#(stu)dyinghard

Kija bökdösött, hogy írjam meg a fiúk reakcióját arra, hogy Viktor bekövette az előző ficben Phichitet. Meg is született a szösz. ^^

A szobában teljes nyugalom honolt, csak Yuuri egyenletes, mély szuszogása és a hörcsögök mókuskerekének zörgése törte meg a csendet. Barátja a sziluettjéből ítélve a fal felé fordulva, magzatpózba gömbölyödve aludt. Fogalma sem volt, mire riadhatott fel.

Phichit nem tudta, mit mondhatna neki. Ő teljesen máshogy élte meg a vereségeket – és ez az ő szemében nem volt az, hiszen bejutott a döntőbe, a legjobb hat közé. Sírt, amikor balesetet szenvedett és eltört a lába, de a derűlátása gyorsan visszatért, amikor az orvos közölte, hogy nem olyan súlyos a sérülése, mint lehetne, és hogy ha vigyáz magára, akkor hamar visszatérhet a jégre. És így is történt.

Yuuri viszont… Küzdött saját magával, a megfelelési kényszerével és a depressziójával. Phichit nem állította, hogy száz százalékig érti, amin keresztül megy, de igyekezett ott lenni neki, ha szüksége volt rá.

Próbálta a helyére képzelni magát. Elvégre a közös álmuk volt, hogy eljussanak a Grand Prix döntőjére, és Yuurinak idén végre sikerült. Irigy volt rá, de közben rettenetesen büszke is. Biztos volt benne, hogy jövőre már mindketten ott lesznek, de hiába biztosította erről Yuurit, süket fülekre talált. Mondhatta neki, hogy ő nem egy műkorcsolyázó a sok közül, hanem igenis Japán legjobbja, Yuuri elhessegette a bókot. A nemzeti után kerülni kezdte az edzéseket, és ő nem egyetértésből ugyan, de fedezte Celestino előtt, pedig utált hazudni.

Képtelen volt visszaaludni, így ösztönösen a telefonjáért nyúlt. Éjszakára mindig kikapcsolta a pittyegő értesítéseket, és reggelente legalább tíz percig zörgött a mobil, mire jelzett mindent, amiről lemaradt. Yuuri felé fordult, hogy ne látszódjon annyira a kijelző fénye, és lustán görgette végig a világ híreit, no meg a közösségi oldalakat.

Aztán halk, elhaló visítást hallatott, a hörcsögei pedig ijedten felhagytak a futással a mókuskerékben.

Viktor Nikiforov követi Instagramon – és nem csak követi, hanem visszamenőleg belájkolta az összes képet, amin Yuurival közösen szerepeltek.

(Meg a hörcsögeit, de ez pillanatnyilag mellékes.)

Legszívesebben felpattant volna, hogy elrázza Yuurit, és megmutassa neki ezt a csodálatos hírt, de tudta, hogy ez a lehető legrosszabb ötlet. Barátja szeret aludni, és rettenetesen nehéz felkelteni. Csak morogna félórán keresztül, aztán ha felfogná, mit mond, kiakadna. És akkor végképp nem fog senki sem aludni aznap éjjel. Nem, először is meg kell bizonyosodni róla, hogy tényleg Yuuri miatt követi.

Már volt is egy terve.

*

Másnap reggel korán ment edzeni; mire visszatért, Yuuri már ébren volt, és egy almát rágcsálva, kócosan, kinyúlt alvós pólóban ült a tankönyv fölött.

- Jó reggelt, Yuuri – trillázta, mire szobatársa felkapta a fejét, és halványan rámosolygott. – Hogy vagy?

- Köszi, jól. – Hazudik. – Te?

Ignorálta a kérdést. – Van egy ötletem, amitől mindjárt jobban leszel.

Yuuri szkeptikusan nézett a telefonjára, amit elővarázsolt a zsebéből. – Nem hiszem, hogy egy szelfi…

- Csak gyere.

Megadta magát, és végigfuttatta a haján az ujjait, mielőtt mosolyt erőltetve magára pózolt volna Phichittel, aki átkarolta a vállát. A háttérben látszódtak a könyvei és egy kupac kihúzófilc, Phichit pedig ki volt pirulva.

#studyinghard #withmybestfriend #katsukiyuuri #phichitchulanont #detroit #figureskating

Titokban lőtt egy olyan képet is, amin Yuuri volt egyedül; baljával a homlokát támasztotta, jobbjában toll, amit gondolataiba mélyedve rágcsált. Tökéletes. Rárakott pár filtert, hogy ne legyen annyira feltűnő, mennyire karikásak a szemei. Jó kép volt, Yuuri fotogén volt, ha éppen nem görcsölt rá. Feltöltötte azt a képet is, aztán rohant órára. Türelmetlenül böködte a pad alatt a telefont, sorra érkeztek a szívecskék, csak nem attól, akitől várta. Aztán rájött, hogy Európában már jócskán esteledik.

Amikor visszatért a szobájukba, Yuuri a könyvén szunyókált, szemüvege félrecsúszott és kicsordult a nyála. Phichit kuncogott, de nem lőtt róla kompromittáló képet – van elég raktáron (cserében neki is volt olyan, amin lehetetlenül elkenődött a sminkje, aludt, vagy valami egészen fura pózban nyújtott). Aztán a kezében berregni kezdett a telefon, és összerezzent. Az értesítések a képekről, ahol megjelölték, mind egyszerre futottak be. Phichit is gyorsan csekkolta a sajátját, aztán felnyikkant és a szája elé kapta a kezét. Yuuri a homlokát ráncolta.

- Fura vagy ma.

- Tudom, hogy meg fogsz ölni, de előbb nézd meg ezt.

Viktor Nikiforovnak tetszett mindkét új fotó, sőt még kommentált is oda, ahol Yuuri egyedül volt.

Sok szerencsét a vizsgákhoz!!!

Yuuri egy olyan magas, fülsértő hangot produkált, amit a thai fiú még sosem hallott tőle. Ha nem kapja el a kezét, talán még el is ejti a készüléket, és Phichit egy pillanatra megijedt, hogy túl messzire ment.

Elhessegette a gondolatot. Ez igenis jó hír.

- Mondtam, hogy tudja, hogy ki vagy!

Yuuri elvörösödve tátogott, és a kezébe temette az arcát. – Ne-nem hiszem el… Biztos csak véletlenül félrenyomott…

- Nem hiszem. Nézd, tegnap este óta követ, és belájkolta az összes képet, amin szerepelsz.

Yuuri hitetlenkedve ingatta a fejét; még a fülei is céklavörösek voltak. A poszter-Viktor barátságosan mosolygott rájuk a falról, és Phichit egyre inkább nem hitte el, hogy barátja elutasított egy képet vele, amit ráadásul a férfi ajánlott fel.

- Csinálhatnánk neked egy rendes profilt, tuti bekövetne téged is. Lehet, hogy titokban a rajongónk! Vagy…

- Phichit, elég!

Megszeppenve pislogott rá; Yuuri sosem emelte meg a hangját, főleg nem vele szemben, és észrevehette az arcára írt döbbenetet, mert rögtön bocsánatot kért. – Ne haragudj, csak… nem akarom, hogy tudja, mit csinálok.

Most rajta volt a fejcsóválás sora. – Pedig nem harap, látod.

- Ne-nem baj. Már így is eléggé leégettem magam előtte a döntőben.

Phichit más véleménnyel volt erről, de inkább nem szólt semmit. Pötyögött egy választ Viktornak (átadom), aztán elment főzni maguknak egy levest, mert aznap ő volt a soros a konyhában.

Ezek után egy darabig nagyon nehezen tudta csak rábeszélni Yuurit egy-egy közös képre, de ez nem törte le a lelkesedését.