Hongkong meggyőzi Izlandot, hogy menjenek el egy szórakozóhelyre - Izland pedig nem túlzottan élvezi a helyzetet.
Izland tervei között nem szerepet a kelet-ázsiai kiruccanás
alkalmával a bulizás – azzal viszont nem számolt, hogy Hongkong jó
házigazdaként már mindent eltervezett percre pontosan.
- Muszáj kieresztenem a gőzt – magyarázta a tükör előtt
pózolva, ahogy a vámpírjelmezt ellenőrizte. Magasított sarkú fekete csizmát
viselt, amivel majdnem leküzdötte magasságkülönbségüket.– Az öregember
kikészít, elegem van abból, hogy tesz a megállapodásunkra. – Miután mindent
rendben talált, kihúzott egy fiókot, és sminkkészletet pakolt a tükör melletti
polcra. – Mire kész leszek, találd ki, mi leszel.
- Magam – fonta keresztbe a karját Izland. Egy napja
érkezett, és még mindig meglehetősen nyűgös volt a hosszú úttól. – Nem kell
ilyen nevetséges maskara.
- Imádom, ahogyan bókolsz.
Izland csak a szemét forgatta. Nem igazán tudta megérteni,
miért csinál párja ekkora felhajtást egy európai pogány ünnep körül.
Figyelte, ahogy Leon hullafehérre mázolja az arcát, beesett
szemeket varázsol, és csal az optikával, hogy ne tűnjön annyira keletinek – és
ezzel gyakorlatilag mindent eltűntetett, ami annyira tetszett neki rajta.
- Ez nem te vagy – jegyezte meg.
- Ünneprontó vagy, Icey, ezt nem bocsátom meg. – Feltartott
kezekkel, begörbített ujjakkal kezdett el közelíteni hozzá, akár egy ragadozó
madár (a körmei feketére voltak lakkozva). Izland szkeptikusan szemlélte
egészen addig, míg rá nem jött, hogy a nyakára pályázik, és nekihátrált a
mosdókagylónak leverve a púdert és a szemhéjfestéket. Hongkong gonoszan
vigyorgott, és a szemceruza után nyúlt. – Már tudom is, mit kapsz.
Sigurđur hunyt szemmel tűrt, és végül csak egy fogsornyomot
kapott a nyaki ütőere fölé.
- Az ing tulajdonképpen csinos, de ezt a vénemberes pulcsit
felejtsd el. – Megragadta az aljánál fogva, és kérdés nélkül leráncigálta volna
róla, ha nem akad bele az egyik gombba a szál. Izland morgott az anyagba, és próbált
megszabadulni tőle, Hongkong türelemre intette és kibogozta. Szomorúan nézett a
ruhadarab után, ami a mosógépben végezte.
*
Ahogy a zenei ízlésük is különbözött, úgy a preferált
szórakozóhelyeik is; Hongkong a tömegbe és a zajba vitte, amitől előjönni
készült az emberfóbiája, gondolkozott is rajta, hogy kibújik a program alól
valami mondvacsinált ürüggyel. Aztán arra jutott, hogy azzal csak még jobban
elrontaná a kedvét, amúgy is olyan lehangolt mostanság, nem tenne jót a
kapcsolatuknak, ha még ő is megbántaná. Így csak összepréselte az ajkait, és
próbált nem tudomást venni a tömegben hozzápréselődő idegen testekről, míg
eljutottak a pénztártól a ruhatárig.
- Csak lazulj el, ez lesz az év bulija – csicseregte
Hongkong, ahogy a bárpulthoz húzta és rendelt maguknak valami ütőset. Izland
nem igazán bízott a másik fiú alkoholtűrő képességében, és aggodalmasan
figyelte, ahogy magába dönti az italt, majd bármilyen figyelmeztetés vagy hívás
nélkül a táncolók közé veti magát. Sigurđurd kedvetlenül figyelte a pultnak
támaszkodva, mint rángatózik a legújabb partizenékre, amik neki sértették a
fülét, és inkább fejfájást hoztak neki, mint mámort. Egy idegen cigarettával
kínálta meg, csak azért is elfogadta, hátha Leon végre észbe kap, figyel rá egy
kicsit, még ha ez abban nyilvánul meg, hogy leszedi a fejét, amiért ilyen
tüdővel rágyújt. Semmi reakció – akár a klubbot is felgyújthatta volna, azt is
csak egy újabb fényeffektusként realizálná.
Akkor viszont megelégelte a műsort, amikor a többi csinos
keleti megkörnyékezte párját. Vészt ígérő arccal tört utat magának hozzá,
félrelökdöste a kéretlen udvarlókat, és megragadta a karjánál fogva. Hongkong
partilázasan vigyorgott rá.
- Azt hittem, már sosem jössz ide – kiabálta a fülébe; a
túlontúl hangos zenében máshogy nem is lehetett kommunikálni, Izland így is
alig értette az idegen nyelvet.
- Haza akarok menni.
- Ne csináld már – nyafogta. – Még csak most indul az élet!
- És te már ismeretlenekkel flörtölsz, marha jól esik,
mondhatom.
- Mert a pasim morc és nem foglalkozik velem. – Végre
abbahagyta a ritmusos vonaglást, csak hogy vádlón bökdösse Izland mellkasát. –
Szóval táncolunk?
- Inkább kijózanodnod kéne… - morogta Sigurđur, de ebből
persze nem lehetett semmit se hallani. A másik ezt igennek vette, és a nyaka
köré fűzte a karjait, mire az udvarlók többsége odébb állt. Izland életében
először úgy érezte, sikerült komolyan vehető figurát előadnia.
Táncolt, ahogy tudott; ez nagyjából abból állt, hogy követte
Leon mozgását, dülöngélt vele, és elkapta, ha el akart esni. Egy fokkal jobban
érezte már magát annál, mint amikor a pult mellől nézte, ahogy Hongkong
másokkal enyeleg. Azt viszont még egy meleg szórakozóhelyen sem tartotta jó
ötletnek, hogy komolyabban egymásba gabalyodjanak, ez mégiscsak intim dolog,
amit illenék a hálószobában tartani. Nem akart úgy járni, mint a szomszéd
páros, akik éppen közösülést imitáltak. Amikor
nagyon mászni kezdett rá, megelégelte a dolgot és kicsit megszorította a
karját, hátha észhez tér, és a fülébe kiabált.
- Fáradt vagyok, menni akarok.
Hongkongnak nem tetszett az ötlet, de nem volt mit tenni, itt
egyedül maradni azért még ő sem akart.
*
Másnap reggel Leon már kevésbé volt élénk.
- Aki éjjel legény, nappal is legyék az! – duruzsolta a
fülébe, mire csak a fejére húzta a takarót. Izland kárörvendően kinevette, és
nem vallotta volna be, hogy rajta is nyomot hagyott az éjszaka. Enyhe
elégtételt érzett viszont, hogy párja sokkal másnaposabb, mint kellene,
legalább nem fog egy darabig pattogni, hogy menjenek bulizni. Felkelt volna,
hogy összeüssön valami reggelit, de Hongkong nem engedte.
- Maradsz.
Izland sóhajtott. – Ha elengedsz, lehet, hogy kapsz kávét.
- Csak lehet?
- Még meg kell fontolnom, mennyire viselkedtél jól.
Barátja sértett szusszanással bújt vissza a takaró alá, mire
ő csak mosolygott rajta, és koffein után nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése