Szauna

Idén a világbajnokság Helsinkiben volt... és ez azt jelenti, hogy a fiúk bizony szaunáztak. :3 

Yuurinak szilárd meggyőződése volt, hogy az északi népekbe szorult a legtöbb őrültség.

Ott volt például a szauna. Tudta, hogy a forróság és az izzadás a lényege, de eddig messze elkerülte; a részéről tökéletesen megelégedett a forró fürdőkkel, és az ott felszálló gőzzel, de hogy egy sötét, bizonyára zsúfolt helyiségben ücsörögjön sok percen keresztül? Biztos nem, nem őrült meg.

Aztán Viktor meggyőzte; Helsinkiben vannak, ez a finnországi élmény része, szocializálódási praktika a helyiekkel és a versenytársakkal, nem szabad kihagyni. Hagyta magát rábeszélni, mert Viktor olyan lelkes volt, és állítása szerint egészséges a forró gőzben ücsörögni, kiizzadja a mérgeket. Ráadásul a barátaik is benne vannak, Phichit is ott lesz, akivel anno Detroitban minden őrültséget kipróbáltak, ezt a tradíciót pedig folytatni kell.

(Amúgy sem lehet furább, mint a mämmi vagy a salmiakki.)

Mindent megbánt, amint bezsúfolódtak az apró helyiségbe a lépcsőzetes fapadokkal. Középen egy kályha ontotta magából a hőt, a tetején sötét kövek, Viktor pedig bevette az ajtóval szemben lévő pad legtetejét, és Yuuri gondolkozás nélkül követte.

Később látta csak be, hogy ez volt a legnagyobb hiba, mert a meleg levegő felfelé igyekszik.

- Nem szabad erőltetni – magyarázta előtte Viktor, amikor a közös helyiségben zuhanyoztak. – Ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább, egyszerűen kimész lehűlni. Az se baj, ha nem jössz vissza utána.

Yuuri szája már az első pillanatokban kiszáradt, és a bőre hihetetlenül gyorsan vált sikamlóssá az izzadtságtól, de erőt vett magán. Nem fog kimenni fél perc után! Elvégre egy onsenben nőtt fel, akkor bírnia kellene a forróságot, nem?

Megpróbált a száján át lélegezni; úgy sem volt jobb, a torka is kiszáradt. A többiek halkan beszélgettek, Phichit éppen nevetett valamin, amit Chris mesélt, de Yuuri nem tudott rá odafigyelni. Túlságosan lekötötte az, hogy levegőt kapjon, nemhogy még beszéljen. Phichitnek amúgy volt esze, mert a padlón ücsörgött Chris lábainál, a legközelebb az ajtóhoz, és őt érte először a friss levegő, ha valaki bejött vagy kiment. Viktorral összesimult a combjuk, ahogy helyet szorítottak Yurinak, és mielőtt a fiú leülhetett volna, az idősebbik orosz megkérte, hogy öntsön vizet a kövekre.

Yuuri nem gondolta volna, hogy lehet még forróbb a szauna, aztán arcon vágta a gőz, és lassan úgy érezte, minden nedvesség elszivárog belőle. Muszáj volt kimennie, Viktor pedig kicsit késve követte.

- Minden rendben? – kérdezte gyengéden, és Yuuri felhunyorgott rá; a szemüvege nélkül nem látta élesen az arcát.

- Igen, csak nem vagyok hozzászokva – felelte. Viktor az egyik zuhanyzókabinba terelte, megeresztette a hidegvizet, és Yuuri szinte felvisított, ahogy a bőrét érte a vízpermet, hiába nem irányította rá közvetlenül párja a sugarat. A hűvösebb levegő felfrissítette, és hirtelen hiányzott a szauna forrósága; nem is értette, miért jött ki ilyen hamar. Nagyot húztak mindketten a szénsavmentes ásványvízből, mielőtt visszamentek volna, és Viktor panaszkodott, amikor látta, hogy Yuri teljesen kinyúlt a felső padon, és nem volt hajlandó megmozdulni, hogy helyet engedjen nekik – csak Otabeket engedte oda a lábához, a sarokba. Chris mellett pedig a párja, Louis ült, míg velük szemben Seung-gil és Phichit sutyorogtak. Leültek a Yuriék alatti lépcsőfokra, és rögtön ki is nyílt az ajtó; egy csapat helyi nyomult be, és az egyikük rögtön egy nagy merőkanál vizet löttyintett a forró kövekre. A víz sistergett, illatos gőz csapott fel, és az újonnan jöttek újra és újra megismételték a műveletet egyre forróbbá téve a kis helyiség levegőjét. Egy vödörből nyírfaágkötegek kerültek elő, amiből Viktor is kért, és Yuuri legnagyobb elszörnyedésére elkezdte magát csapkodni. Követnie kellett volna barátja példáját, amikor az már a második kanál víz után kimenekült Seung-gillel a nyomában.

Szerencsére ennyi izzadás már Viktornak is elég volt, mert amikor következőnek kiment, rögtön csatlakozott hozzá, sőt még Yuri és Otabek is jött. Yuuri megtorpant a zuhanyzóknál.

- Komolyan bent maradtok? – vetett rájuk egy gunyoros pillantást Yuri.

- Mínusz öt fok van odakint és hó.

- Puhányok – horkant fel, ahogy eliramodott Otabekkel a nyomában a kintre vezető üvegajtóhoz.

- Komolyan gondolta, hogy kimegy? – Yuuri már a gondolattól is borzongott, míg törülközött kanyarított meztelen derekára.

- Persze, nincs is jobb, mint egy jó kis mártózás a lékben – vetett vágyódó pillantást kintre párja.

Yuuri nyelt egyet; hiába a tiszta idő és a verőfényes napsütés, tudta, mennyire csalóka. – Én nem tartalak vissza.

Viktor ragyogó mosolyt villantott rá, majd kézen fogta, és elkezdte húzni az ajtó felé. Yuuri még túl kómás volt a forróságban ücsörgéstől, hogy felfogja, mi is történik. Aztán a hideg levegő a bőrébe mart, és rögtön vacogni kezdett. Viktor elengedte, és fürge léptekkel követte a fiatalabbik oroszt és annak barátját a befagyott tóba vágott lékbe, olyan szélesen mosolyogva, mintha finom, langyos fürdőbe lépne. Yuri élénken tempózott, Otabek is elég derekasan bírta a hideget déli származása ellenére, és Yuuri úgy döntött eleget látott és tapasztalt ahhoz, hogy egy életre elegendő tüdőgyulladást összeszedjen. Inkább visszament a fülledt-forró szaunába, ahol nem fenyegette a fagyhalál, csak az, hogy a helyiek élve megfőzik. 

Szerzői megjegyzés: a szaunával nem játszunk - ha úgy érzed, nem bírod, akkor gyere ki, és tényleg fontos inni közben. :3 Télen még sosem voltam, de egyszer szeretném kipróbálni a lékben fürdést is, hogy meglegyen a teljes finn élmény. 

mämmi: egy húsvéti édesség, szerintem nagyon finom, de nem mindenki ugrál érte. Keressetek rá, érdemes. :D

salmiakki: sós-édes cukorka, a medvecukorra hasonlít.