Robogó

A hétvégét Tinéknél töltöttem, és kicsit nosztalgiáztunk... könnyed GerIta szösszenet.

Németország gyanakodva vizslatta a vörös robogót; a járgány nem a legújabb darab volt, de amikor erre rámutatott, Olaszország csak annyit mondott, hogy ez hangulatosabb, mint egy új, és különben is, jól karbantartja.

- Na, felpattansz mögém? Meghívlak egy fagyira.

Valahol ott bánta meg a fél életét, amikor a fiú berúgta a motort, és szinte repülve szelték Milánó utcáit. Az épületet összemosódtak, és inkább becsukta a szemét, mert még bukósisakot sem kapott. Úgy kapaszkodott Olaszország derekába, mintha az élete múlna rajta, mire ő csak teli szájjal kacagott a szélbe.

Amikor végre leszálltak, megpróbálta megvesztegetni Felicianót – ha nem kell többé felülnie erre az ördögi járgányra, akkor egy évig állja a fagylaltfogyasztását, mely nem csekély költségekbe verné. Olaszország csak sanda vigyorral összeborzolta Németország haját – a szél már amúgy is tönkre tette.

- Nem ér, én hívtalak meg előbb.

Németország a hazafelé úton még a lelkét is elhagyta.