2013. december 28., szombat

Gombafrizura?

A két ünnep közötti buszmenetrend egy katasztrófa. Másfél órát voltam kénytelen buszozni a pályaudvarra, pedig ez normál esetben legfeljebb háromnegyed, szóval elkezdtem írni.
Közben csúfosan elkéstem.


– Borzalmas a hajam – morgolódott Izland a tükörképét vizslatva. – Úgy nézek ki, mint egy lány.

– Aranyos, hogy megpróbálod megnöveszteni – somolygott párja gunyorosan, mire a másik lesújtó pillantással jutalmazta. – Komolyan. Még egy év, és tudok neked kontyot csinálni.

– Nem akarom megnöveszteni. – Sigurður utálkozva túrt a szőke tincsek közé, melyik lassan már a vállát verdesték. – Csak utálok fodrászhoz járni.

– Valóban? – Hongkong megélénkült, és ez általában jelezte, hogy készül valamire. Valamire, amiből Izland nem biztos, hogy jól jön ki.

– Utálom, ha turkálnak a fejemen, és az ollót a fülem mellett csattogtatják. És úgy is elcseszik, mindig gombafrizurát kapok. Még Norvégia is olyanra vágja.

– Azért, mert neked keskeny arcod van.

– A bátyámnak is, neki mégis normális haja van.

Hongkong mögé lépett, átkarolta, és pipiskedve a vállára támasztotta az állát. Még így is látszott, hogy egy jó öt centivel alacsonyabb nála (a házban minek csalni a cipővel), és teljesen az északira támaszkodott. A tükörből méregette a haját, közben bele is túrt, de Izland érezte, hogy most nem kedveskedésből. Leon csak felmérte a terepet.

– Mi lenne, ha én vágnám le?

– Meg ne próbáld.

– Nyugi, nem fogom besütni göndörre… legfeljebb kivasalom.

Az idősebbik önérzetesen szusszantott, és lelökte magáról a kezeit. Hongkong visszahuppant a sarkaira; jobb, ha most hagyja párját, hogy kifújja az idegességét, utána majd ismét kenyérre lehet kenni, akár a vajat. Emlékezett rá, mennyire félt ő is régebben fodrászhoz menni egykét rossz emlék miatt – ha az embert Anglia neveli, bizony részese lesz nem egy katasztrofális hajrendezésnek. Gyarmati pályafutását kezdhette azzal, hogy megszabadították hosszú lófarkától, amit azóta sem sikerült olyan szépen megnövesztenie.

Otthagyta Izlandot, és elindult feltúrni a házát egy használható olló után.

 *

– Nem hiszem el, hogy megengedem – nyafogta fél órával később egy bárszéken ücsörögve. Hongkong lelkesen bizonygatta, hogy a legjobb döntés volt az ő kezeire bízni magát. Szabadjára engedte kreativitását, kivasalta, majd befonta a fiú haját. Sigurður nem mert a tükörbe nézni.

– Mei nem mindig engedi, hogy én csináljam meg a haját…

– Nem is értem, miért.

– Előbb szabadulsz, ha hagyod magad – csicseregte negédesen, mire Izland felnyögött. Pontosan tudta, hogy ez így igaz, de akkor is félt, mit talált ki a keleti.

Miután Leon kiélte magát a megszokottnál hosszabb fürtökön, vízcsap alá nyomta a fejét, és jó alaposan megmosta. Izland prüszkölt és köpködött a rákent kencéktől, de a világért sem ismerte volna be, hogy jól esik neki a fejmasszázs. Ráadásul Hongkong biztosan ért ehhez, elvégre több időt tölt el készülődéssel reggelente, mint egy lány.

– Megvétózhatom, amit tervezel? – köszörülte meg a torkát, amikor Hongkong egy puha törülközővel dörzsölni kezdte a haját.

– Még nem is tudod – vigyorgott rá társa, ahogy hanyagul egy száraz felületre dobta az anyagot.

Már az is elég, ha sejtem, bukott ki belőle majdnem, de ráharapott a nyelvére. – Nem lehetne olyasmi, mint a tied?

– Tépett? – kérdezte, mire párja bólogatott. – Nem is tudom, majd meglátjuk.

– Meglátjuk?! Ez az én hajam! Nehogy eszedbe jusson valami marhaságot művelni…

Az volt a gond, hogy még az utóbbi esetben is megbocsátotta volna neki – bizonyos idő és engesztelés után.

– A te hajad, de nálam van az olló – villantott meg egy féloldalas mosolyt Leon, mire Sigurður a tenyerébe hajtotta a fejét, és rezignáltan motyogott valami olyasmit az orra alatt, hogy Isten óvj az idiótáktól kreativitásától, ámen. – Nyugi, jó lesz.

Izland kénytelen volt bizakodni ebben, mert semmi kedve sem volt hónapokig kivágott papírzacskóban mászkálni, és bosszúból, már csak miheztartás végett is eltemetni kedvesét egy rövid időre a rohasztott cápák mellé, hogy ne röhögje ki.

 *

– Ez ugyanolyan, mint volt! – csattant fel Izland a mű befejeztével. Elégedetlenül túrt gombaformáját visszanyert frizurájába, hogy legalább felkócolja egy kicsit. Hongkong abbahagyta a söprögetést – a padló nagy részével már így is kész volt –, és unottan támaszkodott fel a mosdókagylóra.

– Igen, mert neked ez áll jól.

– Úgy nézek ki, mint egy kisfiú – fanyalgott az európai egy begöndörödő tincset húzogatva a füle mellett. – Nem tudtál jobbat kitalálni?

– Előtte kislánynak néztél ki. És egyik ötletemet sem értékelted – vont vállat.

– Nem, mert nem akarok úgy kinézni, mint egy díszbuzi.

– Ó, pedig nem véletlenül van jelen a szigeteden a pozitív hőmérsékleti anomália… – gügyögte Hongkong, mire párja szeretetteljesen hozzávágott egy üres samponos flakont. – Ebből már nem jössz ki jól.

– Nem is tudom, melyikünket nézik folyton lánynak.

– Most a lelkembe gázoltál. – Színpadiasan a szíve fölé szorította a kezét, de egyre szélesedő vigyora elrontotta az összehatást. – Tudod, hogy nem számít, mert az ágyban úgy is…

– Elég! – Sikerült elérnie, hogy egy befejezetlen mondattal Izland arca pipacsvörös színt öltsön. – Bármit, csak ezt ne.

– Azt mondod, bármit?

Tudnia kellett volna, hogy előbb-utóbb behúzza a csőbe – Leon felhagyott a bútorzat felesleges támasztásával, és közelebb lépett hozzá. Sigurður megpördült a székén, hogy szembekerüljön vele, minek következtében majdnem elesett. Biztos volt benne, hogy már a fülei is jelzőlámpa módjára virítanak – és köszönhetően a régi-új kinézetnek nem is rejtheti el a másik elől.

 *

– Nahát, Ice, fodrásznál voltál? – lelkendezett Finnország, amikor a találkozás felett érzett örömében átölelte.

– Mondhatni… – motyogta. Tino meglepően könnyen el tudta érni, hogy zavarban érezze magát, mintha még mindig kisgyerek lenne. Talán azért, mert ő volt a Mikulás – és a Mikulás mindent lát.

– Nagyon jó lett, most kevésbé van gombafejed.

– Tényleg? Akkor lehet, hogy még meg is köszönöm Leonnak.

Dániától is kapott egy röpke ölelést, majd egy annál határozottabb hátba veregetést.

– Azt hittem, már illedelmes fiú módjára megköszönted. – Izland értetlenségét látva megérintette azt a lehetetlen pontot, ahol párja volt kedves kiszívni a nyakát, és ő elfelejtkezett róla. Ellökte a kezét.

– Semmi közöd hozzá!

– Jól van na, nem kell rögtön kiabálni. – Christensen megadóan felemelte a kezét, és visszavonulót fújt, de már késő volt; a svéd-finn páros elnéző somolygással bámulta meg a csókfoltot, míg Norvégia szeme szinte villámokat szórt.

– Ahhoz képest, hogy te vagy a sárkányölő, eléggé el van kanászodva a sárkányod.

Sigurður ezen a ponton már nem tudott mást tenni, mint egy rezignált sóhajjal a kezébe rajtani vöröslő arcát, és átkozni magát, hogy kedvenc sálját odaadta fázós barátjának. 


Nem tudom, ki mennyire jártas a földrajzban, de a pozitív hőmérsékleti anomália azt jelenti, hogy az adott térség éghajlata enyhébb, mint amit az a szélességi fok indokolna, amelyen fekszik. Izlandon ez az Észak-Atlanti áramlat és a tenger közelsége miatt van így. És Norvégia is ennek köszönheti a halászatot. 

2 megjegyzés:

  1. Hahahaha!!! Ezen tényleg jót nevettem. Bárcsak tudnám, honnan van ilyen remek humorod! xD
    Ez a sztori eszembe juttatta Anglia frizurája, aki Franciaországot akarta utánozni. Ja, és persze a Kázmér és Huba....! xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örökletes. xD
      Nekem is valahogy Anglia és Franciaország lebegtek a szemem előtt. xD Szerencsére HongIce-ék kapcsolata nem ilyen jellegű. xD

      Törlés