Phichit és Yuuri randira mennek. Ne öljetek meg, attól még minden jó, ha Viktuuri a vége.
A részben említett buli:
https://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=129898&i=1
2014.
Yuuri szinte előre tudta, hogy rossz ötlet elmenni bulizni;
az apja viselkedését tekintve biztos volt benne, hogy részegen ő se különb.
Volt már párszor becsiccsentve hála azoknak a partiknak,
amikbe a csoporttársainak sikerült elrángatnia, de a huszonegyedik
születésnapján volt először igazán részeg. Úgy, hogy a táncoláson és az iváson
kívül nem nagyon emlékezett a történésekre.
Phichit azt állította, csókolóztak, és Yuurit megrettentette
a gondolat, mert a barátja, a legjobb barátja azt mondta, hogy szívesen
megismételné józanon. Éppen szingli volt; az előző kapcsolata nem is olyan
régen, meglehetősen viharosan ért véget.
Azóta nem nagyon került szóba a téma; Phichit nem erőltette,
vagy csak várt a megfelelő pillanatra, hogy megismételjék. Yuurit viszont
felőrölte ez az egész, hogy nem tudja, mi is van most közöttük, hogy ha
járnának, rámenne-e a barátságuk, mert annál rosszabbat nem is tudott elképzelni.
Nehezen barátkozott, és még sosem volt szerelmes; rendben, ott volt a
gyermekkori rajongása Yuuko iránt, ami lassan elhalványult az idő múlásával, mert
a lány azóta férjhez ment, és nem sokkal később gyerekeket szült. Yuuri nem
akarta zavarni, ezért egyre kevesebbet beszéltek, és úgy egy éve el is
vesztették a rendszeres kapcsolatot. Furcsa volt a gyermekkori barátait látni,
amint saját családot alapítanak.
Phichit viszont olyan közel állt a szívéhez, mint még soha
senki. Nem akarta, hogy a részeg énjének hülyesége miatt elveszítsék a köztük
felépült bizalmat, és már most távolodáson kapta magát.
Tudta, hogy Phichit biszex, mert ő volt az első, akinek bevallotta.
És azt is tudta, hogy elég korán elvesztette a szüzességét, pár hónappal azután,
hogy Detroitba költözött – azt is neki mesélte el először, mivel akkor már
voltak annyira jóban, hogy ilyen személyes dolgokat is megosszanak. Azt hitte,
idősebb lévén ő a tapasztaltabb, és Yuuri először azt sem merte megmondani,
hogy még nem is csókolózott. Phichitnek hamar leesett, hogy kellemetlen neki a
téma.
Nem az, hogy nem beszélgettek a szexről – egyszerűen ritkán
jött fel. És igen, volt már, hogy rányitottak a másikra maszturbálás közben.
Phichit lazán vette, csak nevetett a helyzeten, míg Yuuri két napig nem mert a
szemébe nézni a szégyentől.
És azt is pontosan tudta, hogy Phichitnek valahogy sosincs
szerencséje a pasikkal. Két barátja volt összesen, és mindkettő dobta alig pár
hónap után, amikor megunták a társaságát és a szexet. Yuuri haragudott rájuk,
és nem értette, mi bajuk volt, hiszen Phichit olyan akár a napsugár, elbűvölő
és játékos személyiség, és gyakorlatilag bármilyen marhaságban benne van alig
pár mondat után.
Talán épp ez volt a gond – tényleg mindenbe belement. És Yuuri utólag tudta meg ezeket a
sztorikat, és csak a fejét csóválta. Nem lehetett ott Phichit mellett
állandóan, akár egy védőangyal a vállán, hogy lebeszélje a butaságokról.
Nem akart ő a következő lenni, aki esetleg összetöri a
szívét.
Phichit szerencsére nem sírt sokáig egyik exe után sem, de
Yuuri tisztában volt vele, hogy ez nem azt jelenti, hogy ne sérült volna a
lelke. Eredendően optimista volt, és nem látta okát olyan miatt szomorkodni,
akit ő egyértelműen nem érdekelt.
- Valamin megint túlságosan agyalsz – nézett fel a füzetéből
Phichit. – Idáig hallom, hogy kattognak a fogaskerekeid.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Ha te mondod… - vont vállat, de érezte a pillantásán, hogy
nem hiszi el. – Van időd segíteni? Fél órája próbálom megoldani ezt az
egyenletet, de sosem az jön ki, ami a megoldókulcsban van.
Yuuri odatelepedett mellé, és a karjuk összeért, ahogy
elvette a füzetet. Kicsit megborzongott az érintéstől; az utóbbi napokban
igyekezett minimálisra csökkenteni a fizikális kontaktust köztük.
Mint kiderült, a megoldókulcsban szerepelt rosszul az
eredmény, és Phichit már elsőre kiszámolta helyesen.
- Egy angyal vagy, Yuuri! – vetette magát a nyakába a fiú,
mire ő ledermedt. Ilyet nem nagyon csináltak előtte, legfeljebb viszontlátáskor
veregették meg egymás hátát. Valami tényleg változott közöttük. – Túl sok? –
húzódott el.
- Csak fura.
- Jó vagy rossz értelemben?
- Nem tudom, azt hiszem, jó.
Phichit felhorkant. – Szeretem, amikor elkényeztetsz
bókokkal.
- Így is elég nagy az egód, nem kell, hogy még én is
növeljem.
Phichit átkarolta a vállát. – Olyan gonosz vagy néha, hogy
még megfontolom, elhívjalak-e vacsizni.
- Tessék? – pislogott meglepetten Yuuri, és igyekezett
arrébb húzódni, hogy a szemébe nézhessen anélkül, hogy az orruk összeérne.
- Vagy eljöhetnél velem nadrágot nézni, mert már megint
nőttem.
- Ez most egy randimeghívás volt?
- Végre leesett – ragyogott rá Phichit. – Észrevettem ám,
hogy kerülsz, és ez rosszul esik. Nem csinálod olyan feltűnés mentesen, mint
ahogy gondolod.
- Ne haragudj… csak össze voltam zavarodva.
- Megbocsátva, csak máskor kommunikáld le velem. Mi ketten bármit
megoldunk, rendben?
*
Sokszor jártak már együtt abban a bevásárlóközpontban, de
most más volt.
Más volt, mert ez alkalommal kézen fogták egymást. Phichit
kezdeményezte ezt is, Yuuri pedig pirulva ugyan, de belement. Egy randiba még
nem halt vele senki, és különben is előre leszögezték, hogy akármi is legyen,
nem hagyják, hogy rámenjen a barátságuk. Ez megnyugtatta annyira Yuurit, hogy
ne görcsöljön folyamatosan, és valamennyire élvezni tudja a helyzetet.
Phichit keze meleg és nyirkos volt, valamivel kisebb az
övénél, de kellemes volt a szorítása. Yuuri utoljára tizenegy évesen sétált a
szüleivel kézen fogva, utána jött az a korszaka, amikor már cikinek érezte, ha
anyukája pátyolgatja. Nem gondolta volna, hogy a legjobb barátja lesz az első,
akivel a kézfogósdit romantikus értelemben próbálja ki. Rendben, két hete még a
szexuális beállítottságán se gondolkozott sokat, mert egyszerűen nem érdekelte
a téma. Abban se volt biztos, hogy alkohol befolyása nélkül egyáltalán érdekli
az egész intimitás.
Bár az kifejezetten zavarta, hogy még mindig nem emlékezett
az első csókjukra. Phichit szerint nem vesztett sokat.
Megfogadta, hogy soha többé nem iszik annyit.
Mielőtt még túlságosan elmerülhetett volna a gondolataiban,
Phichit behúzta egy boltba.
- Mit is keresünk pontosan?
- Csőnadrágot, lehetőleg fekete legyen és tapadjon.
Phichit válogatott egy ideig, majd eltűnt az egyik
próbafülkében, míg Yuuri leült az egyik puha puffra az egész alakos tükör előtt,
és a tenyerébe támasztotta az állát. Nem egészen értette, miért akar vele
Phichit randizni, hiszen hozzá képest olyan átlagosan nézett ki, főleg a vastag
keretes szemüveggel. Még csak ki se csípte magát annyira, mint ő.
Úgy érezte, hosszú menet lesz ez a délután; Phichittel
eléggé el tudott szaladni a ló, ha vásárlásról volt szó. Azért remélte, hogy
nem úgy végzi, mint az a srác az egyik polc előtt, akinek megszámlálhatatlan
mennyiségű zacskó lógott a karjáról, és aki együtt érző pillantást vetett rá,
míg barátnője éppen el volt foglalva azzal, hogy egy sötétkék, kötött pulóvert
mérjen rá.
- Yuuri! – szólt ki neki Phichit félrehúzva a függönyt. –
Megnéznéd, hogy szerinted jó-e?
Ahogy a fülke elé lépett, a fiú éppen hátratekerve a nyakát
nézte, hogyan feszül a fenekén és a combján a nadrág. Rámosolygott, aztán
megpördült. – Jó benne a seggem?
Yuurinak igazán nem kellett volna meglepődnie a kérdésen. Nem
ez volt az első alkalom, hogy kikérte a véleményét, de a randi kontextusában
valahogy mégis zavarba jött. Phichit pedig elkezdett kuncogni, amikor
észrevette, mennyire vörös, és hogy inkább félrenéz.
- Olyan vagy, mint egy paradicsom. – Közelebb lépett hozzá,
és megcsipkedte az arcát. – Egy aranyos kis paradicsom.
- Phichit! – Megsemmisülve temette a tenyerébe az arcát.
- Akkor ezt úgy veszem, hogy jó a seggem – vigyorgott
elégedetten.
- Persze, hogy az. De arra nem gondoltál, hogy lehet, hogy
két hónap múlva ezt is kinövöd?
- Igazad van… Látod, ezért hozlak magammal, neked ez is
eszedbe jut. Keresel nekem egy számmal nagyobbat, míg felpróbálom a másikat?
Végül megúszták az egészet három csomaggal, de Yuuri még így
is szenvedve huppant le az egyik padra az üzletsorok között. Phichit egy olyan
cukros péksüteményt majszolt, amiért edzőjük bizonyára felvonta volna a
szemöldökét, de Yuuri úgy volt vele, hogy amiről nem tud, az nem fáj neki.
Elvégre Phichit növésben van, az utóbbi hónapokban alatt legalább öt centivel
magasabb lett, és mostanában állandóan éhes. Amúgy is gyorsan le fogja mozogni
a bevitt kalóriákat.
- Kérsz? – nyújtotta felé a meg nem kezdett végét, de
megrázta a fejét.
- Köszi, most kihagyom.
- Amúgy fagyöngy van felettünk – jegyezte meg könnyedén,
mire Yuuri összevont szemöldökkel felnézett. Hiszen figyelt rá, hogy ne üljenek
olyasmi alá! Nem akarta, hogy az egész szituáció még kínosabb legyen.
- Az magyal, te.
Phichit fáradtan sóhajtott fel, majd megtörölte a száját, és
az ölébe engedte a kezét. – Rendben, akkor mondjuk, hogy szívesen csókolóznék
veled. Most.
- Oh. – Yuuri nem tudta, mit feleljen; felkészületlenül érte
a kijelentés, és a hatására hirtelen tapinthatóvá vált köztük a feszültség. Erőt
vett magán, hogy a nagy, sötétszürke szemekbe nézzen. Phichit nem nevetett,
kivételesen egészen komoly kifejezéssel nézett rá. – Oké.
- Ez nem hangzott túl lelkesen. Nem kell miattam, ha nem…
Yuuri ekkor döntött úgy, hogy ez egyszer feladja a zavarát,
és bátor lesz; megragadta barátja vállát, és összepréselte az ajkukat.
És az egész napon furcsa volt. Nem rossz, tulajdonképpen
élvezte is, de végig túlságosan is a tudatában volt, hogy a legjobb barátjával
csókolózik, és valahogy nem érezte helyesnek. Phichit átkarolta a vállát, és
közelebb húzódva hozzá átvette az irányítást, és Yuuri ráhagyta, mert fogalma
sem volt, mit kellene csinálnia.
Yuuri megérintette duzzadt ajkát, amikor elváltak. Ez volt
az első olyan csókja, amire rendesen emlékezett, és egyáltalán nem volt olyan
szörnyű, pedig kicsit tartott tőle.
- Nem tudom, hogy vagy vele… - szólalt meg halkan Phichit –,
de szerintem maradjunk annyiban, hogy ez csak baráti randi volt.
- Egyet értek – vágta rá Yuuri, és nem is lehetett volna
megkönnyebbültebb. Ezek szerint egyikük sem érez a másik iránt többet, mint
barátság.
Visszafelé már nem fogták meg egymás kezét, és Yuuri
felengedett annyira, hogy rájöjjön, mégis éhes.
*
Celestino gyanakodva méregette őket másnap, amikor Yuuri mindig
összerezzent, ha Phichit véletlenül vagy direkt hozzáért.
- Furák viselkedtek ma, fiúk… ugye nem volt semmi gubanc a
kollégiumban, amiből aztán majd nekem kell kihúznom benneteket? Nem szeretném,
ha a hörcsögös eset megismétlődne.
- Nyugi, Ciao Ciao – vágta rá gyorsan Phichit. – Yuuri csak
zavarban van mellettem, mert…
Yuuri villámgyorsan tapasztotta a szájára a tenyerét, hogy
elhallgattassa, és csak akkor engedte el, amikor a másik fiú végignyalt a
bőrén. – Fúj.
Celestino inkább nem faggatózott tovább – minél kevesebbet
tud tanítványai viselt dolgairól, annál jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése