Szabályok

Játszódik valamikor a hetedik rész után (ajánlom, hogy a nyolcadikban már kánon randizzanak!), Viktor és Yuuri szeretnének egy filmet megnézni, míg Mari idejét látja egy rövid beszélgetésnek az öccsével. 

Ez itt a reklám helye: menjetek Roróhoz is, mert ő is ír ám Viktuurikat! :3

Yuuri elégedetten bújt Viktor oldalához, miután elindította a filmet – valami közepes hollywoodi sztori volt, amire annak idején mindketten sajnálták kiadni a pénzt és az időt, most viszont ez a randi megfelelő alkalomnak ígérkezett megnézni.

Még mindig nagyon új volt a kapcsolatuk; az első csókjukkor a fáradtságtól és az adrenalintól remegett, ráadásul utána a kőkemény, hideg jégre zuhantak, Viktor szerencsére megtartotta a fejét, így azt legalább nem verte be. Körülöttük villódzó fények és a közönség ujjongása, és amikor felfogta, mi történt, szélesen és boldogan vigyorgott, míg Viktor összetámasztotta a homlokukat. Ennél jobban nem is tudta volna meglepni.

Tulajdonképpen nem sok minden változott – Viktor már előtte is szerette ölelgetni, akár egy öleléshiányos nagy gyerek, csak most már csókolóztak is. És Yuuri érezte tapasztalatlansága minden súlyát, habár a férfi egyáltalán nem panaszkodott, csak elmondta vagy megmutatta, mi tetszik neki. Gyakran elfelejtett közben levegőt venni, amin Viktor nagyon jót derült, aranyosnak találta. Meg kellett tanulniuk szinkronban mozdulni, és Viktor mindannyiszor gyengéden simogatta az arcát vagy a derekát, és a keze meglepően fegyelmezett volt, nem csúszott olyan helyekre, amikre még nem volt felkészülve. Néha nem győzte elrejteni, mennyire túlérzékeny az érintéseire, persze őt biztos nem zavarná, inkább bóknak venné, de akkor is, még nem volt kész beismerni.

Viktor a film közepén az ölébe hajtotta a fejét. Yuuri kételkedett benne, hogy ez kényelmes póz lenne, de ő csak összefűzte az ujjaikat, és ajkát a kézfejére tapasztotta. Yuuri érezte, amint melege lesz a gesztustól.

- Neked kényelmes?

A biccentése kicsit merev volt. – Persze, csak szokatlan.

- Yuuriii, ugye megmondod, ha valami nem tetszik? - Felkönyökölt volna, de a fiú pirulva visszanyomta az ölébe, mire csak elmosolyodott, és magához ölelte a jobb kezét. Yuuri lassan ellazult és hozzászokott a tényhez, hogy párja lélegzetét érzi a combján, és balja megtalálta az útját a hajába. A finom, puha szálak könnyedén peregtek az ujjai között, akár leheletfinom homok. Megtalálta azt a részt is, ahol Viktor aggódott, hogy kopaszodik (valójában egyáltalán nem volt olyan súlyos a helyzet, ahogy azt beállította, alapból magas a homloka), és az orosz elégedett boldogsággal sóhajtott fel a gyengéd masszírozást érezve. Még a szemét is lehunyta közben, hosszú, szinte átlátszó pillái halvány árnyékot vetettek sápadt bőrére. Ha le kellett volna festenie egy nyugati herceget egy meséből, biztos róla mintázza.

Az idilli pillanat durván szakadt félbe, amikor Mari kivágta az ajtót.

- Yuuri, segítségre van szükségem.

- Nem várhat? – nyögte, miközben megállította a filmet. Viktor felkelt az öléből.

- Nem. Hopp-hopp, rengeteg a vendég. Vicchan maradhat.

Yuuri mindennemű lelkesedés nélkül cipelte a dobozokat, amiket nővére rendelt ki neki, aztán az első adandó alkalommal visszaszökött a szobájába, ahol Viktort tárt karokkal várta, és olyan közel hajolt hozzá, hogy összekeveredett a lélegzetük.

- Unom a filmet, csókolózzunk inkább.

Mielőtt válaszolhatott volna, Mari már megint ott volt az ajtóban és türelmetlenül kopogtatott a félfán a cigarettájával.

- Még nem végeztünk, öcsi.

*

- Mi ez az egész? – kérdezte türelmetlenül, amikor már bőven hallótávolságon kívül voltak. Nem mintha Viktor értene is valamit japánul a nevén és pár kifejezésen kívül. Most már engedelmesen ugrált nővére szavára, sejtve, hogy ha teljesíti a kéréseket, akkor előbb szabadul. – Randim lenne, ha nem tűnt volna fel.

Még mindig fura volt ezt a mondatot kiejteni a száján.

- Tudom.

- Akkor? Anyáék…?

- Anyuékat nem érdekli, mit csináltok kettecskén, nyugi. Nem kell nyitva hagyni az ajtót. – Yuurinak felrémlett, mennyit veszekedtek kamasz nővérével a szülei régen, ha átjött a fiúja, és magukra zárta a szobája ajtaját. – Csak pár szabályt akarok lefektetni.

- Oké?

- Nincs hangos kufircolás éjjel. Ötkor kelek, hogy rendben tartsam a helyet, ha elalszom miattatok…

- Jójójó! – Yuuri védekezően feltartotta a kezét. – Nem terveztük.

- És eltakarítotok magatok után.

- Felfogtam.

- Akkor mehetsz.

Nem kellett kétszer mondania, Yuuri már menekült is vissza a szobájába – nem tudta eldönteni, hogy ez a beszélgetés melyikük számára volt kínosabb. Viktor törökülésben ült az ágyon, valamit még pötyögött a telefonjába, mielőtt félretette volna. Tenyerein megtámaszkodva hátradőlt és puhán rámosolygott, amikor leült vele szemben. Yuuri igyekezett nem feltűnően bámulni Viktor vállát, ami félig kilógott csíkos fölsőjéből köszönhetően a széles nyakkivágásnak, és megint melege lett.

- Minden rendben? Én is mehettem volna segíteni.

Yuuri megrázta a fejét, ahogy legyintett. – Csak beszélni akart velem.

- Rólam?

- Nem minden körülötted forog – nevetett rá és játékosan megnyomta az orrát. Viktor elkapva a csuklóját közelebb húzta magához, hogy Yuuri az ölébe üljön. A karjai ösztönösen kúsztak a nyaka köré, ahogy Viktor átkarolta a derekát és a nyakába csókolt, mire felkuncogott és óvatos erőszakkal próbálta eltolni a fejét. – Ez csikiz.

Viktor szemében csintalan fény csillant – valami, amit még nem látott eddig, de határozottan megdobogtatta a szívét.

- Máshol is ilyen érzékeny vagy?

- Nem – hazudta reflexből, ám a másikat jobban érdekelte az a válasz, amit saját maga derít ki. Fürge ujjai végigfutottak a derekán a potenciális csiklandós pontokat keresve, és Yuuriban most nem a közelségétől rekedt bent a levegő. Kereste a kibúvót, de nem tudott szabadulni Viktor öleléséből, aki szorosan tartotta és könyörtelenül csiklandozta a bordáin, míg el nem kezdett hisztérikusan nevetni. Próbált ellentámadást indítani, de párja nem nagyon volt csikis.

Világos, hogy alattomosabb módszerekhez kell folyamodnia.

A vállánál fogva közelebb rántotta, és olyan hevesen préselte össze az ajkukat, hogy még a foguk is összekoccant. Viktor a meglepettségtől elvesztette egyensúlyát, és egymásba gabalyodva eldőltek az ágyon, ami nagyot nyögött alattuk. Végre felhagyott a kínzásával, és inkább lelkesen viszonozta a csókot a ruhájára markolva. Yuuri ugyan még ügyetlen volt egy kicsit, ha a nyelvük is találkozott, de gyorsan belejött, és újra Viktor világos fürtjei közé túrt.

Balszerencsés nap lehetett, mert Mari már harmadszorra rondított a randijukba – ezúttal látszott rajta, hogy fejvesztve rohant, mert a mellkasára tapasztotta a kezét.

- Mi történt, Yuuri úgy visított, mint egy… - A nő elakadt a mondat közepén, a szája elég kapta a kezét, de még az sem tudta igazán eltompítani nevetős horkantását. – Védekezzetek, gyerekek – rikkantotta angolul, mielőtt hangos dalolással, bevágva maga mögött az ajtót távozott volna.

Yuuri a kezébe temette az arcát, és legszívesebben elsüllyedt volna a matracban, míg Viktor a kulcscsontján támasztva homlokát fojtott hangon egyre csak nevetett és nevetett.