A fekete macska randevúja

Megszállt az ihlet, amíg fordítottam, szóval hónapok óta először egy fic, amivel nem szenvedtem~ Fluff, mert nagyon boldognak szeretném látni ezt a kettőt.

Mindent előre részletesen megtervezett. Vacsora a naplementében az Eiffel-tornyon. Pezsgő. Kaviár. Ilyenkor nem csak azért volt hálás a gazdagfiú énjének, mert etetni tudta a mindig bélpoklos Plaggot.

Ladybug minden bizonnyal nagyon meg fog lepődni. Hiszen a macska sosem tervez előre, inkább szétszórt, rendezetlen. Üzent neki, hogy halaszthatatlan dolguk támadt, de ne aggódjon, semmi köze Papillonhoz. Habozva ugyan, de belement, még ha a szemét gyanakodva is szűkítette.

Jó előre ott volt, hogy mindent előkészíthessen – a turistákat leterelte a toronyból, cserébe széles vásznú vigyort villantva fotózkodott velük, aztán felállította az asztalt, temérdek gyertyát és mécsest gyújtott. Ladybug pedig pontos volt – mint mindig – és az egész lénye meglepettséget áraszt, ahogy a jojóján leereszkedik.

- Mit ünneplünk, Chat?

Chat ruganyosan felé pördül, és kezet csókol. A lány kivételesen nem hessegeti el, mert éppen a dekorációt tanulmányozza, és még az állát is megvakargatja, amitől előtör belőle a macska – dorombolni kezd és Ladybug vállához dörgölőzik, mire ő arrébb ugrik.

- Mi lelt, buta cica?

- Nyos, tudod, hogy reagálnak a macskák az állcirógatásra…

Ladybug lelki szemei előtt folytatódik a jelenet, de kuncogását a tenyere mögé rejtve elhessegeti a hátán fetrengő, kezeivel a levegőt masszírozó Chat Noir képét.

Partnere kihúzza neki a széket, és színpadiasan mélyen meghajol.

- Hölgyem, kérem, foglaljon helyet.

- Ez nagyon kedves, cicus, de tulajdonképpen mi is az alkalom?

- Hogy immáron egy éve sikeresen védjük meg Párizst a gonosztól – ragyog rá Chat, és szemei túlvilágian fluoreszkálnak a mécsesek fényében. – És van még egy bejelenteni valóm, de mindent a maga idejében.

- Oh… valóban, ez már megemlékezésre méltó. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Papillon mindig hallgatózik, szóval ki vele.

- Megsértesz, ha ilyen gyorsan ki akarod bontani a zsákbamacskát, hercegnőm.

Ladybug a szemét forgatja.

- Önthetek étvágygerjesztőnek egy kis proseccót? Hogy valamivel koccintsunk kettőnkre.

Beadja a derekát. Végül is, egy kis lazítás még senkinek sem ártott meg.

Chat Noir meglepően kitett magáért, Ladybug nem is gondolta volna, hogy megvan benne ez a romantikus véna. Rendben, a flörtölős felszín alatt igenis érző szíve van, ezt már nem egyszer bebizonyította, és ha összeszedi magát, igenis úriember, de egy ilyen vacsora… nos, egy ilyen vacsorához a civil énjének is meg kell lennie a megfelelő anyagi háttérnek. nem egyszerű utcamacska. Vagy a francia állam titokban támogatja a város oltalmazóinak bankszámláját, csak őt elfelejtették erről értesíteni.

Gondolatban jól a karjába csíp. Semmi értelme találgatni Chat Noir alteregóját, ha nem is érdekli, csak veszélybe sodorná magukat. E nélkül is nagyon jó barátok, amit Alya nem tud róla, azt tudja Chat. Semmi szükség arra, hogy egy ember ismerje minden oldalát.

- Még pezsgőt, kisasszony? – emeli felé az üveget.

- Nem, köszönöm.

Chat nem erőlteti, magának se tölt újra, helyette sátorszerűen összetámasztja az ujjait, és mögülük bámul rá rezzenéstelen, kerek pupillákkal. Egy macska csak akkor pislog, ha feltétlen szükségét érzi. Ladybug maga is meglepődik, amikor zavarba jön az őt fürkésző tekintettől, és inkább a kezét kezdi el tanulmányozni. Az ujjai hosszúak, erősek és csontosak, karomszerű körmökben végződnek, amivel az ellenség nem szívesen kerülve közelebbi viszonyba. Szívesen leskiccelné a kezeit. Chat Noir mosolyog, amikor újra az arcára pillant – ez nem a szokásos vigyor, amivel a világot is kihívja maga ellen, hanem igazi mosoly, amitől apró ráncok jelennének meg a szeme körül, ha nem lenne rajta a maszk. Meglágyítja a vonásait és a pillantását. Ladybug érzi, ahogy elvörösödik, és ő csak nevet a tenyere mögött.

Győzelem.

- Sok volt a macskamenta, Chat? Olyan… fura vagy ma.

- Csak elbűvöl a szépséged, hölgyem. – Gondolatban fejbe csapja magát. Ladybug szívét nem a szokásos bókjaival fogja megdobogtatni, és igen, már érkezik is a fáradt sóhaj. Napjában bizonyára sokszor megkapja ezt a bókot.

- Ki vele, Chat.

- Nyos, rendben. Úgy is eleget kerülgettem már a forró kását. – Felkel, ruganyos léptekkel odasétál hozzá, és fél térdre ereszkedik. Ladybug arcán csak tovább nő a zavarodottság, amikor megfogja a kezeit. – Mióta megláttalak, tiéd a szívem.

- Cha-chat, ezt már…

- Sh… - A mutatóujját az ajkára simítja, és Ladybug szemei kikerekednek. – Komolyan gondolom. Régóta készülök már elmondani, hogy teljesen, tiszta szívemből… sze-szeretlek.

Ladybug nem tud mit kezdeni a vallomással, csak tátogva keresi a hangját. Ez nem az a Chat Noir, akit ismer, aki magabiztos és harsány, hanem egy érzékeny, új oldala, aki dadogva vall szerelmet, akit nem törhet össze. Hiszen barátok, a lehető leggyengédebben kell elutasítania. 

- Oh, Chat… - Kiszabadítja a kezét, és a puha, szőke kóctengerbe túr. A haja egészen hasonlít Adrienéra, és leteremti magát, amiért most is csak ő jut eszébe.

- Nem kell viszonoznod, rendben van, csak… szerettem volna, ha tudod. – Halkan dorombolni kezd, ahogy Ladybug a cicafül tövét cirógatja, és ő az ölébe hajtja a fejét.

- Annyira sajnálom, cicus, de… valaki mást szeretek. Ha ő…

- Ki az? – vág közbe.

- Adrien Agreste – sóhajtja, és Chat Noirban megáll az ütő. Felrémlik, amikor egyszer álca nélkül összefutottak, Ladybug talán nem csak a meglepetéstől bámult rá úgy, hogy még egy támadást is elfelejtett hárítani. Vagy amikor a vállánál fogva megragadta, és szinte pánikba esve rákiáltott: Adrien, Adrien még ott van, ugye elmenekült, ugye nincsen semmi baja, vigyázz rá, kérlek. Az álmodozó pillantás, amit a plakátokra vet. Mind értelmet nyer most.

És talán érdemes kockáztatni – ha ez most rosszul sül el, majd rendbe hozzák, hiszen ők egy csapat. Nélkülük Párizs elveszett, romba dől.

Felkel, hátrább lép, és lehúzza a gyűrűjét, az álca szertefoszlik.

Amire nem számít, az az, hogy Ladybug felsikkant, felpattan, a kezét rémülten ellöki, és eltűnik az éjszakában.

Végtére is, ő egy fekete macska, mégis mit várt? Pedig egész jó úton haladtak magukhoz képest…

*

Marinette még sosem érezte magát ilyen idegesnek. Az egészben az a legrosszabb, hogy senkinek se mondhatja el, mert akkor leleplezné magát.

- Hé, csajszi, update van a blogomon, és el fogod tőle dobni az agyad… Ladybug és Chat Noir randiztak az Eiffel-tornyon! – Alya majd leesik a székben a boldog hadonászásban és Marinette kikapja a kezéből a telefont, hogy aztán felpattanjon, és az ajtó felé iramodjon vele. – Hé, már úgy is feltöltöttem! Ezzel nem is gázolok a magánéletükbe… annyira.

Marinette megbotlik, az éppen érkező Adrien pedig elkapja a karját. – Minden rendben?

Marinette felsikkant, elhajítja a telefont, amit Alya gyakorlott mozdulattal elkap, és eliramodik a lányvécé felé. Adrien döbbenten mered utána.

- Mégis mi ütött belé?

- Fangörcs. Pár napja szereztem új kamerát, és talán éppen az Eiffel-toronynál jártam kipróbálni az éjszakai beállítást… no meg lesifotókat készíteni a LadyNoir randiról. Sajnos a felvételek nem olyan élesek, mint szerettem volna, de legalább már van rá bizonyíték, hogy többek barátoknál… és egyszer talán sikerül elkapnom őket civilben is, és… - Alya szemei ijesztő megszállottsággal ragyognak, és Nino gyorsan lenyomja a székre, mielőtt még kiverné valaki szemét a nagy gesztikulálásban.

Adrien legszívesebben a fejét fogná. Legalább éjszaka volt könnyelmű…