

- Ettől még nem lesz itthon semmi főtt – motyogta szomorúan Viktor.

Yuuri játékosan megpöckölte az orrát. – Kaptam Yuritól tarjás pirogot. Ha jól viselkedsz, kaphatsz belőle.

- Váó, nem gondoltam volna. Ellenkezel a kicsi Yurochkával? Ez tetszik.

- Amiről nem tud, az nem fáj nekünk. – A füléhez hajolt, meleg lehelete kellemesen bizsergette a bőrét. – Utána ki szeretném bontani az ajándékom.

Yuuri elhajolt, mielőtt megcsókolhatta volna, és egy pirogot nyomott a kezébe. Viktor nem győzte kivárni, hogy az ajándékbontáshoz érjenek.