Light your fire!

Egy hónapos késéssel végre befejeztem a hetaliás eurovíziós ficemet. Néhol kicsit beteg, néhol romantikusabb, ahogy azt kell, mélyebb tartalomra ne számítsatok. :) Előforduló párosok benne: SuFin, DenNor és enyhe utalás Izland/Hong Kongra, a végén pedig baráti FinHun.

 

– Nem értem, mit lacafacáztok – szólalt meg egy összejövetel alkalmával Dánia, míg nagyot húzott a sörös korsójából. Az ő koppenhágai otthonában gyűltek össze öten egy kis nosztalgiázásra (ahogy a dán fogalmazott), ami Finnországot mindig egy kicsit kellemetlenül érintette; Christensen rendszerint felemlegette a régi viking tivornyákat, pirító megjegyzéseket tett Svédországnak, Norvégiának vagy esetleg mindannyiuknak, miközben skandináv életérzésről hadovált. Egészen addig, míg Norvégia le nem találta őt ütni. Most viszont elég gyorsan a május végi Eurovíziós Dalfesztiválra terelődött a téma. – Én igazából már decemberben tudtam, kit fogok kiküldeni, és biztos vagyok benne, hogy Soluna tökéletes választás volt. Koppenhága 2013! – Nyomatékosítóan levágta a korsóját az asztalra, de sajnos túl nagy svunggal, mert a kerámia egyik oldalán végigrepedt. Norvégia fintorogva fordult el tőle, míg Svédország gunyorosan horkantott. Izlandot úgy tűnt, nem nagyon érdekelték az Eurovízió fejleményei; az ablakban ült, és álmodozó arccal bámult a hóesésbe vállán hűséges és vénséges-vén lundájával, akin szintúgy nem fogott az idő vasfoga. Finnország felnézett a rajzolásból Dánia elhamarkodott és kétségtelenül nagyképű kijelentésére.

– Nem gondolod, hogy egy kicsit korán teszel ilyen kijelentéseket? – kérdezte megrovóan, és a ceruzájával Dánia felé bökött (ingyen, az Ikeából). – Tavaly a pontosztogatás közepén úgy nézett ki, hogy Svédország fog nyerni, de utána a volt szocialista országok sorban Azerbajdzsánnak adták a tizenkét vagy tíz pontjukat, és így ő szépen átvette a vezetést, majd megnyerte. Akkor is elkiabálták… Különben meg még nagyon sok országnak nincs meg az indulója, tehát… – Berwald sértett pillantása belé fojtotta a szót. A finnek elég sok gúnyos megjegyzést tettek a svéd dalra meg a szövegére, és maga Finnország sem bírta elsőre vihogás nélkül végighallgatni.

– Hétvégén meglesz a norvég induló is. Lemoslak a színpadról, Dánia.

– Én is a hétvégén fogok választani – szúrta közbe halkan Izland. – Idén izlandiul lesz a dal.

– Tavaly is ezt mondtad – jegyezte meg Svédország, mire Dánia elvigyorodott.

– Neeeem, idén kínaiul fog énekelni, hogy imponáljon az új pasijának.

– Nem tudom, miről beszélsz, csak pénzügyi kapcsolataim vannak a…

– Aha, persze – vágott közbe Christensen, és a szemöldökét hülyén rángatta, míg megnyalta a szája szélét. – Pénzügyi, ééértem. Szóval olyan béna szerető vagy, hogy le kell fizetned valakit, hogy egyáltalán…

Csak egy pillanat volt, egy villanása Norvégia kezének, ahogy Dánia nyakkendőjét megrántva lefejeltette vele az asztalt. Az asztallap felpattant, majdnem orrba vágva Finnországot a túloldalon, és a finn rajzlapja és ceruzái a földre potyogtak. Tino gyorsan hátrébb húzódott.

– Fiúk, nyugi.

– Bocs, Tino – sziszegte Norvégia. –, de nem tudom ezt az idiótát huzamosabb ideig elviselni.

– Lukas – nyöszörögte Dánia. A találkozás a fával valószínűleg fájdalmasan érinthette. – Megölsz – nyafogta.

– Addig még nem jutottunk el, de ne félj, már nem sokáig kell várnod.

Finnország lemondóan sóhajtott, majd bekúszott az asztal alá, hogy összeszedje a rajzos dolgait, míg Dánia halkan kiszenvedett a söröskorsója társaságában.

– Nekem most mennem kell – kezdte Norvégia. –, mert egyesekkel ellentétben nekem nem csak lazsálásból áll a napom – azzal felállt, felvette a kabátját és otthagyta őket. Mire Finnország előkerült az asztal alól, már rég elment; már Christensen is felgyógyulóban volt halálos sérüléséből, és most meglepődve nézett a földön térdeplő Tinóra.

– És még rám mondják, hogy perverz vagyok… Finnie, mit keresel te odalent?!

***

A norvég választás idén is különleges volt; páran koppincsolással gyanúsították, Dánia köhécselve megjegyezte, hogy megjelenésre és stílusra az énekes Eric Saade kettő, mire Norvégia megsértődött, bezárkózott a dolgozószobájába és a kiszűrődő hegedűszófoszlányok alapján a Fairytale-t hallgatta vagy ő maga játszott.

Izland dalával alapjáraton csak Norvégiának volt problémája, hiszen ő a hegedűs trükköt már elsütötte egyszer. Sigurđur ezért nem beszélt vele egy hétig, de utána kénytelen volt, mert Pufin úr ki tudja milyen megfontolásból átköltözött Lukashoz. Finnország viszont elismerően megveregette a hátát és gratulált a választáshoz, míg Svédország hümmögött, Dánia pedig hülyén vigyorogva megdicsérte Izlandot, amiért ilyen kitűnően hamisíthatatlan skandináv hangulatot tud teremteni. Dörgés már van, csak a villámlás hiányzik.

Dánia valahol mélyen tartott tőle, hogy Izland előbb végez, mint ő. Persze csak nagyon-nagyon mélyen.

***

Február huszonötödikén, szombaton Finnország izgatottan ücsörgött az elődöntőjének nézőterén; már ezerszer meghallgatta az összes versenyben lévő dalt, jól ismerte mindegyiket, de még ő sem tudhatta, vajon melyiket választja ki a népe Finnország eurovíziós képviselésére.

Úgy gondolta, hogy most mindenféleképpen nem angol nyelvű dalt választ. A többi ország úgy is nagy valószínűséggel azon a nyelven fog énekelni (mondjuk például Angliától nem is várhatna mást az ember), a többiek között egy színfolt lesz.

Tulajdonképpen minden prímán ment egészen a végső döntőig, amikor is bekerült két finn és egy svéd nyelvű dal, ám amikor az utóbbi nyert, olyan volt Finnország számára, mint egy kisebb pofon; nem azért, mert nem volt szép az a dal, ó dehogynem, igazából nagyon is tetszett Tinónak, és különben is mindenkinek joga van a saját anyanyelvén énekelni, de maga tény, hogy svédül van, egy kis aggodalmat idézett benne elő.

Ismét egy alkalom, hogy kipattanjon az a buta vita Finnország kétnyelvűségét illetően.

Tino mosolyogva kezet rázott Pernillával, gratulált neki, hogy elnyerte az országa képviseletének jogát az Eurovízión, és biztosította a teljes körű támogatásáról. Még arról is felvilágosította a lányt részben, hogy ki is ő valójában.

Nem mert rá gondolni, hogy mit szól majd Svédország a dalához. Hát még a többi skandináv! Dánia valószínűleg halálra fogja cikizni…

***

A skandinávok közül utoljára Svédország választotta ki a dalát. Mindig is ő kerített a legnagyobb feneket ennek az egész versenynek. A Melodienfestivalt, ahol az országa képviseletéért versengtek, évente több millióan kísérték figyelemmel, szabályos népünnepélynek számított nála.

Berwald örült, hogy egyszer az életben végre Tino is eljött megnézni a nemzeti döntőjét. Véleménye szerinte elég furcsa volt a finneké, és nem titkolt szándéka volt, hogy megmutassa a kicsi feleségének, hogyan is kell ilyet rendezni.

Finnország nem tűnt meglepettnek, amikor kihirdették a győztest. Bölcsen nem nyilatkozott sokat a számról, mert Svédország egész lelkesnek látszott, ahogy beszélt Loreennel. Elég furcsa dala volt a svéd lánynak, Tinót egy kicsit a régi időkre emlékeztette, amikor táltoskodott; úgy táncolt, mintha transzban lenne, és volt valami ijesztően szép a mozgásában, valami nagyon ősi, amit elrejtett a felületes szemlélő elől a gépzenei kíséret.

Összességében nagyon svédes volt. Tinót nem lepte meg a választás, ahogy a többieket sem.

***

– Ott van Alexander! Ott van! – lelkendezett Dánia, a tömeg egy sűrűbb pontja felé mutatva. Norvégia gyorsan arrébb rángatta lelkes dánját, nehogy kellemetlenséget okozzon kéretlen rajongásával.

– Mi a másik irányba megyünk – jelentette ki a norvég férfi. A közeli hotel felé orientálódott, éppen az ellenkező irányba a 2009-es versenyzőjétől. Nem akarta, hogy Christensen zaklassa a hülye kérdéseivel kedves hegedűsét.

– Pedig akartam veled és Alexszel egy közös fotót… – biggyesztette le az ajkát Dánia, de hagyta, hogy Norvégia elvezesse.

Immár lassan öt napja tartózkodtak az azeri fővárosban, Bakuban, ahol a 2012. évi Eurovíziós Dalfesztivál megrendezésre került. Azerbajdzsán, a vendéglátójuk megmutatta a többi országnak hazája főbb látványosságait – már amit bele tudott sűríteni ebbe a pár napba, azután mindenkire rábízta, hogy a továbbiakban fedezze fel Bakut úgy, ahogy akarja.

Eltávolodtak a Kristálypalota épületegyüttesétől és befordultak egy kisutcába. A hotel, ahol elszállásolták őket, már egy szerényebb épület volt; direkt választotta ezt fél Európa, hogy ne tűnjenek ki annyira az országok. Dánia egész engedelmesen követte Norvégiát az épületben, de valószínűleg csak azért, mert Lukas a kezét fogta, így nem volt semmi tiltakoznivalója.

Odabent általános káosz uralkodott; rengetegen rohangásztak össze-vissza, vagy éppen izgatottan beszélgettek az aznap esti várható eredményekről.

– Előbb láttam Ivant elsuhanni udmurt népviseletben – osztotta meg velük kuncogva Finnország, amikor Norvégia és Dánia odaléptek hozzá. Lukas rögtön elengedte a másik férfi kezét, mert itt már talán nem kellett attól tartania, hogy Christensen norvég énekesekre veti rá magát.

– Nem láttad véletlenül Izlandot? – vágott közbe Norvégia, megelőzve azt, hogy Finnország elbeszéli az idejüket. Már vagy háromszor hallották a sztorit, miszerint Oroszország félig az egyik finnugor nép nyelvén fog énekelni, és negyedszerre már unalmas lett volna.

– Szerintem az énekeseit biztatja, mert elég idegesnek tűntek, amikor legutóbb láttam őket… Vagy esetleg…

– Nézzük meg a hűtők környékén! – indítványozta Dánia vigyorogva, mire kapott egy csúnya pillantást Norvégiától.

– Menjetek nyugodtan, nem akarlak feltartani benneteket – mondta Finnország. –, de én itt maradok, mert megígértem Ruotsinak, hogy…

Mire Tino befejezte volna a mondandóját, volt Norvégia, nincs Norvégia, mert a férfi fürgén eltűnt a tömegben. Dánia szétnézett utána és nyújtogatta a nyakát, aztán kedvenc norvégja keresésére indult.

– Sok szerencsét, Finnie! – kiabálta át pár fej fölött Christensen, mielőtt elnyelte volna az emberforgatag.

***

Sikere ugyan volt a finn versenyzőnek, de valamiért ez nem volt elég a továbbjutáshoz. Mindenki értetlenül állt az eset előtt, még Albánia is odament hozzá részvétet nyilvánítani, de őt rövidúton elüldözte Dánia azzal, hogy elvette a helyet Finnország elől a visításával. A lány ezen valamiért nagyon megsértődött.

Tino viszonylag hamar túltette magát a vereségen; ez még mindig jobb volt, mint a döntőben utolsónak lenni. A többiek amúgy is ezerszer biztosították, hogy számukra biztos befutó – volt.

Izland a fellépés után eltűnt valamerre a versenyzőivel, és csak jó két óra után került elő. Állítása szerint a produkciójukról beszélgettek, de Dániának erről más véleménye volt (tegyük hozzá, hogy addigra már benyakalt több üveg sört, és részéről eszébe sem jutott lecseszni a versenyzőjét, mert látástól vakulásig imádta őt). Nehezményezte, hogy miért nem jött el a legfiatalabb skandináv (nem létező) pasija, mire Norvégia – aki tiszta ideg volt, mert a második elődöntőbe osztották be, és ki tudja, hogy mit szól majd a közönség az Eric Saadéhoz nagyon hasonlító stílusú versenyzőjéhez, de próba szerencse – csak úgy szeretetből meg találta fojtani a saját nyakkendőjével a dánt.

***

A második elődöntő már nagyobb izgalmak között telt, de lehet, hogy csak azért, mert Norvégia sík ideg volt, és ezt a többiekre is átragasztotta. Nem mert benne bízni, hogy továbbjut, mert tavaly is ez volt: kipróbált valami újat, erre mindenki lehúzta és kiesett.

– Pedig a Haba haba olyan kifejező volt – vigyorgott Christensen. Az volt a mázlija, hogy Lukas éppen Tino kezét szorongatta érzéketlenre, ő pedig nem volt hajlandó odaengedni helyretenni a dánt, mert nem akart balhét.

Svédország ezzel szemben a biztos továbbjutók nyugalmával figyelte a versenyt, és senkit sem ért meglepetés, amikor az Euphoria továbbjutott, ahogy Norvégia dala is. Valahol persze idegesítő volt Berwald magabiztossága, de mi mást várhatna az ember attól, akit már egy hónapja nyertesnek jósolnak?

***

A döntőre mintha egy kicsit összeszedték volna magukat az azeri műsorvezetők, és nem voltak olyan látványosan idegesek. Nem úgy az országok…

Miután mindenki előadta a dalát, a szavazás tizenöt perce idegőrlő volt. Egyesek fel-alá rohangáltak, mások csendben ültek és merengtek.

A pontkiosztás felénél már nyilvánvaló volt, hogy a svédeknek komoly esélyük van a dalverseny megnyerésére, ám mivel tavaly is hasonlóan álltak, Berwald nem merte elkiabálni a dolgot. A három másik skandináv acélidegei lassanként felmondták a szolgálatot, amikor mindannyiuknak nulla pontjuk volt, bár Dániának mindaddig mindegy volt az eredmény, míg valamelyik testvére nyer, szóval többször is bíztatóan hátba veregette Svédországot. Finnország felszívódott valamerre, nagy valószínűséggel Szlovéniával bíztatták az idegeskedő Észtországot, hasonló a hasonlóval tartson össze elven, ha már ők kiestek a balladáikkal. Berwald semmi pénzért sem mondta volna el a többieknek, de jól esett volna neki, ha Tino az ő kezét szorongatja úgy, ahogy a finn azt észt barátjával teszi, és neki mondja azokat a bíztató dolgokat. Egy picit féltékeny is volt rá ezért.

Csak formaságból osztották ki az utolsó pár pontot, mert a végén már nyilvánvaló volt a gyors fejszámolóknak, hogy Svédország matematikailag is megnyerte ezt a versenyt; Loreen hitetlenkedve rázta a fejét szája elé kapott kézzel, míg országa alig bírta elhinni, hogy mit jelent ez. Amikor megtörtént az eredmény kihirdetése, mindenki oda akart menni hozzá gratulálni, s hatalmas nyüzsgés lett körülötte hirtelen. Norvégia ugyan mérgelődött egy sort, mert az Euphoria majdnem új rekordot állított fel, ráadásul ő lett az utolsó a döntőben (fel nem tudta fogni, hogyan előzhette meg a szemöldökhatalom Anglia), így egy picit a kelleténél jobban vágta hókon a lelkes Dániát, aki ismét a legkedvesebb szomszédjának hívta Svédországot.

Svédország egy kicsit csalódott volt, mert akit a legjobban szeretett volna látni, az éppen nem volt ott; Finnország még mindig nem került elő. Hagyta inkább, hogy a versenyzője megölelje, és egy halk köszönömöt suttogjon a fülébe, mire Dánia szemtelenül megjegyezte, hogy az eddigi ezerötszáz évben ő még nem látott arra példát, hogy egy nőnek hagyjon ilyesmit a svéd. Ha Berwald nem lett volna ennyire feldobódva a győzelemtől, akkor valószínűleg tőle is kapott volna a dán egy tockost.

Visszasétálván a hotelbe végig azon töprengett a különböző gratulációkat hallgatva, hogy vajon hová tűnhetett el kedvese, amikor valaki az inge gallérjánál fogva hirtelen berántotta egy mellékutcába és nekidöntötte a falnak, hogy aztán az ajkára préselje a sajátjait. Az első mozdulattal ellökte volna magától, ha nem Finnország lett volna az. A csípőjénél fogva egy kicsit megemelte és helyzetet cseréltek.

– Hol jártál? – suttogta a hajába, miután kipirultan elváltak egymástól.

– Oda akartam menni hozzád, de túl nagy volt a tömeg és elkeveredtem, aztán Eduarddal elmentünk inni egy kicsit… Addigra te meg már eltűntél – magyarázta hadarva Finnország és vállat vont. – Úgy gondoltam, utána is gratulálhatok – mosolygott, és egy újabb csókot nyomott Svédország szájára. Tényleg volt benne egy kis alkohol, mert a svéd érezte az ajkain a kaukázusi bor jellegzetes, fűszeres ízét, és a finn sosem teperte le józanul így nyilvánosan… még akkor sem, ha sötét volt és éjszaka.

– Héééj, Finland, neked mindenki nice, pretty és hot? – kiabált nekik oda valaki, akiben Berwald kis hunyorgás után felismerte a totálisan részeg Angliát. Gyorsan letette Finnországot. – Ideje lenne bővíteni a szótáradat…

– Ugyan, hagyjad, mon chèr – szállt be az őt támogató Franciaország is, s láthatóan élvezte, hogy ő lehet Anglia támogatója, önként felajánlkozott, mert így legalább még gátlástalanabbul letapizhatta az angolt, és még folytatásban is reménykedhetett. – Nem látod, hogy itt éppen akció készül?

– Fogd be, csigazabáló – morogta Berwald, és gyorsan elkapta az elesni készülő Finnországot, aki valami igen illetlen dolgot mutatott a kezével a másik kettőnek. Ettől mintha egy kicsit megnyugodott volna és elmosolyodott.

– Hagyd rá, Berwald! Inkább menjünk el sétálni.

Belékarolt, hátat fordított Franciaországéknak.

– Neked volt a legkirályabb bemondód! – ordította még utánuk a ki tudja honnan odakerült Gilbert, mire Tino elégedetten vigyorgott; mégiscsak bejött valakinek Mr. Lordi.

Tíz perc múlva már a Kaszpi-tenger partján sétáltak. A szél friss, sós levegőt hozott a víz felől, ami egy kicsit felfrissítette őket és kitisztította Finnország spicces elméjét, így már nem is szédelgett annyira. Egymást átölelve mentek a város fényeit bámulva.

– Nem haragszol, hogy elraboltalak a többiektől? – kérdezte Finnország, miközben megállt és szembefordult kedvesével, hogy rendesen a szemébe nézhessen. Svédország megrázta a fejét, és a finn ajkait bámulta. Tino szélesen elmosolyodott, és furcsán megcsillantak a szemei. – Mit szeretne a nyertes? – fonta karjait Berwald nyakába. A férfi közelebb húzta magához és megcsókolta.

– Csakis téged.

Finnország beleegyezően motyogott valamit a csókba az anyanyelvén, és elmentek keresni egy elhagyatottabb helyet.

***

Norvégia mélységesen sértetten ücsörgött a szobájában, és túl volt már egy kör italon Anglia jóvoltából, de ez sem tudta a vereségét feledtetni vele, túl büszke volt ahhoz. Most az egyszer szeretett volna ő is olyan könnyen lerészegedni, mint ahogy az az angolnak mindig sikerült. Nagyon megalázó volt ez az újabb utolsó hely.

Valaki kopogtatott az ajtaján, de nem sok kedve volt beengedni, hogy megint gúnyos megjegyzéseket kapjon, de ez a valaki nagyon kitartó volt; hamarosan már majd betörte az ajtót a dörömbölésével.

– Nor, engedj be, ennek semmi értelme! Ne legyél már ennyire megsértve, én is hátul végeztem, Finnország pedig be sem jutott – kiabálta Dánia. Norvégia sóhajtva intett a trollnak, hogy nyissa ki az ajtót, bár nem értette önmagát; most a legkevésbé hiányzott neki a dán hiperaktivitása és hülyeségei. – Na végre, azt hittem, hogy itt kell állnom egész éjszaka, és még mindig szétmegy a fejem az ütésedtől…

– Csak azért jöhettél be, mert különben mindenkit felébresztesz a hangoskodásoddal – morogta a norvég, és idegesen nyugtázta, hogy a dán leül mellé az ágyra.

– Ugyan már – nevetett Dánia. – Senki sem alszik. Buliznak vagy dugnak, esetleg a kettőt egyszerre.

– El is mehetsz a francba, ha csak ezért jöttél. – Lukas megpróbált kibújni a dán karjaiból, de csak annyit ért el, hogy végigdőltek az ágyon és Christensen alá került. Normál esetben nem készítette ki ennyi pia, de a fülledt meleg, amit még a légkondicionáló berendezések is csak nehezen tudták enyhíteni; elbágyasztotta, és részegebbnek érezte magát, mint Dánia, ami elég nagy szó volt. – Mászol le rólam!?

– Csak eljöttem megvigasztalni egy barátomat.

– Menj inkább, és boldogítsd Svédországot – sziszegte Lukas és megpróbált felülni. Sikertelen akció volt, alulmaradt.

– Éppen boldogítják egymást Finnie-vel.

– Te is akarsz valamit. – Norvégia gyanakodva összevonta szépívű szemöldökét.

– Sok mindent akarok, most éppen azt, hogy ne menj ki részegen randalírozni. – Gyengéd puszit nyomott Norvégia dühtől kipirult arcára, és összekócolta a haját. Lukas valami ismeretlen szitkot morgott el az orra alatt. – Most pedig megvigasztallak.

– Rossz módszert választottál – szűrte ki a szavakat a fogai között Norvégia. – Addig csókolj meg, míg meg nem gondolom magam – utasította ellentmondást nem tűrően Dániát, aki készséggel teljesítette a parancsot.

***

– The winner takes it all – dudorászta Finnország, és ráfogta az Abbát az alkoholra meg a jókedvére. Svédország halványan elmosolyodott, és közelebb húzta magához Tinót a pokróc alatt. – Szóval hol lesz a következő Eurovízió? Stockholmban?

– Vagy Malmőben.

– A fővárosod közelebb van hozzám – nyafogta és megbökdöste a svéd kulcscsontját. – Jövőre finn nyelvű dal lesz.

– Jó volt az svédül.

– Nem jutottam be vele a döntőbe – mondta durcásan Finnország, mire Svédország megfogta az őt bökdöső kezét és csókot nyomott rá.

– Mert nem tudtam rád szavazni.

– Szavaztál volna rám?

– Természetesen – simogatta meg felesége haját, és egyenként puszit adott Finnország ujjbegyeire, mire Tino halkan felnevetett.

– Azt a patrióta mindenedet…

***

Izland teljesen magába zuhanva ücsörgött a hotel bárjában és kortyolgatta a borát. Még inni se nagyon volt kedve, csak azért rendelt valamit, hogy ne dobják ki tíz perc múlva. Már megint egyedül hagyták, mint mindig; Svédország természetesen ünnepelt, a finn valószínűleg vele volt, mint úgy általában, a bátyja valószínűleg mostanra eljutott a hullarészeg állapotig, Dánia biztosan őt vigasztalja.

Felemelte a poharat, és pont úgy lötykölte körbe benne a bort, mint ahogy azt egy főzőműsorban látta. Egyszer ezt is ki kellett próbálnia.

Valaki kihúzta vele szemben a széket és leült az asztalához. Izland felnézett Hong Kongra, aki makulátlan ruhában feszített, teljesen európai divat szerint, de tagadhatatlanul ázsiai kinézettel.

– Tetszett a dalod – mondta egyszerűen, mire az izlandi az asztalra borult.

– Elcsesztem az angollal, igaz? – suttogta.

– El hát – felelte Hong Kong kérlelhetetlen őszinteséggel, és kivette a poharat a kezéből, nehogy Izland kilötykölje a drága nedűt. Beleszagolt és elfintorodott. – Nem kéne ennyit innod.

– Ezt inkább Dániának mond, ő vitt bele.

Hong Kong halkan felnevetett ezt hallva.

– Gréta írta át a dalt angolra, mert szerinte az emberek lusták rákeresni a fordításra… és tudod mit? Igaza is van. Belementem, de nem kellett volna. – Sigurđur továbbra is az asztalon feküdt, és lemondóan megcsóválta a fejét.

– Ne te alkalmazkodj hozzájuk – tanácsolta az ázsiai és azzal felállt, hogy visszamenjen a hotelszobájába. Ahogy elment mellette, gyengén megveregette Izland vállát; ez nála már elég komoly testi kontaktusnak minősült. – Sok szerencsét jövőre az izlandi nyelvű daloddal.

***

Másnap reggel ki-ki innen-onnan előkerült; az éjszakai nagy ünneplés és vigadás közepette nem volt csoda, hogy senki sem a saját ágyában ébredt, hanem másében, esetleg a díványon vagy egymás hegyén hátán.

Izland hulla fáradtan feküdt a bárpulton. Amikor felriadt, valami rémlett neki, hogy először tök egyedül volt, majd a ki tudja honnan előkerült Hong Konggal beszélgetett, azután ivott még valamennyit, de több nem nagyon. Szerencsére nemsokára előkerültek a testvérei; a svéd-finn páros igen jókedvűnek tűnt, Norvégia a fejét fájlalta, míg Dánia a szokásos lökött vigyorát öltötte magára, ami valahol nagyon irritálta Sigurđurt.

– Jó reggelt, galambocskáim! – csipkedte végig sorban a többiek sápadt arcát Dánia. Svédország igen jól leplezett egy fintort, az álmos Finnország az ő kezét szorongatta, Norvégia pedig dühösen ellökte.

– Hagyj békén, idióta! – sziszegte a még mindig vérig sértett norvég, majd dúlva-fúlva egy új, normálisabb társaság után nézett, míg Dánia meglepetten megjegyezte:

– Azt hittem, tegnap már sikerült kibékítenem… – Megvonta a vállát. – Bár lehet, hogy csak téged nem akar látni, Svédország – kacsintott Christensen Berwaldra, mire kapott egy igazi jeges, svéd pillantást. Tino elgondolkozott rajta, hogy nem-e lenne jobb mondjuk Észtországgal együtt utazni, mert nem sok kedve volt hallgatni, ahogy ezek egymásnak esnek.

– Finnország? – szólt egy halk, női hang. A finn megfordult, és Magyarországgal találta szemben magát. – Úgy örülök, hogy tudunk beszélni, mielőtt hazamennénk…

– Én is örülök, hogy összefutottunk – mosolyodott el Tino, mire nagy meglepetésére Erzsi szipogva a nyakába borult. Finnország nem értette, mi baja lehet, de azért vigasztalóan simogatta a hátát.

– Annyira sajnálom, hogy nem jutottál tovább… Pedig megérdemelted volna, az a dal gyönyörű volt. Meg is könnyeztem.

– Köszönöm, Unkari, örömömre szolgál, hogy tetszett.

– Csak azt szerettem volna, ha tudod, hogy az elődöntőben neked adtam a tizenkét pontomat – folytatta a lány.

– Tényleg? – dadogta meglepetten Finnország, és valami finnugor családias érzés motoszkált a szíve táján. Sok év után először megkapta Erzsitől az áhított tizenkét pontot…

– Sajnálom, hogy ez nem volt elég a továbbjutáshoz…

– Majd jövőre talán – simogatta meg a magyar lány haját. – És attól még nagyon köszönöm.

Magyarország nyomott még búcsúzóul egy könnyű puszit Finnország arcára, aztán távoztában még hozzátette:

– A legszebb szerelmi vallomás volt, amit valaha hallottam.

– De az a dal nem is… – kezdte volna Tino, de végül csak legyintett, mert addigra Erzsit elnyelte már a tömeg. – Nem a szerelemről szólt, de mindegy. Vedd úgy, Sveri, hogy a tied – mondta, és újra megfogta Berwald kezét.

Pár méteres jegyzet azoknak, akik nem ekkora Eurovízió mániások, mint én. :)

A dán dal: Soluna Samay - Should’ve known better

A tavalyi svéd dal, harmadik helyezett lett: Eric Saade –Popular

Az idei norvég dal: Tooji – Stay

A sokat emlegetett, 2009-es norvég dal, az akkori nyertes: Alexander Rybak – Fairytale

Az izlandi dal: Gréta Salóme és Jónsi – Never forget, az izlandi változata: Mundu eftir mér

A finn dal: Pernilla Karlsson – När jag blundar

A svéd (az idei nyertes): Loreen – Euphoria

„Előbb láttam Ivant elsuhanni udmurt népviseletben.” Az idei orosz dal félig udmurtul volt: Buranovskiye Babushki – Party for everybody Másodikak lettek vele, az aranyosságuk meghozta az eredményt. xD

A tavalyi norvég dal: Stella Mwangi – Haba haba

A szlovén dal, ha már megemlítettem: Eva Boto – Verjamem

Az észt: Ott Lepland – Kuula

„Héééj, Finland, neked mindenki nice, pretty és hot?” A finn pontokat a 2006-os évi győztes, Lordi osztotta ki. Nézzétek meg, nagyon poén volt. :)) http://www.youtube.com/watch?v=npQ8LpV2jG0

Light your fire! – Gyújtsd meg a tüzed! Az idei verseny mottója, jobb címet nem találtam.

Ruotsi – Svédország finnül

mon chèr – kedvesem franciául, szóljatok, ha rosszul lenne az ékezet

The winner takes it all – részlet az Abba egyik számából, magyarul: a győztes mindent visz

Unkari – Magyarország finnül

Ha valamit nem írtam volna ki, esetleg nem érthető, akkor ott a kis kocka lent és nyaf-nyaf. :)