Joulupukin salaisuus

Boldog karácsonyt mindenkinek~
Hetalia, szóval nosztalgiafic, nosztalgiapárossal és hallgatmánnyal. (Éljen a SuFin!)



Stockholm belvárosát vastag hótakaró fedte – fehér karácsony, ahogy megjósolták, és Peter egész délelőtt kint játszott a két apjával, no meg a kutyával a puha csodában. Hanatamago hajlamos volt hosszú percekre el-eltűnni egy-egy hókupacban, hogy aztán lesből lerohanja a szeretetével.

Eléggé elfáradt, mire bementek, és még csak akkor kezdődött a nap.

Szenteste!

Berwald csodás karácsonyi lakomát ütött össze, míg Tino mézeskalácsot díszített; egy egész asztalt foglalt el a műve, adventi falu édességből. Peter segített neki, és nagyon meg volt elégedve magával, amikor a finn azt mondta, hogy tehetséges, csak így tovább.

- Peter, kulta, ideje lefeküdni. Tudod, hogy addig nem jön a Joulupukki, amíg ébren vagy!

- Ez annyira nem igazság – tiltakozott erőtlenül; tudta, hogy semmi értelme ellenállni, apjai így is úgy is ágyba dugják, legfeljebb még egy mesével engedékenyebbek. És különben sem akart szenet vagy krumplit kapni a fa alá.

Amint párnát ért a feje, és lekapcsolták a lámpát, már jött is az álom; elektromos játékvasúton ül, a többi utas plüssfigura, de a gombszemek értelmesen ragyognak, a vonat fékez és szertefoszlik, az égből pedig vatta hullik.

Felriadt.

Valaki motoszkált a nappaliban, mert a hajópadló halkan recsegett, és az éjszakai házban minden kis nesz ágyúdörrenésnek hatott. Ismerős nevetés, biztos a Télapó van itt.

Amiről nem tud, az nem fáj.

Felkelt, mamuszt és köntöst húzott (mindkettő ünnephez illő, rénszarvasos), és lábujjhegyen kiosont. Fohászkodott, hogy a lépcső ne recsegjen alatta, és szerencséje volt. Az utolsó lépcsőfokon megtorpant, onnan már biztonságosan ki tudott hajolni a sarok mögül, hogy benézzen a nappaliba, vagy éppen visszahúzódni, ha úgy adódna.

A karácsonyfa mellett ketten álltak, és éppen a kikészített mézes tejjel koccintottak; a magasabbik alakban felismerni vélte apját, a másik pedig csakis a Télapó lehet.

Valahogy nem így képzelte; a Télapó sokkal kisebb volt, mint Berwald, a piros télikabátban is látszott, hogy nem túl testes, a szakálla pedig egy gumin lógott a nyakában. Peter csalódottságot érzett, de azért továbbra is lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Apja begombolta a Télapó kabátját, majd szájon csókolta és suttogott neki valamit. Peter sejtette, hogy olyasmit lát, amit nem szabadna, és felkavarta. Gyakorlatilag mióta az eszét tudta, Tino volt apja párja, elmondásból tudta, hogy azelőtt nagyon sokáig nem volt senkije. Haragudott Berwaldra, és nem akarta, hogy Tino szomorú legyen, ha megtudja, hogy megcsókolta a Télapót.

Másnap késő délután Tino nyúzottan, de jókedvűen került elő, hogy csatlakozzon az ajándékbontogatáshoz. Felhívták a rokonságot, finn és svéd karácsonyi dalokat énekeltek, és Peter morcosan méregette apját, amikor az megcsókolta Tinót. Miért tesz úgy, mintha semmi sem történt volna? Biztosan nem álmodta. Megvárta, míg Berwald elhagyja a nappalit, majd a fütyörésző Tinóhoz fordult.

- Képzeld, tegnap láttam a Télapót.

- Nocsak… csodálkozom, hogy nem kaptál virgácsot a leskelődésért.

- Azt apának kéne kapnia, mert pusziszkodott vele, és azt csak veled szabadna.

Tino felkuncogott.

- Azt hiszem, ideje van, hogy eláruljak egy titkot.

Peternek elszorult a torka; eszébe jutott az egyik távoli nagybácsikája, aki amikor csak lehetősége adódott rá, lehangoló történeteket mesélt a felnőttek világáról, amit persze a többi felnőtt nem nézett jó szemmel.

- Szóval igaz, amit Arthur bácsi mondott?

- Mit mondott?

- Azt, hogy a karácsony csak illúzió, és a Télapó sem létezik.

- Jaj, ne hallgass Arthur bácsira, butaságokat beszél – legyintett Tino. – Az igazi titok az, hogy én vagyok a Joulupukki.

Peter szeme elkerekedett. – Milyen irigy lesz mindenki az iskolában, ha megtudják, hogy a finn apukám…

- Css… nem szabad, ez a mi titkunk.

- Még apunak se szabad elmesélnem?

- Nem bizony.

Szószedet: 
Joulupukin salaisuus - A Télapó titka
Joulupukki - Télapó - a finnek szerint Korvatunturin lakik az északi sarkkörön túl, a finn-orosz határon. A Korvatunturi pedig fülhegyet jelent szó szerint, szóval így tudja meg, ki volt a jó és a rossz. ^^ Ezt a legendát dolgozza fel a Rare Exports című film, amit Tino is vitt egyszer közös horrorfilmnézésre. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert tök jó film (az pedig ne ijesszen el senkit, hogy horror). 
kulta - drága, aranyos; arany