Tűnő napfényillat

Fandomdebüt! Ráadásul spoileres, szóval aki még nem olvasta Cassandra Clare-től a Mennyi tűz városát, annak eszébe se jusson elolvasni ezt a szöszt!
Sizzy, mert engem nem hagy nyugodni ez a kettő, és Simon az én kicsiszívem.

Az utóbbi hónapokban folyton úgy érezte, mintha elfelejtett volna valami nagyon fontosat. Nem értette magát; az iskolában egész tisztességesen teljesített, otthon nem volt semmi probléma, a zenekarral – Mortal Instruments a nevük újabban, és ezzel kivételesen mindenki elégedett volt – kezdték megtalálni a hangjukat, habár a befutás még mindig késett. A fiúk néha nyaggatták, mikor lesz már neki is barátnője (vele is nőne a közönség), mire csak legyintett. Megnézte ugyan a csinos lányokat, de valahogy egyik se mozgatta meg.

Ellenben az álmai…

Persze a tinédzser fiúknál teljesen normálisak az erotikus töltetű álmok; ezeket azonban többnek érezte annál. Esküdni mert volna rá, hogy nem ismeri a gyönyörű, sötét szemű lányt, de mégis mintha látta volna már – titokban kereste minden szembejövő arcon, de nem találta meg. Talán egy bulin futotta össze, bepróbálkozott nála, és a lány szóba sem állt vele. Újra és újra végigpörgette az emlékeit, mert minden egyes álom olyan valóságosnak hatott.

Aznap este is álmodott.

Egy idegen szobájában volta az ismeretlen-ismerős lánnyal. Szétdobált férfiruhák mindenhol, egészen biztosan nem az övé, ráadásul még fel is volt öltözve, és a lány vetkőzött. Érezte, hogy ég az arca, el kellene fordulnia, ehelyett azonban csak dermedten bámulta, és igyekezett eszébe vésni a részleteket; derékig érő, fekete hajzuhatag, karcsú alak, hosszú, neccharisnyába bújtatott, szexi lábak. A szabadon maradt bőrfelületek nagy részét titokzatos minták fedték, még sosem látott ehhez fogható tetoválásokat. Az arcára pillantott, a részletek elvesztek, csak az igéző, feketébe hajló szempár maradt meg, ami akkor is fogva tartotta, amikor a lány rávetette magát. Csókolózva gördültek egyet a matracon, a lányból sugárzott az elégedettség és a vágy, és a teste forró, egészen forró volt a kezei között. Napfény és vérillata volt.

Vér…

Szinte kívülről látta magát, ahogy leszorítja a matracra, a nyakához hajolt, és az ütőerébe mélyesztette megnyúlt szemfogait. A lány pulzusa végighullámzott rajta, ahogy a vérét itta, megfeszült és elernyedt alatt, mintha ez gyönyört okozna neki, és ekkor ébredt rá, hogy neki magának nem ver a szíve.

Amikor felriadt, hevesen zakatolt a szíve, és vér édeskés ízét érezte. Ráharapott a saját nyelvére, ami most fájón és dagadtan lüktetett. Felkelt és kibotorkált a fürdőszobába, hidegvizet lötykölt az arcába, és a csapra hajolva nagy kortyokban ivott. Amikor enyhült a fájdalom, végigfuttatta nyelvét a fogsorán; alul-felül semmi szokatlan, a tükörben is ellenőrizte, de nyoma sem volt vámpírfogaknak.

Hogy is lenne, hiszen vámpírok nem léteznek!

A pulzusa és az arcszíne teljesen rendben volt, már az álomhoz mérten. Arra jutott, hogy a legutóbbi retró horrorfilm hatása lehetett ez az álom; neki magának egészen biztosan nincsenek olyan vágyai, hogy egy vonzó lányból vért igyon, még ha ez nem sokkal ezelőtt vonzónak tűnt és kellemesen esett neki. Világ életében vegetáriánus volt. Ki hallott már vegetáriánus vámpírról?!

Elhessegette a gondolatot, miszerint egyáltalán nem támadt hányingere a vértől, és reggelre az egész már csak múló erotikus álomnak tűnt.