Kalakukko

Igen, még élek, és 89 százalékos lett a föci érettségim, a szóbelim 100 százalékos~ *erre a részére büszke, mert nem hitte volna, hogy kihúzza a legjobb tételeket: Ázsia nagy szerkezeti egységeit és Japán gazdaságát*

Szóval most kaptok egy kis fluffot. SuFint. 

A teríték egyszerű és ízléses volt, de enyhén romantikus is; az asztalon egy kovácsoltvas gyertyatartó állt és halvány mécsesek égtek benne. Egy kósza szellő meghajlásra kényszerítette a lángjukat, a szomszédból pedig áthallatszott, ahogy valaki klarinétozik. Kellemes, koranyári este volt.

Ez a vacsora azon kivételes alkalmak egyike volt, amikor Finnország főzött – hiszen ő hívta meg Svédországot –, és mégsem nézett ki úgy az étel, mint egy nagy kupac… valami.

– Mindent a szakácskönyv szerint csináltam, szóval biztosan nem sikerült olyan rosszul… salmiakkit sem raktam bele, pedig nagy volt a kísértés – magyarázta Tino, míg lerakta az asztalra a vacsorát. A leves egy picit híg volt és ízetlen, a kalakukko pedig nagyon furcsán nézett ki elsőre; kívülről rozskenyérnek tűnt, de amint Finnország szétvágta, kiderült, hogy valami halféle van belesütve. Svédország bizalmatlanul méregette az adagját, de nem merte nyíltan megbökdösni, hogy vajon él-e még szerencsétlen sügér, nehogy megsértse vendéglátóját.

– Ez a savoiak étele, a kalakukko. Nem hittem, hogy ilyen jól fog sikerülni, sehol sem lett szenes és azt hiszem, hogy belül is rendesen átsült… – csicseregte Finnország, mire Svédország bólogatott. – Jó étvágyat!

Utólag a furcsa jelzővel tudta legjobban leírni az ételt. Végül is nem volt annyira rossz, de nem szeretett volna minden nap ilyet enni.

Amikor éppen nem volt tele a szája, Finnország levegővétel nélkül hadart, és a svéd figyelmesen hallgatta. Finnül beszélt, hiszen megtehette; az országok kölcsönösen megértették egymás nyelvét, még ha nem is ismerték azt (ez nem így volt az átlagemberekkel – ott már kellett egy közvetítő nyelv). Svédországnak nem tetszett, amikor először, réges-régen hallotta, túl kattogósnak és pörgősnek találta, de ahogy beleszeretett a fiúba, megkedvelte annak anyanyelvét is.

– Sve, figyelsz te rám? Egészen elbambultál… – váltott Tino hirtelen svédre.

– Persze – mondta engedelmesen, és egy kicsit feljebb tolta  az orrán a lecsúszott szemüveget.

– Túl sokat beszélek, igaz? Hadarok, és a felét nem lehet érteni… – Lesütötte a tekintetét, és bűntudatosan turkálta a villájával a tányérján lévő ételmaradékot.

– Tudok finnül. – Finnország felkapta a fejét.

– Tényleg? – ragyogott rá. – Mondj valamit kérlek.

– Minä rakastan sinua, Suomi – bukott ki belőle az első mondat, ami eszébe jutott.

Tino először szóra nyitotta volna a száját, hogy kijavítsa a rossz helyen lévő szóhangsúlyokat (jellegzetesen germán hiba), aztán eljutott a tudatáig a mondat jelentése. Elkerekedtek a szemei.

– Tessék? – dadogta, mire Svédország megismételte. Mindketten mélyen elpirultak, Tino pedig továbbra sem tudott egy szót sem kinyögni.

– Ne haragudj – motyogta Svédország, és sietve felállt az asztaltól. – Nem kellett volna.

Finnország megszeppenve figyelte, ahogy Svédország kapkodva összeszedi a cuccait, és menni készül. A svéd már az ajtóban volt, mire Tino összeszedte magát annyira, hogy utána tudjon szaladni.

– Nem akarom, hogy elmenj! Én is téged…

Percekig álltak a küszöbön kipirultan, szavak nélkül. Egyikük sem mert mozdulni, végül Finnország lábujjhegyre emelkedett, megkapaszkodott Svédország vállában és megcsókolta őt.

Kalakukko: http://m.cdn.blog.hu/po/pohoka/image/kalakukko.jpg

A salmiakki egy finn sós cukorka, én nem tudom milyen, sajnos még nem kóstoltam, de mindenféle dolgot csinálnak vele (például vodkát is. xD): http://farm1.static.flickr.com/88/234041244_7815c027df.jpg

Minä rakastan sinua, Suomi. – Szeretlek, Finnország.