Altes Lied aus den Alpen

Félig vonaton született hangulat-szösz. Edelweiss, mert hét elején Tirolban jártam.

Vash pocsékul érezte magát Bécsben. Hiányoztak a hegyek (a bécsi erdő csupán dombság, lekerekített, kidolgozatlan, béna megelevenítése a hegyeknek, hol vannak azok a csipkés ormoktól), a svájci német (hiszen nevetséges, ahogy Roderich beszél, mégis honnan vette ezt, hogy a szavak rétestésztának is beillenek, már egyetlen szavából hallik, hogy osztrák, még ha irodalmi nyelvvel is próbálkozik), a hegyi levegő és a víz (elereszti a füle mellett a védekezést, miszerint Bécs vize is az Alpokból jön, valamelyik szeretett Habsburgja építette ki, olcsó és finom is, és ő ferdén néz rá, amiért minden reggel addig folyatja a csapot, míg egészen forró víz nem jön).

Elégedetten nyugtázza, amikor a zürichi vonat magasabb vidékre ér; Tirol azért már jobban az ő világa, Vorarlberg meg az övé lehetne, ha nem vétózta volna meg (és Roderich azóta fúj rájuk érte, ha eszébe jut). Roderich csak egyszer jegyzi meg, hogy pattog a füle, nem túl erősen, éppen csak észrevehetően, és ő lesújtó pillantást vet rá. Ha kimozdulna otthonról kirándulni, biztos nem lenne ilyen problémája.

Roderich számára Svájc városai túl szürkék; hol vannak az ő gyönyörű századfordulós épületeitől, ahol a levegőben érzi még a monarchia hangulatát (nem, nem tudja elfelejteni Erzsébetet, akármennyire is szeretné), mintha az egykori uralkodók bármelyik pillanatban befordulhatnának egy aranyozott hintón a Hofburgba, és ő kezet csókolna a császárnénak, aki a feleségével mindig is többet foglalkozott. És visszavágyott még régebbre, az első ezredfordulóra, amikor még félig pogány volt, elfeledett istenekben hitt, és akkor még együtt laktak Svájccal, egészen kicsik voltak, de Vash már akkor is egy kis méregzsák volt, és folyton zsörtölődött, amiért nem tudja megvédeni magát. Néha felvágyott a hegyekbe, újra futni akart a lejtőkön, mint akkor régen, könnyeden, önfeledten nevetni, a szemüvegét félredobva (nincs is rá szüksége, de egy kis komolyságot kölcsönöz az arcának) végignyúlni a füvön…

- Um Gotts Wille, ha látnád, milyen fejet vágsz… - fintorog Vash, amikor a vidéki házához érnek; foltokban még mindig hó van, jóval kétezer méter fölött vannak. A szemközti hegyen fennakadt egy esőfelhő, amíg szélcsend van, addig semmi gond. – Ennyire azért ne tetszen a házam.

Roderich meglepetten pillant rá, és el kell mosolyodnia; néha tényleg hiányzik neki a sok együtt töltött nap, és bizonyára neki is, de mindketten túl büszkék ahhoz, hogy beismerjék. Gondol egyet, ránevet, Vash egészen megrökönyödve néz rá, és ő teleszívja a tüdejét a friss alpesi levegővel, eszébe jut egy régi népdal dallama, csak a dallam, mert a szöveget már rég elfeledte.

- Hogy lehet, hogy mindig megbuggyansz, ha meglátogatsz? – sóhajtja Svájc, és ajtót nyitna, de az magától kitárul, Lichtenstein mosolyog rájuk a küszöbről, üdvözletet trilláz, mindkettőjüket megöleli, Svájc elvörösödik, Ausztria az ő fülüknek is barátságosabb tiroli dialektusra vált (amit csak Lili kedvéért tesz meg, Vash biztos benne, hogy imádja idegesíteni a bécsi beszédével).

- Legalább most ne marjátok egymást – kéri Lichtenstein. Ausztria megjegyezné, hogy a másik kezdte, de rájön, hogy azzal csak még egy lapáttal tenne arra, hogy milyen gyerekesen viselkednek ketten együtt. – Van friss tehéntej meg tojás, a szomszéd néni hozta, és érdeklődött felőletek.

- Majd átnézünk megköszönni – biccent Svájc.

És egy hétvégére úgy tesznek, mint a normális testvérek. 

Méteres lábjegyzet: 

Bécs vize Stájerországból jön, nagyon jó minőségű, lakótársamnak meg mániája kifolyatni, mert ugye egész éjjel a csapban áll. 

Vorarlbergben 1919-ben volt egy népszavazás, mely során a lakosság a svájci csatlakozásra tette le voksát, de nekik nem kellettek; ez a legnyugatabbi, Bécs után a legkisebb tartomány, a bécsiek sokáig fújtak is ezért a húzásáért rájuk.

A bécsi Hofburg - első kerület, a mai napig turistacsalogató hintók járnak erre.

Um Gotts Wille; Um Gottes Willen irodalmi németül - az Isten szerelmére. 

A bécsi dialektus elég furcsa lehet annak, aki először hallja; a szavakat elnyújtják, teljesen más dallamot kap a nyelv, mintha egy német beszélné, jellegzetes kifejezéseik vannak, amit csak az ország ezen részén használnak, könnyen felismerhető. A tiroli dialektus egy rémálom szinte már bajor illetve alemann, jellegzetes rá az, hogy sz helyett s-t ejtenek (Innschbruck, bischt, luschtig, Oschtern, egyszerűen bármit), valamint hogy az iskolából kikerülő diák, aki idegennyelvként beszéli a németet marhára nem érti. A svájci német pedig egy külön nyelv.

Headcanonom, hogy Roderich, Vash és Lichtenstein vér szerinti testvérek.