Az első benyomás

Biztos sokan láttátok azt a videót, amiben olvadékba fagyott cicát mentenek - szóval Yuri és a nagyapja is pont ezt csinálják. És a végén még Otabek is beköszön. 

Tisztán emlékezett a napra, amikor örökbe fogadta Pirogot; kora március volt, éppen csak betöltötte a tízet, és Moszkvában még minden egyes éjjel fagyott, habár nappal néha elég meleg volt ahhoz, hogy felolvadjanak a pocsolyák.

Hátul, az udvar sarkában találták meg az apró élőlényt; a csapzott, összetapadt bundáról először nem lehetett megmondani, hogy egy macska, a szomszédok talán patkánynak nézték. Yuri viszont felismerte a remegő, apró testet, ami már alig küzdött, hogy kiszabadítsa odafagyott végtagjait.

Elfáradt.

Dedushka szerint nem volt valószínű, hogy túléli, de amikor nem volt hajlandó mozdulni mellőle, és még a sapkáját is ráborította, inkább gyorsan hozott meleg vizet a házból.

Lassú és valószínűleg fájdalmas művelet volt, ahogy kiszabadították a kismacskát, aki szívet szorongatóan nyávogott közben. Yurinak sós könnyek peregtek az arcán, ahogy megnyugtatónak szánt, a megszokottnál tercekkel magasabb hangon duruzsolt neki. Kiszabadultak a mellső mancsok, majd a hátsóak, aztán a lompos farok is, és egy puha, meleg törölközőbe csavarták. Yuri a mellkasához ölelte, óvatosan babusgatta a fejét, és az állat apró szíve riadtan verdesett a kezei között.

A kezelés még úgy is drága volt, hogy Dedushka egyik jó ismerőséhez mentek. Pirog – mert addigra már elnevezte; tíz éves volt, éhes, és a cica aranyos volt, akkor logikus volt, hogy ezt a nevet kapja – rémületében mindenkit véresre karmolt, aki csak hozzá akart nyúlni, de Yuri hozzá volt szokva a fizikai fájdalomhoz. Az állatorvos nem tudta megmondani, milyen fajta macska, talán kettő keveréke. Lehet, hogy kiszökött valahonnan, mondta, és javasolta, hogy figyeljék a hirdetéseket, hátha keresi valaki, vagy rakjanak ki ők maguk.

Yurit nem érdekelték a hirdetések; vessen magára, aki hagyta kiszökni, Pirog most már hozzá tartozik. Pár nap múlva már határozottan jobb bőrben volt a törődésnek hála, és igazi sikerélményként könyvelte el, amikor a mellkasára gömbölyödött, és halkan dorombolni kezdett. Nem mert megmozdulni, nehogy elriassza. A semmivel össze nem hasonlítható hang és érzés, ami az ő testén is végighullámzott, mintha összekapcsolódtak volna, megmelengette a szívét, és ellazította testét-lelkét.

Mindig is akart egy cicát, de a szülei nem engedték.

(És Dedushka meggyőzte neki őket, hogy maradhasson.)

Nem volt kérdés, hogy Pirog Szentpétervárra is elkíséri. Leendő edzője meglepő módon segített nekik olyan helyet találni, ahol engedélyezték a háziállatokat; azt mondta, fontosnak tartja, hogy a versenyzői felelősségtudatot tanuljanak, és erre tökéletesen alkalmas egy háziállat.

Yurit nem érdekelték a szabályok – Pirog akkor is maradt volna, ha nem engedik.

*

Nem tagadta, hogy egy kicsit ideges volt, amikor először hívta meg magához Otabeket – minden ezen az első benyomáson múlik.

Pirog alapjáraton nem kedvelte az idegeneket, és akár tetszik, akár nem, Yuri Plisetskynek a macskája az első. Ha ő nem kedvel valakit, akkor az a személy jó eséllyel repül az életéből.

(Bár különös módon még Milának is sikerült megszerettetni magát vele – de ez lehet, hogy a maradék csirkefalatoknak volt köszönhető, amit minden egyes alkalommal hozott.)

Ahogy kinyitotta az ajtót, Pirog kilőtt, hogy üdvözölje őt. Nem kellett félnie attól, hogy elszökik; félt a hirtelen zajoktól, és a régi lépcsőházban minden visszhangzott. Yuri a biztonság kedvéért azért felvette. Otabek élőben idegen neki akkor is, ha már bemutatta webkamerán keresztül.

- Köszönj szépen Otabeknek – duruzsolta, és a mutatóujjával felé fordította a fejét. Pirog egy lusta pillantással végigmérte, de addig nem különösebben érdekelte a vendég, míg megkaphatta a napi állsimit. – Ő itt Pirog – nem röhög –, és ajánlatos vele jóban lenni, mert ő válogatja meg a barátaimat.

Nem volt kétség, hogy teljesen komolyan gondolja, amit mond, és Otabek lassan emelte meg a kezét, nehogy megijessze az állatot. – Szabad?

- Ha hagyja.

És Pirognak különös módon első pillanattól fogva nem volt vele problémája, hogy Otabek hozzáérjen, sőt. Odadörgölte fejecskéjét a fiú kezéhez, játékosan ráharapott az ujjára, és Yuri megkönnyebbült.

Szerencse, hogy Pirognak nincs ellenvetése Otabek ellen, mert ő igazán kedvelte.