Birthday Boy

Phichit ráveszi Yuurit egy szülinapi kiruccanásra.
Roróra fogom, nem akadályoz meg, hogy shippeljem ezt a kettőt. 

Yuuri sejtette, hogy élete egyik legnagyobb hibája volt, hogy anno nyilvános oldalakon megadta a születésnapját. Hiába titkosította az adatait később, Phichit megjegyezte, mikor tartja, és a kelleténél nagyobb felhajtást csinált körülötte.

- Nem ülhetsz itthon a születésnapod! – szörnyülködött akkor is, ahogy telefonja mögül figyelte a szekrényben pakolászó Yuurit, aki biztos volt benne, hogy pár percen belül kiposztolja szomorú szmájlikkal körítve, hogy milyen unalmas vénség.

- Pedig de. Nyakunkon a vizsgaidőszak, neked sem ártana tanulni.

- Olyan unalmas tudsz lenni – biggyesztette le az ajkát, ahogy leejtette a telefonját a takaróra. Ebből is nyilvánvaló volt, milyen komolyan veszi a befűzését, még provokálni is hajlandó érte. – Éppen ezért kellene kieresztened a gőzt! Csak egyszer van huszonegyedik szülinapod!

Yuuri megrántotta a vállát. – És akkor mit csináljak? Menjek el egyedül bulizni?

- A lelkembe gázolsz, hogy magaddal se akarsz vinni!

Végigmérte szobatársát; puha, kerek pofi, nagy kiskutya szemek, kizárt, hogy bárki elhiggye róla, hogy már nagykorú. – Be se engednének.

Phichit elővarázsolt a melegítője zsebéből egy kártyát, és meglengette az orra előtt. – Szerinted mire vannak az embernek idősebb barátai?

- Nem hagyod annyiban, mi? – csóválta a fejét, mire a másik fiú csak édesdeden mosolygott. – Hova akarsz vinni?

- Táncolni! – rikkantotta a fiatalabbik, ahogy felpattant ültéből. – Nyugi, nem sztriptíz bárba, azt majd a legénybúcsúztatódon.

Yuuri félig nevetve felhorkant; magát ismerve addig senkivel sem fog eljutni. Viszont megadta magát, jobb együttműködni barátjával, ha utána nem akarja egy hétig hallgatni a nyafogását, hogy miért nem mentek el. Phichitet ismerve úgy is valami jobb helyre mennek, azért ehhez van érzéke.

- Öltözz fel csinosan, én addig elmegyek sminkelni – veregette meg a vállát. Amint eltűnt a fürdőszobaajtó mögött, Yuuri lehuppant az ágyra és hátradőlt. Legalább fél óra szabadideje van, míg Phichit felkeni magára az összes vackot.

*

Phichit némileg szkeptikus volt az öltözetét illetőleg, de végül nem tett megjegyzést, csak kigombolt három gombot az ingén. Yuuri visszagombolta a legalsót, mire Phichit csak a száját húzta, de belement a kompromisszumba. Segített hátrazselézni a haját, aztán lőtt magukról egy szelfit, és feltöltötte Birthday Boy címen. Yuuri ráhagyta; az ő képein amúgy is mindig jól néz ki.

Csodával határosnak tartotta, hogy tényleg beengedték őket, sőt még őt méregették gyanakodva. Bizonyára Phichit magabiztossága lehet a kulcs… Amint bejutottak és megszabadultak a kabátjuktól, barátja a karjánál fogva átvezette a tömegen a bárpulthoz, és meghívta egy körre, hogy ellazuljon. Yuuri kicsit hülyén érezte magát, mert az üvöltő diszkózenében nem tudtak beszélgetni, csak egymásra vigyorogtak, vagy a rángatózó embereket bámulták. Az alkohol valamelyest segített a feloldódásban, és a második pohár után már határozottan lazának érezte magát, és még Phichit koktéljába is besegített, aki a második pohár közepén rájött, hogy talán sok lesz neki.

- Menjünk táncolni! – kiabálta a fülébe. Phichit elvigyorodott, és felrántotta a bárszékről, mire egy pillanatra megszédült. Amint visszanyerte az egyensúlyát, összefűzte az ujjaikat, és elindultak felderíteni a táncparkettet.

Amint ráérzett a zene ritmusára, nem volt megállás, vadul ugrált az ütemre, vagy éppen érzékien riszálta a csípőjét, ahogy azt a tökéletesen elemében lévő Phichittől elleste, és ahogy az ösztönei diktálták.

Egy újabb kör után a zene már a koponyájában lüktetett, ismeretlen kezek voltak a fenekén és a derekán, de Phichit gyorsan közbelépett, mielőtt igazán kellemetlenül érezhette volna magát, és figyelmeztető pillantást vetett a srácra, aki kinézte magának. Az alkohol lehetett ludas abban, hogy egyáltalán nem zavarta barátja hirtelen jött közelsége, és karjait a nyaka köré fonta enyhén összenyomva a csípőjüket. Phichit arca meglepett volt, de nem különösebben tiltakozott a fejlemények ellen. A kezei ott ragadtak a farzsebében figyelmeztetően az esetleges további próbálkozóknak, hogy együtt jöttek. Egy újabb pohár után elhallhatott a fejében a józan hang, míg Phichit nem ivott többet, hogy valamelyest kijózanodjon, mire elindulnak hazafelé. Neki sem ártott volna leállnia, de ő mondta, hogy ki kell eresztenie a gőzt, és erre az egymáshoz dörgölőző tánc tökéletesnek tűnt.

Az este további része kiesett.

*

Hasogató fejfájással ébredt. Átfordult volna a hasára, hogy a párna alá rejtőzzön az agresszív reggeli napsugarak elől, de egy másik test megakadályozta ebben. Hunyorogva kinyitotta a szemét és felhorkant.

Mit keres Phichit ágyában?!

Gyors ellenőrzés – az inge nyitva, a farmerjét valahol elhagyta, de hála az égnek az alsónadrág még rajta van. A mocorgásra Phichit is felriadt, és álmoskásan pislogott rá elkenődött sminkje mögül. Mégis mi történt, akarta kérdezni, de annyira ki volt száradva a szája, hogy a nyelve a szájpadlására ragadt, és nem akart engedelmeskedni.

- Öö, ez nem az, aminek látszik! – szögezte le rögtön. – Ahhoz azért túl részeg lettél volna… nyugi, tényleg nem volt semmi! – tette hozzá, mielőtt Yuuri kiborulhatott volna. Könnyedén felkelt, és a kezébe nyomott egy kibontott üveg ásványvizet. Yuuri mohón ivott, és összevont szemöldökkel próbált visszaemlékezni – valahol ott szakadtak meg az emlékei, hogy Phichit lekapcsolt egy srácot, aki el akarta tőle rángatni, és több ilyen esetet megelőzendő összebújva táncoltak.

- Phichiiit… biztos mindent elmondasz? Hogy került le a nadrágom?

- Te vetted le, hogy abban kényelmetlen aludni, igaz kicsit segítenem kellett, mert nem tudtad egyedül leszedni a bokádról. Aztán nem akartál elengedni, szóval ezért aludtunk együtt. Meg lehetséges, hogy smároltunk…

Yuuri félrenyelt és felköhögött. Phichit tudta, hogy túl sokat mondott. – Lehetséges? Igen vagy nem?

- Igen – bökte ki. – Aztán bealudtál.

Yuuri keményen belefejelt a tenyerébe; lüktető feje ezt nem értékelte, és egy pillanatra minden kifehéredett. – Mekkora idióta vagyok…

- Nem volt annyira rossz – halványan elpirulva. – Ki akarod próbálni józanon?

Yuuri egészen elszörnyedve meredt rá, és Phichit inkább menekülőre fogta, mielőtt valami még furábbat mondana, aminek a barátságuk kárát látná. Yuuri visszarogyott az ágyra, és a párnába fúrta az arcát, de ez nem segített – pont olyan illata volt, mint Phichitnek.

A téma később még felmerült a fagyöngy alatt, de aztán megegyeztek, hogy ez még tőlük is fura, és hogy nem akarják ezt a kapcsolatot barátságnál tovább vinni.