Angry birds

Gilbert helyettesíti egy világtalálkozón az öccsét és igen hasznosan üti el az idejét.

 

Egyszerűen nem tudott neki ellenállni. Már nem tudta volna megmondani, hány órája játszott vele, de egyszerűen nem tudott leállni, pedig már akkor is csillagokat látott a kimerültségtől, ha nyitva volt a szeme, de folytatta és kitartott. A kitartás a jó katona erénye.

Képtelen volt abbahagyni. A világtalálkozók szüneteiben nem is lett volna még gáz, de a konferenciák alatt kapott nem egy megrovó pillantást, még Roderich is oldalba bökte. Egy-egy jól sikerült lövés után felkiáltott örömében, és még az amúgy nyugodt és laza Alfredot is sikerült felhúzni a világproblémák iránti érdektelenségével. A hangot azért levette a telefonjáról, de ez nem volt nekik elég. Arthur ki akarta küldeni, de ő csak röhögve nyelvet öltött az angolra és arra hivatkozott, hogy egyszerűen muszáj az öccsét helyettesítenie, aki nem tudott jelen lenni a találkozón.

Azonban amikor már sokadszorra is ugyanazon a pályán maradt, mert folyton elrontotta, kezdte felhúzni magát.

– Gilbird, ne csináld már velem… – morogta a nem létező bajsza alatt, majd dühösen levágta a vadiúj, hiper-szuper okos telefonját az asztalra. Ez nem lehet, hogy kifog rajta egy egyszerű kis finn játék!

Egy darabig sértődötten szemezett a telefonjával, aztán újabb szünetet hirdettek. Ő a helyén maradt, és újra a kezébe vette a távközlési eszközt. Készült volna vezetni az újabb nagy csatába Gilbirdjeit a malacok ellen, amikor valaki megkocogtatta a vállát. Bosszúsan nézett fel. Vajon ki lehet ilyen elvetemült, hogy eme nemes feladatban megzavarja?!

A háta mögött egy alacsony, szőke fiú állt és szelíden mosolygott le rá. Gilbertnek nem jutott eszébe, hogy melyik ország képviselőjével akadt hirtelen dolga, és ezt a sok északi szőkét amúgy is keverte.

– Láttam, hogy a Mérges madarakkal játszol, és gondoltam segítek, mert van egykét nagyon nehéz pálya.

– Éppen pihenőt tartok – mondta nem éppen barátságosan a porosz. Ugyan mit tudhat ez a kis töpszli az ilyesféle játékokról? Még egy légynek sem tudna ártani az ártatlan kis arcát elnézve…

Tino csak mindent tudóan vigyorgott, és finoman kivette Gilbert kezéből a telefont, majd újraindította a pályát, ahol az megakadt. A németté avanzsálódott egykori balti kicsit felemelkedett ültéből, hogy lássa, mit csinál a másik férfi. Tino lőtt, és Gilbird Nummer Eins tökéletesen landolt a malacok várának leggyengébb pontján, ezzel összedöntve az építményt.  Gilbertnek leesett az álla, míg Tino kulturáltan ujjongva adta tudtára a fél teremnek, hogy győzött.

– Ezt meg hogy csináltad?

– Ugyan, csak gyakorlat kérdése az egész – legyintett Tino, és visszaadta a telefont a gazdájának. – Már vagy ezerszer játszottam vele.

Gilbert nagy szemeket meresztett rá. Pont Tino?

– Ugyan már, ne nézz rám ilyen meglepetten! Ez egy pofonegyszerű, finn játék, én találtam ki – nevetett könnyeden.

Hát persze, Finnország. Egy finn mesterlövésznek könnyű, hogy is felejthette el… Még őhatalmassága is kapott a fenekébe pár golyót, amikor habozott kivonulni Lappföldről.

– És direkt szerepel benne Gilbird? Le kéne védetnem…

A németté avanzsálódott egykori balti – Poroszország neve egy balti nép nevéből ered. A porosz a balti tenger partvidékén élő balti nép volt, melyet az odatelepülő német lovagok, a Német Lovagrend megalapítói „germanizáltak” (Wikipédia).

 

Angry Birds: egy igen aranyos finn játék, amiben a gonosz malacok ellopják a madarak tojásait, akik ezért érthető módon nagyon-nagyon mérgesek lesznek, és kamikaze módjára saját magukat kilőve próbálják a malacok rejtekhelyét megsemmisíteni. Miután egy egész délutánt eljátszottam ezzel, muszáj volt megírnom ezt a kis egypercest, főleg úgy, hogy Tinuviel még meg is említette, hogy el tudja képzelni, ahogy Gilbert ezzel játszik. xD És Gilbird is szerepel benne.