Сделаны из звезд

Ez a fic valahogy úgy történt, hogy Kija felvetette, hogy írjak neki jégen hülyéskedős randit Sashával (saját szereplő) és Viktorral. Aztán kitalált nekik egy shipnevet (Viksha), és hajnali órákon beszéltük meg a headkánonjainkat Sasháról. Ha valaki emlékszik rá, akkor a Mesélő matrjoskában ő Viktor első pasija. Ha nem olvastad volna azt a ficemet, akkor szaladj előbb oda (habár az a kilencedik rész előtt íródott, tehát nem stimmel a vége az animével), bár szerintem anélkül is élvezhető ez a novella, mert több mint a fele Viktuuri.

Az említés szinten előkerülő Katyusha is saját szereplő, nálam ő Viktor nővére. Vele is tervben van egy novella mintegy alternatív befejezésként a már fent említett fichez.

Mondtam már, hogy ebben a fandomban szeretek saját karaktereket alkotni? Főleg, ha oroszok.

A cím ebből a számból, meg örök köszönet azoknak, akik dalszövegeket fordítanak, és így orosztudás nélkül lenyúlhatok sorokat: Hovi Star - Made of Stars

2005. szeptember, Szentpétervár

Viktor a pálya szélén nyújtott. A hokikorcsolya, amit Sasha hozott neki, egészen idegen volt a lábán, nehezebb volt, mint a sajátja, és sokkal merevebb anyagból készült, erősebben kellett meghúzni a fűzőjét, hogy rendesen rásimuljon a lábára és tartsa a bokáját. Nem vehette fel a sajátját, amiben megnyerte az Európa-bajnokságot, mert most hokis trükköket fognak tanulni.

Még nem döntötte el, mint gondoljon erről az egészről.

Fülig bele volt esve Sashába, de ez nem azt jelentette, hogy nem látja reálisan a dolgokat. Éppen ezért eléggé meglepte, amikor a másik fiú tényleg felhívta másfél héttel a részeg akciójuk után (amire csak darabokban emlékezett, de valószínűleg jobb is), és elhívta egy randira a jégkorong csapat korcsolyapályájára. Mivel Viktor egy messzebbi kerületben lakott, azt mondta, aludhat náluk – nem kérdés, mire ment ki a játék, de ő dalolva belement. Nem ringatta magát hamis ábrándokba az első alkalom után, Sasha nem úgy nézett ki, mint aki járni is akarna vele.

Viktor imádta a meglepetéseket.

Lusta köröket rótt bemelegítésül, míg Sasha a karbantartóval egyezkedett, hogy engedje őket egy órácskát használni a jeget így zárás után. Amint a palánk mellé lépett az ütőkkel, és elkezdte őt figyelni, Viktor belekezdett a rövidprogramja első ütemeibe, mivel úgy érezte, már kellően megszokta a kölcsönkorcsolyát. Nehéz volt pörögni, az egyensúlya pedig rettenetes volt bennük. És Sasha nevetett rajta.

- Én a helyedben nem ugrálnék nagyon. Az a korcsolya nem arra lett kitalálva.

Viktor figyelmen kívül hagyta, és lendületet gyűjtött. Az érkezéssel akadtak gondok, mivel az él teljesen máshogy volt kialakítva, és az a rész, ahol landolni szokott, egészen egyszerűen kicsúszott alóla. Annyira meglepődött, hogy nem is állt fel lendületből, csak ott maradt ücsörögni a pálya közepén, míg Sasha sápadt aggodalommal oda nem csúszott mellé.

- Egyben vagy még? – Kezet nyújtott neki, és Viktor egy pillanatnyi habozás után elfogadta, és engedte magát felhúzni. Szégyen pírja égett az arcán; még jó, hogy csak egyetlen ember látta. Sasha keze viszont megnyugtatóan meleg volt még a kesztyűn keresztül is, és hirtelen jött az ihlet, hogy szeretne vele párkorcsolyázni. Nem merte megkérni. Itt azért még nem tartanak. – Az edződ megöl, ha miattam töröd össze magad.

- Ó, Sasha, kérlek, taníts meg korizni! – nyafogta a felkarjába kapaszkodva. Kemény izmok feszültek az ujjai alatt.

- Európa-bajnok vagy, hülye – vigyorgott rá, és a kezébe nyomta az egyik ütőt, amin ő megtámaszkodott. Elrejtve buta, szerelmes kifejezését előre hajtotta a fejét, összefogta és megcsavarta hosszú haját a feje búbján kócos kontyba fogva. Egy szenvedés lesz később kifésülni, de pillanatnyilag nem érdekelte. Sasha előhalászott a zsebéből egy korongot, ami tompán landolt a jégen, hogy aztán felkapja az ütővel, és könnyedén dobálni kezdje a levegőben mintegy bemelegítés gyanánt. Viktor megbabonázva figyelte a játékát. Amikor ő próbálta meg, ki tudja hogyan, a sípcsontjának pattant a korong. Rohadtul fájt. Nem vettek fel védőfelszerelést, mert csak ketten voltak, és Sasha amúgy is azt akarta megtanítani, hogyan kell gólt lőni – nem állt fent a veszélye annak, hogy vérre menő küzdelmet folytatnak a vezetésért.

Viktor örült, hogy minden felesleges felszerelés nélkül láthatja szerelmét korcsolyázni, aki szintén úgy siklott a jégen, mintha ide született volna: könnyedén és sebesen, akár egy ragadozó, habár a mozgásukon azonnal látszott a különbség. Viktor még a merevebb hokikorcsolyában sem tagadhatta volna le a balettot.

Meglepően nehéz volt lőni, ráadásul egyáltalán nem tudott célozni. Sasha a derekánál fogva tartotta, míg megigazította a kezében az ütőt, és elmagyarázta, mire kellene figyelnie. Gyakorlottan. Az volt az érzése, hogy nem ő az első, akit ilyen találkozóra hozott, és önkéntelenül elképzelte a korábbi barátnőivel, akikkel néha látta együtt. Keserű, féltékeny ízt érzett a nyelvén, de nem hagyta, hogy ez az érzés kiüljön az arcára. Még az hiányzik, hogy kiröhögje érte.

Nem akarta magát azokhoz a lányokhoz hasonlítani.

Olyan vagy, mint egy lány, rémlett fel a kijelentés az autóból, ahol elvesztette a szüzességét férfival. Megmutatja neki, hogy nem olyan, akármennyire is femininnek tűnik.

Az utolsó lövés betalált a kapuba, és Sasha elismerően megveregette a vállát, mielőtt elment volna a korongért. Viktor hagyta eldőlni az ütőjét, és a másik fiú felkapta a fejét a csattanásra.

- Unatkozom, csináljunk valami mást.

Sasha sértetten biggyesztette az ajkát. – De hiszen végre sikerült betalálnod!

- A csúcson kell abbahagyni – felelte, ahogy a kijárat felé suhant. Ügyelt rá, hogy finoman ringassa a csípőjét, mert érezte, hogy Sasha szemei a fenekére tapadnak – ami mi tagadás jobb volt, mint a legtöbb nőé.

Úgy is nyilvánvaló, miért találkoztak.

Sasha rendet rakott, míg ő a lelátó padján halkan káromkodva fésülködött. Néha komolyan meg akart szabadulni hosszú fürtjeitől, amik a rengeteg balzsam és ápolás ellenére egyetlen szellőtől is lehetetlenül összegubancolódtak – mégis szeretett úgy pörögni, hogy szabadon engedte őket.

Hazafelé nem sokat szóltak egymáshoz. Sasha húsz perc sétára lakott a pályától, és felesleges lett volna felülni a buszra, ha amúgy is ráérnek. Fiatal volt még az este, Viktor ki volt melegedve, még a pulóverét se vette fel a rövid ujjú pólójára.

Éppen nem volt otthon senki, amikor hazaértek; Sasha apja éjszakai műszakos volt a héten, az anyja pedig a húgaiért ment el, akik valami estébe nyúló szakkörön voltak. Viktor befoglalta a fürdőt, míg Sasha berakta a mikróba melegedni a pizzát, ami korábban volt náluk ebédre, és főzött maguknak teát.

Ha egy hónappal ezelőtt azt mondja valaki, hogy Sasha felviszi magukhoz, kineveti, hiszen alig beszéltek. Most lám, itt van a randijuk után, és Viktor előrelátóan hozott magával óvszert és síkosítót (amiket sapkát húzva, napszemüvegben vett meg, jobb megelőzni a pletykákat), mert nem volt benne biztos, hogy Sasha gondolt a részletekre. És próbált nem pánikolni, hogy most józanon fognak szexelni. Mi van, ha nem tetszik neki a teste? Ruhában egészen más volt magabiztosnak lenni, mint meztelenül. Sasha annyival izmosabb és magasabb. Nos, legalább a bőre szép; szerencséje volt, a pattanásos korszakon már túlvolt, és ha mégis eljöttek, Katyusha megmondta, milyen praktikákat használjon ellenük. Az anyajegyek a hátán tulajdonképpen még tetszettek is.

Még két percig meredt magára a tükörben, és megfröcskölte az arcát hideg vízzel, mielőtt lófarokba fogta volna a haját, hogy ne legyen útban. Bátorítóan rámosolygott magára, majd belebújt volna az alvós holmijaiba – amik remélhetőleg hamarost lekerülnek róla.

Míg a másik a fürdőben volt, kirakta az éjjeliszekrényre, amit hozott, és ellenállva a kísértésnek, hogy végigtúrja Sasha könyvespolcát, végigfeküdt az ágyán, és játszott a telefonján. Izgalmas lesz itt aludni, ha eljutnak az éjszaka azon részéig, mert az ágy egyértelműen egyszemélyes. Akkor legalább tényleg össze kell bújniuk, ha nem akarnak a földön landolni.

Mint kiderült, az ízlésük filmek terén egyáltalán nem passzolt. Sasha valami szörnyű kaszabolós horrort indított el, amire ő csak a száját húzta, de a vendég ne panaszkodjék. Nem félt tőle, egyszerűen csak gusztustalannak találta. Kedvetlenül rágódott a pizzán, amit nem is igazán lett volna szabad ennie a diétája miatt, de nem a film miatt ment el az étvágya. Rettenetesen izgult, és az sem segített, hogy egy ponton összepréselődött a combjuk.

Tényleg, mi lenne, ha hozzábújna? Egészen úgy nézne ki, mintha félne, és az még aranyos is. Lehet, hogy pont ilyen felindulásból rakta be ezt a filmet. Vonzotta Sasha mellkasa, és csókolózni akart. Vajon milyen lehet az ölelése? Nem igazán emlékezett rá, hála a múltkori alkoholmámornak, no meg a szerencsétlen póznak az autó hátsó ülésén.

Az oldalához bújt, és maga alá húzta a lábait. Sasha kicsit meglepődött, de aztán magához karolva közelebb húzta. A keze először Viktor derekán nyugodott, ahonnan a csípőjére, majd a bal farpofájára csúszott. Viktort egyáltalán nem tudta érdekelni azokban a pillanatokban, hogy a képernyőn éppen feldarabolnak valakit, mert az arcát odafúrta a nyakához, és Sashában is elpattant egy gát, amikor a bőrére szuszogott. Egyszerre fölötte volt, a párnának szorította és harapva csókolta. Viktor egész nap arra várt, hogy végre leteperje, és ne neki kelljen kezdeményeznie az aktust, habár…

- Túl durva vagy – szisszent fel, amikor a másik a nyakába harapott. Biztosan marad utána folt, amit aztán napokig takargathat a tanárok elől és a pályán is.

- Azt hittem, azt mondtad, nem vagy porcelánból.

- Nem is, de ez fájt.

Sasha elmotyogott egy bocsánatot, miközben lerángatta róla a pólóját. Viktor fürgén viszonozta a gesztust, míg küzdött némi dominanciáért. Az, hogy kedveli, nem jelenti azt, hogy össze akar nyomódni alatta – és közelről egyértelmű volt az alkati és súlybeli különbségük. Sasha a sok edzésnek köszönhetően majdnem kétajtós szekrény volt, ami nagy előny egy durvább csapatsportnál. Amint sikerült fölé kerülnie, az ölébe ült, és mielőtt komolyabban belegondolt volna, mit csinál, összefogta a merevedésüket. Felnyögtek, Sasha tágra nyílt szemmel bámulta, és a belsőcombját simogatta. Egy szót sem bírt kinyögni az intenzív érzéstől, és Viktor elégedetten mosolygott, ahogy óvatosan mozgatni kezdte a kezét. Megérte az ötletmerítő keresés tegnap, még ha utána rohamgyorsasággal törölte is ki az előzményeit.

Sasha megszorította a combját, mielőtt elhajtotta volna a kezét, mert még nem akarta, hogy vége legyen. Ahogy összehajoltak csókolózni, Viktort majd szétvetette a boldogság, míg Sasha ügyetlenül próbálta kiszedni a hajából a gumit. Viktor gyorsan megelégelte a bénázását, és inkább maga engedte szét a lófarkát, a hajgumit a csuklójára húzva. Hosszú tincsei a hátára és Sasha mellkasára peregtek.

- Jobban tetszem így? – suttogta megnyalva az ajkát. Sasha csak biccentett, és óvatosan végigfuttatta az ujjait a világos tincseken, majd gyengéden a füle mögé simította őket, hogy ne lógjanak az arcába. Viktor majd elolvadt a gesztustól. Aztán Sasha végigsimított a hátán a gerince mentén, egészen a fenekéig, belemarkolt, és kérdőn nézett rá.

- Csináljuk?

- Szerinted mire vártam egész nap?

Összenevettek, majd Viktor felemelkedett egy pillanatra, és elnyúlt a síkosítóért. Partnere segíteni akart, de inkább a combjaira húzta a kezeit, hogy csak segítsen megtartani az egyensúlyát. – Bocs, de a legutóbbi után inkább magamnak csinálom.

- Oh. Fájt? – Bűntudat suhant át az arcán, és megcirógatta a térdét.

- Nem emlékszem pontosan – vallotta be egy fintorral. Mióta megkapta az irányítást és az ő tempójában haladtak, kevésbé volt ideges. – Utána igen. És holnap edzésem lesz, Yakov nem túl elnéző.

- Nem tudtam.

Megrántotta a vállát. – Seggrészegek voltunk, már nem számít.

Még azon is csodálkozom, hogy emlékeztél rá és hívtál, de ezt nem merte hozzátenni, mert még összekapnának. Jobb, ha nem ismeri a bizonytalan gondolatait. Baljával megtámaszkodott a vállán, de képtelen volt a szemébe nézni, amíg felkészítette magát. Türelmetlen volt, kicsit remegett a keze, de tudta, hogy később megköszöni magának, ha nem sieti el. Sasha közben megnyugtatóan simogatta a combját és a derekát, amiért nagyon hálás volt.

Még sosem helyezett fel másvalakire óvszert, a türelmetlensége és Sasha panaszkodása, hogy nem szereti sem segített. Viktor választás elé állította: felveszi, vagy felkel, kisétál, és itt hagyja felizgulva. A panaszkodás rögtön abbamaradt. Mély levegőt vett, és egy kis segítséggel ráült. Elakadt a lélegzete; sokkal intenzívebb érzés volt, mint ahogy emlékezett. És egy kicsit fájt, feszített. Látszódhatott az arcán, mert Sasha egészen aggodalmasan pillantott rá.

- Jól vagy? – Fel akart könyökölni, hogy közelebb legyen hozzá, de Viktor lenyomta a vállát.

- Még ne mozogj. – Az ölébe húzta Sasha kezét, majd kicsit bizonytalanul ugyan, de mozgatni kezdte a csípőjét. Végre el tudott lazulni, és jobb érzés lett az egész. És Sasha szinte túl hamar ment el alatta, pedig éppen kezdett belejönni a csípőmozgásba. Levegő után kapkodva, enyhén remegő combokkal szállt le róla, habár ő még nem elégült ki. Nem zavarta annyira – csak az érdekelte, hogy Sasha miatta kapkod levegő után.

Igen, ez sokkal, sokkal jobb volt, mint egy lánnyal. Nem magával a szexszel volt korábban a problémája, hanem hogy nem a megfelelő nemű emberrel csinálta. Már száz százalékig biztos volt benne, hogy meleg. És Sashának feltűnt, hogy nem ment el, és kérdések nélkül leszopta. Viktor úgy érezte, hogy a melegek mennyországában van, amikor Sasha oldalához bújt. Nem bánta, hogy nem beszélgetnek, elálmosodott az orgazmustól.

Már félálomban lebegett, amikor kopogtattak az ajtón. Sasha majd kiesett az ágyból azon igyekezetében, hogy előbb érjen oda, minthogy anyukája benyisson. Viktor gyorsan a takaró alá rejtőzött.

- Ma alszik itt valami barátod, igaz? Hoztam neki matracot, fújjátok fel, hogy legyen hol feküdnie. És szellőztessetek, büdös van. Mit is mondtál, hogy hívják?

- Vitya.

- Oh, tényleg. Szia, Vitya! – köszönt be az ajtó résén.

- Jó estét – kiáltott vissza; ezek szerint nincs értelme rejtőzködni, a behajtott ajtón át úgy se látszik, hogy meztelenül fekszik Sasha ágyában.

Amint újra kettesben voltak, zárt ajtó mögött, felkelt és kinyitotta az alakot. Sasha anyukájának igaza volt, nagyon ráfért a friss levegő a szobára. Vendéglátója kérdőn felemelte a csomagot és a pumpát. – Kell?

Viktor megrázta a fejét, és hívogatóan intett, ahogy visszamászott az ágyba a fal mellé. – Nem. Te kellesz.

Tudta, hogy a lehető legnyálasabb dolgot mondta, de nem érdekelte. Legszívesebben amúgy is szerelmet vallott volna, de ahhoz azért neki sem volt bátorsága. Azzal csak mindent elrontana; hadd higgye még egy darabig Sasha, hogy ő sem akar érzelmeket vinni az egészbe, akkor talán lehet komolyabb folytatása ennek az egésznek… Addig megelégszik a testével. Amint mellette volt, átkarolta a mellkasát, és átvetette a lábát a derekán, hogy minél közelebb legyen hozzá.

Reggel Sasha anyukájának bő tíz percbe tellett feldolgozni, hogy Viktor Nikiforov van a házukban, majd autogramot kért a könyvjelzőjére. Sasha morcos volt, és amint hallótávolságon kívül volt a nő, a fejéhez vágta, hogy reméli, hogy ő sem vár túl sokat ettől a kapcsolatszerűségtől, mert ő csak egy kíváncsi heteró. Viktor kiröhögte.

Persze, egy kíváncsi heteroszexuális férfi, aki szereti a faszt.

Két hétig nem is beszéltek.

2016. november, Hasetsu

- Gyönyörű, Yuuri! – tapsolt elragadtatva a pálya szélén, a palánknak támaszkodva. Tanítványa már minden egyes salchowot pontosan, esés nélkül megugrott, habár a négyes flippen (amivel kapcsolatban nagyon szkeptikus volt, ha őszinte akart lenni) még sok gyakorolnivaló volt. De Yuuri lelkes, céltudatos és szorgalmas, sokszor ő szólt rá, hogy ne terhelje túl magát.

Tökéletes befektetés volt Japánba jönni, és lassanként a privát kapcsolatuk is elkezdett olyan irányba haladni, amit remélt a bankett után, és amit egyikük se hozott szóba. Viktort az se érdekelte, ha sose beszélik meg. Yuuri bizonyára kínosan érzi magát miatta, ő pedig nem fogja kockára tenni a felhozásával a frissen kiépített, törékeny bizalmat.

Hívogatóan intett, mire Yuuri szinte repült hozzá. Lefékezett előtte, gyorsan körbenézett, hogy tényleg kettesben vannak-e, és már hajolt is a jutalomcsókért. Viktor kesztyűs kezei közé fogta az arcát, és mosolyogva összepréselte az ajkukat. Yuuri elfelejtett levegőt venni, a keze rászorult a palánk fájára, és ő a biztonság kedvéért megtartotta a vállánál, mielőtt elhúzódott volna. Yuuri elfelhősödött pillantással bámulta.

- Váó.

- Sikerült elcsábítanom? – kérdezte halkan, belepirulva szavai jelentésébe. Még csak most tanulta a flörtölés művészetét, de jó diák volt, még ha félénk is mások előtt. Viktor egyáltalán nem bánta, hogy megmaradnak nekik ezek a pillanatok.

Játékosan összedörgölte az orruk. – Teljes mértékben.

- Akkor korcsolyázol velem?

Viktor áldotta az előrelátását, hogy nem vette le a korcsolyáját, amikor korábban kiment. Gyorsan lekapta az élvédőt, és a mögötte lévő padra dobta, mielőtt csatlakozott volna a fiatalabbikhoz. Mintegy levelezésképp átfutották a Stammi vicino koreográfiát egymással párhuzamosan haladva. Yuuri utána tárt karokkal siklott felé, és Viktor egy hirtelen ötlettől vezérelve lendületet vett, és ölelés helyett felkapta. A fiú meglepetten nyikkant és feszengett a karjaiban, majd nevetve, finoman püfölte a karjait, hogy engedje el, mert teljesen le van izzadva, és amúgy sem olyan könnyű, hogy csak így, a semmiből emelgesse. Viktor még egyszer megszorította, mielőtt letette volna.

- Mi volt ez? – kérdezte egy kicsit zavartan, de azért egy mosolyt ő sem tudott elfojtani.

- Csak kíváncsi voltam, mit szólsz hozzá.

- És mi lett volna, ha rád esek?

- Ennyire nem bízol az edződben, Yuuri? – Tettetett sértődéssel jajdult fel, mire a fiú megragadta a derekát, és közelebb húzódott hozzá. – Halálra sebeztél!

- Csak olyan hirtelen volt… Nem akarom, hogy miattam lesérülj.

- Nem olyan fából faragtak engem – vigyorgott rá. – Megpróbáljuk újra? Most már tudod, mire számíthatsz.

- Csináltál már ezelőtt ilyesmit? – kérdezte gyanakodva Yuuri. Az, hogy az ölelésből felkapta, nem tűnt túl profi emelésnek, de végül is magával Viktor Nikiforovval beszél, a meglepetések mesterével.

- Egy kicsit.

- Egy kicsit – ismételte felvonva a szemöldökét.

- Általában Georgival és Milával hülyéskedtünk, amíg Yakov el nem kezdett ordítozni. Vicces volt.

Yuurinak felrémlett egy a korcsolyás fórumokon keringő videó, amin az orosz csapat edzés végén dobálta és forgatta egymást. Ők is csináltak hasonló dolgokat Phichittel, amint Celestino nem figyelt rájuk, párszor fel is kapta és a térdeire fektette barátját, mert ő annyival könnyebb volt nála. Zavarba ejtő gondolat volt, hogy Viktor most őt akarja emelgetni, és hiába volt már kifogástalan súlya és alakja, még mindig bizonytalan volt a testével kapcsolatban.

Habár… vajon Viktor megengedné, hogy ő is megemelje? Akkor talán kevésbé érezné magát kínosan, és edzője egyáltalán nem nehéz a magasságához képest.

- De ha nem akarod – folytatta Viktor kicsit elbizonytalanodva –, akkor felejtsd el, hogy mondtam is bármit, csak egy buta ötlet volt. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad.

- Csináljuk – mondta gyorsan, mielőtt edzője arrébb korcsolyázott volna tőle. Ismét felötlött benne a vágy, hogy meg akar felelni neki, ki akar lépni a komfortzónájából, hogy újra és újra meglephesse Viktort. A párkorcsolya testi kontaktust is jelent, ami után egyre inkább áhítozott. A férfi arca felragyogott, ahogy a háta mögé fordult, jobbját a derekára tette, míg baljával megfogta a kezét. – Csak előbb szólj, mit akarsz.

Viktor megpuszilta az arcát. – Köszönöm. Most teszünk úgy pár kört, hogy én vezetek, utána megpróbállak megemelni a derekadnál fogva, jó?

Meglepően könnyű volt magát a vezetésére hagyni, mintha már rég összeszokott páros lettek volna. Viktor gyengéden igazított a mozdulatain, ha valamit máshogy csinált, mint ahogy elképzelt. A harmadik kör kezdetén szólt, hogy emelni szeretne. Yuuri érezte, hogy túl merev a teste, kicsit félt is, és inkább becsukta a szemét, míg a levegőben volt. Viktor azonban biztosan tartotta; tényleg nem most csinálta először. Nemsokára el tudott rendesen lazulni, és kezdte élvezni a helyzetet. Ráadásul, ha éppen csak siklottak, Viktor simogatta ahelyett, hogy egy helyen tartotta volna a kezét. Inkább játék volt ez az egész, mint páros koreográfia. Edzője egy alkalommal rosszul számította magát, mert elvesztette az egyensúlyát, és összegabalyodott tagokkal elestek. Yuuri egészen addig nem mert levegőt venni, míg nem látta, hogy a másik is rendben van – aztán egyszerre nevettek fel, és egymást ölelve feküdtek egy darabig jégen, míg Yuuriból előbújt a felelősségteljes felnőtt, és addig noszogatta, hogy hajlandó volt felkelni.

Viktor boldogan adta át neki a vezetést. Felrémlett az éjszaka, amikor flamencót táncoltak elfeledkezve a külvilágról – amikor beleszeretett. Párja mozdulatai most nem voltak olyan szenvedélytől fűtöttek, inkább csak koncentrált a tervezett mozdulatokra.

Azzal egyikük sem számolt, hogy mennyire csiklandós; Yuuri fogást keresve húzta végig az oldalán a kezét, és a hóna alá nyúlva próbálta emelni, mire Viktor félig visítva, félig nevetve ösztönösen szabadulni próbált a karjaiból. Yuuri megszeppenve engedte el; először azt hitte, fájdalmat okozott neki. A kiengesztelésnek szánt simogatás csak rontott a helyzeten, mert Viktor hirtelen mindenhol csiklandós lett. Yuuri egészen elképedve hallgatta a kifulladt nevetését – aztán a menekülő Viktor után vetette magát, mert az emlékezetébe akarta vésni ezt a szokatlan hangot, amit valószínűleg még egyetlen rajongó sem hallott tőle. Nehéz volt elkapni, mert nagyon ügyesen cselezett, és mindig abba az irányba indult el, amire nem számított. Végül sikerült, játékosan birkóztak, Viktornak könnyek csillogtak a szemében és fájt az arca a nevetéstől. Yuurinak végre sikerült úgy fogást találnia rajta, hogy ne akarjon rögtön kiugorni a kezeiből, és a combjaira fektette.

Viktor nem emlékezett rá, mikor élvezte utoljára ennyire a korcsolyázást. Yuurival minden olyan új és vidám volt, mintha tíz évvel fiatalabb lett volna, a karrierje hajnalán.

- Viktor – kezdte, amikor már a padon ültek, és a korcsolyáiktól szabadultak meg –, ez jobb volt, mint vártam. Csinálhatnánk megint legközelebb.

A férfi megcirógatta a térdét. – Ha lesz rá idő, akkor szívesen. – Az ajkához emelte az üveget, és hosszú kortyokban ivott.

Igen, az a fránya idő! Mindjárt itt van a december és akkor… akkor elválnak az útjaik, mert Viktor azt mondta, megnyerik az aranyat. Akkor beteljesíti a karrierjét, mint Japán elsőrangú műkorcsolyása, és…

És visszaadja a jégnek Viktort.

Ezt azonban nem akarta kimondani, attól túlságosan valós lett volna – elég, ha magukban tudják. Mindenesetre volt még egy dolog, amit frissen ihletődve ki akart próbálni. Nagy levegőt vett.

- Mi lenne, ha a gálaműsoromat páros koreográfiává alakítanánk? – hadarta, mielőtt meggondolta volna magát.

Viktor majdnem kiköpte az utolsó korty vizet és felköhögött. Yuuri riadtan pislogott rá, és gyorsan megveregette a hátát, hogy levegőt kapjon. Ő és a világ komoly veszteséget szenvednének, ha Viktor ebben a hasetsui öltözőben lelne fulladásos halált.

- Te most felkértél? – kérdezett vissza kicsit rekedten, amikor végre levegőhöz jutott. Yuuri pirulva biccentett.

- Tudom, hogy nagyon hirtelen jött, és kicsit talán bután is hangzik, de esetleg gondolkozol rajta? Nagy álmom volt, hogy ugyanazon a jégen korcsolyázzunk, és a legnagyobb megtiszteltetés lenne, ha…

- Igen! – vágott közbe Viktor, és szinte leterítette a padról, ahogy a nyakába vetette magát örömében. – Ez briliáns ötlet, solnyshko!

- Váó. – Yuuri gyengéden simogatta a haját. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen lelkes leszel.

- Enyém lesz a megtiszteltetés, hogy az én tökéletes tanítványommal lehetek egy jégen.

Ezután hosszasan csókolóztak, és Viktor finoman simogatta a combja külső felét a térde fölött. Most egyikőjüket se zavarta, hogy tulajdonképpen nyilvános helyen vannak.

- Ezt meg kell ünnepelnünk – jelentette ki Viktor, amint elengedték egymást.

- Nyílt egy új sushi bár nem messze innen. Meghívlak.

Viktort majd szétvetette a boldogság. Ez volt az első alkalom, hogy Yuuri ilyen rögtönözve, egy pillanatnyi döntés után randira hívta.

Nem sokkal később összeakasztott kisujjal sétáltak a lámpafény világította úton a folyótorkolat mentén. Sötét volt, és a kisváros lakói már hozzászoktak annyira Viktor jelenlétéhez, hogy ne készítsenek róla folyamatosan lesifotókat. Yuuri fázott egy kicsit, és amint ez feltűnt párjának, a nyakába tekerte a sálját, mert az ő tanítványa nem fázhat meg csak úgy a szezon közepén. Hálásan mosolygott rá, majd behúzta egy mellékutcába, ahol a megbeszélt hely volt.

A sushi bár kicsit modernebbül nézett ki, valószínűleg a fiatalabb vendégkört célozta meg. Egy hátsó bokszba húzódtak; Viktor már ismerte annyira Yuurit, hogy tudja, nem jár szívesen olyan helyekre, ahol tömeg van, és nem lehet a zajtól egymás hangját hallani. Ez viszont pont jó volt; még nem ismerték sokan, ráadásul hétköznap volt, és még kedvezményt is kaptak erre tekintettel. Volt még rajtuk kívül egy-két vendég, de ők távolabb ültek, és gyorsan túltették magukat azon, hogy Viktor külföldi. Halkan beszélgettek az asztal fölött összehajolva, a hangulatlámpa pirosas fényénél, és tökéletesen nyugodtnak érezte magát ahhoz, hogy felhozza a témát, amire lelkileg már régóta készült. Végül is Viktor éppen a saját evőpálcikájával etette pár perccel ezelőtt.

- Le akarok veled feküdni.

Viktor lassan letette a söröskorsóját. – Váó – lehelte. – Szeretem, amikor ilyen lényegre törő vagy.

Yuuri rögtön fülig vörösödött, és a tenyerébe temette az arcát. – Bocsi, nem tudom, mi ütött belém…

- Hé, én is nagyon szeretném – mondta puhán, és a csuklóját megragadva finoman elhúzta a kezét, hogy a szemébe nézhessen. – Kívánlak. Alig várom.

Yuuri az ajkába harapott, aztán halványan rámosolygott. Csendben ettek tovább.

És persze semmi sem úgy sikerült, ahogy eltervezték. Pár óra múlva Yuuri a rászakadó szégyenérzettől kuporgott a takaró alatt, míg Viktor kiment a szobából valamiért. Talán éppen azt fontolgatja, hogyan mondja meg, hogy nem akar többé velem lenni, gondolta keserűen.

Nem sikerült ellazulnia, rettenetesen ideges volt, és el sem jutottak az aktusig. Feleslegesen izgatta fel az ötlettel Viktort, és olyan ígéretet adott, amit be sem tudott tartani. Pedig olyan jól indult minden, együtt zuhanyoztak és simogatták egymást a víz alatt, habár előtte eltöltött egy jó tíz percet a tükör előtt bátorítva magát. Akkor lett túlságosan valós minden, amikor az ágyba vitték az egészet. És hiába volt olyan türelmes és gyengéd, hirtelen már a behatolás gondolata is a frászt hozta rá. Párja felajánlotta, hogy csinálják fordítva is, de Yuuri nem úgy képzelte el az első alkalmat.

Ha eddig nem hitte el, hogy szűz, akkor itt a bizonyítéka.

Besüppedt mellette a matrac, és Viktor kezét érezte a vállán. – Nincs semmi baj. Bújj elő, hoztam neked valamit.

Yuuri nem mozdult – nem érdemli meg, csalódást okozott mindkettőjüknek. Dühös volt magára, amiért hagyta, hogy eluralkodjon rajta a pánik, amikor tökéletesen megbízik párjában. Másoknak miért olyan könnyű odaadni magukat valakinek?

Hallotta, amint Viktor nagyot sóhajt mellette. – Nem te vagy az első és az utolsó, aki meggondolja magát félúton.

- Dühös vagyok magamra, nem érted? – mordult a takaró alól. Viktor elkezdte róla lehúzni, hogy rendesen beszélhessenek, de elütötte a kezét. Rögtön meg is bánta, amint látta, hogy a másik arca megvonaglik.

- De nincs miért dühösnek lenned. Igazából irigyellek is, mert én sosem tudtam ilyen határozottan nemet mondani.

- Irigyelsz – ismételte hitetlenkedve, amikor feladva a rejtőzést felült.

- Igen. Tessék, hoztam egy kis vizet.

Yuurinak addig fel sem tűnt, mennyire ki van száradva, míg meg nem látta a félliteres ásványvizes üveget. Viktor kócosan ült mellette egy szürke trikóba és alsónadrágba öltözve. Amint ivott, egy fokkal kevésbé érezte magát szánalmasnak. Viktor ölelésre tárta a karjait, és kis habozás után takaróstól nekidőlt.

- Ne haragudj, nem rajtad akartam levezetni.

Igaza van – egyikük sem hibás abban, hogy visszatáncolt. Egyszerűen csak keveset beszéltek róla, és ezek szerint az elméleti tudás nem elég ahhoz, hogy teljesen kitárulkozzon előtte. Csendben ültek egymás karjaiban, míg Yuuri elméjében megfogalmazódott valami, ami nagyon érdekelte. Amellett persze, hogy Viktor miért irigyli azt, hogy el tudja utasítani.

- Viktor, kérdezhetek valamit? – Megvárta, amíg rábólint. – Neked milyen volt, amikor először voltál férfival?

Tudta, mennyire bizonytalan vizekre evez ezzel a témával. Amikor tavasszal Viktor magától hozta fel a régi szeretőit, még annak a gondolatát is elutasította, hogy valaha párja lesz.

Elgondolkozva ütögette az állát a mutatóujjával. – Nem nagyon emlékszem.

- Ha nem akarod elmondani, nem baj – visszakozott gyorsan, de Viktor folytatta.

- Mármint tényleg nem emlékszem. Részegek voltunk, és az autójában csináltuk, mert egy szabadtéri buliban voltunk. Valószínűleg nem volt életem aktusa, mert utána napokig éreztem.

Yuuri élesen szívta be a levegőt; nem gondolta volna, hogy pont Viktor volt ilyen felelőtlen. Másrészről viszont járt egyetemre, és a legjobb barátjától is hallott érdekes sztorikat. A másik érezhette, hogy megfeszül a karjaiban, mert megnyugtatóan dörzsölgetni kezdte a hátát. – Ezzel most nem megijeszteni akartalak, csak gondolta őszinte választ vársz. Az első férfi partneremmel elég se veled, se nélküled kapcsolatom volt.

- És a nőkkel?

Viktor fintorgott. – Unalmas volt. Mai napig nem értem, hogyan gondolhattam, hogy vonzódom hozzájuk.

Próbálta elképzelni fiatalon, amint összezavarodva próbálja kitalálni a szexualitását, és hogy ki is ő valójában. Az egyszerre férfi és női szerepet tükröző fellépőruhái se lehettek véletlenek, hiszen Viktor minden egyes eladását megtervezte a legapróbb részletig. Sokan éppen ezt a kényes igényt a részletességre hozták fel kritikaként.

Yuuri szorongása enyhült, ahogy beszélgettek a tapasztalataikról. Viktor még egyszer elmondta, hogy ha eljutnak odáig, mennyire figyelni fog rá, és hogy nincs hova sietniük, koncentrálják az energiáikat inkább az edzésre. Amíg Yuuri elment rendbe szedni magát, mert nem volt hajlandó meztelenül aludni, lapot és ceruzát vett a kezébe, és elkezdte tervezni a Stammi vicino páros verzióját. Talán még időben eléri a zeneszerzőt, hogy megkomponálja a darab duett verzióját.

- Már tervezed? – hajolt kíváncsian a nap fölé Yuuri, ahogy visszamászott mellé.

- Gondoltam minél előbb, annál jobb. Már nincs olyan sok időnk gyakorolni.

Odaadta neki a lapot, hogy jobban megnézhesse. Yuuri elkérte a ceruzáját, és beleírt néhány javaslatot, majd ötletmerítésül megnéztek pár páros koreográfiát. Megegyeztek, hogy nem fogják dobálni egymást, mert az túl veszélyes lenne. Közben beengedték az ajtót szűkölve kaparó Makkachint, aki mindeddig a vendégektől szedte be a napi simogatás-és nasiadagot, de már igencsak hiányolta a gazdáját. Elégedetten kucorodott az ölükbe, és egyáltalán nem zavarta, hogy nem fér el rendesen rajtuk.

Hárman összebújva aludtak el.

2017. január, Szentpétervár

Várható volt, hogy előbb-utóbb elromlik a pálya hűtőrendszere; Viktor emlékezett rá, hogy egyes dolgokat már két-három éve ki kellett volna cserélni, de valahogy mégsem tették, mert valaki elsikkasztotta az arra szánt pénzt.

Yakov tajtékzott. Aztán felhívta a hokisokat, és fogcsikorgatva megbeszélte velük, hadd edzenek az ő pályájukon pár napig a legfontosabb versenyzői – na meg persze Katsuki Yuuri is, mert akármilyen röhejes is volt, működött, hogy Viktor edzőt játszott. Keményebben dolgozott, mint valaha, mert fel akart vágni a vőlegénye előtt. Az orosz sajtó csak azért nem szállt rájuk, mert a nyugalom érdekében megmozgatott pár szálat. Pont nem hiányzik egy botrány, anélkül is kihullik a haja a versenyzők drámázásától.

Yuuri gyorsan túltette magát a pályaváltáson – itt úgy is több hely jutott mindenkinek, és szerette biztos távolban tudni magát Yuritól, aki mostanában majd felrobbant a levezetetlen energiáitól és a dühtől. Yakov a hirtelen megindult növekedésére tekintettel eltiltotta a bonyolultabb ugrásoktól, miután a nemzetin is majdnem kitörte a bokáját – és tulajdonképpen csak ez állította meg attól, hogy elorozza az aranyat Viktor elől.

Yakov a másik oldalon üvöltött utasításokat, míg ő nyújtott. Ez megtehette volna előbb is, mert Yuuri bezzeg már a napi kocogását is letudta. Néha ő is kiáltott egy-két instrukciót párjának, habár ő tökéletesen tudott dolgozni egyedül is, és volt már egy megszokott edzésrutinjuk.

Éppen lábat váltott volna, amikor valaki megszólalt a háta mögött; halványan ismerős volt a hangja.

- Még mindig nagyon hajlékony vagy.

Megfordult.

Sashát még tíz év elteltével, vastag télikabátba burkolódzva, kötött sapkával a fején is felismerte.

- Kösz – biccentett. A közelében se volt már a régi hajlékonyságának a balesetei előttről, de jól esett a bók. – Nektek amúgy nem egy órával ezelőtt volt edzésetek?

- El vagyok tiltva.

Viktor felvonta a szemöldöktét, mire a férfi félrehúzta a kabátját. A bal karja végig volt gipszelve és fel volt kötve a nyakába. Együttérzően felszisszent.

- Sajnálom – mondta őszintén. Emlékezett rá, milyen rossz volt, amikor nem volt szabad jégre lépnie, és az egész karrierje kockán forgott. – Hiányzik?

- Eléggé.

- Nem bánod, ha bájcsevej közben folytatom a nyújtást? – Válaszra sem várva kezdett a törzskörzésbe, míg Sasha a palánknak támaszkodva figyelte. – Nem akarok barátságtalan lenni, de miért szólítottál meg? Azt hittem, megbeszéltük, hogy vége.

- Házas vagyok.

- Én meg jegyes – lengette meg felé a bal kezét. – De most komolyan.

- Nem szólíthatlak meg, mint egy régi barátot?

- Mi sosem voltunk barátok – vágta rá, mielőtt végiggondolta volna, hogy túlságosan is őszinte. Nem szeretett kegyetlen lenni, de ez néha ezzel járt. – Mármint rendben, tegyünk úgy. Mi a helyzet veled?

Végül is egész jól elbeszélgettek arról, hogy Sasha a nemzeti válogatott tagja, de fogalma sincs, hogy mit kezd magával, ha egyszer kiöregszik a sportolásból, mert ő se tanult semmit középiskola után. Talán leszerződik edzőnek valahová Közép-Európába, de akkor az egész családot mozgatni kell, mert nélkülük nem megy. És amúgy is nézze meg, milyen aranyos fotói vannak a kisfiáról.

Rendben, játsszák ezt; dicsekedni ő is tud.

Eltartott egy ideig, mire Yuurinak feltűnt, hogy neki kalimpál olyan vadul, valószínűleg szólhattak neki a többiek. Nem volt rajta a szemüvege, szokás szerint vakoskodott a pályán, hiába próbálta rábeszélni a kontaktlencsére. Gyors, kecses mozdulatokkal szelte át a jeget, és amint odaért, Viktor átkarolta a vállát, és ragyogó mosollyal bemutatta, mint jövendőbeli férjét, aki szinten megnyerte két hete a maga nemzetijét. Persze esküvő azután lesz, hogy a Grand Prix döntőjén is elérte az első helyezést.

- Blyat – véleményezte szeretetteljesen az orosz Yuri, és felmutatta a középső ujját, amint kijött az ülőforgásból. Yuuri már rég megtanulta tőle az összes káromkodást, aminek nem volt hajlandó utána nézni magától. – Katsudon, megígérted, hogy ma velem foglalkozol!

- Odaadnád a termoszt? – kérte halkan, némileg hibás orosszal, mintha nem akarta volna félbeszakítani a beszélgetésüket. – Mielőtt még Yurio megölne.

A lámpák fénye megvillant a gyűrűjén, ahogy visszahúzta a kesztyűjét, és elnézést kérve visszament a többiekhez. Sasha ajakrándulásából ítélve biztos volt benne, hogy valahol mélyen nagyon irigy rá, amiért ő nem a könnyebb utat választotta, és felvállalta azt, aki. Nem lehet könnyű harminc évesen is bujkálni egy feleség és egy gyerek mellett. Sajnálta és némi szánalmat is érzett iránta, de semmi többet. Ahhoz képest, hogy a tizennyolc éves énjének egy világ omlott össze, amikor szakítottak… habár az lehet, hogy inkább az apja miatt volt, aki kidobta.

Azóta a jég, majd Yuuri lett a világa.

Megcsörrent a telefonja, ahogy felvette a korcsolyáját. Felvette, és a készülék hangszórójából is Yakov ordított, habár a pálya túlsó feléről is tisztán hallotta. Mivel ignorálta, kénytelen volt felhívni, hátha azt tudomásul veszi.

- Viktor Pyotrovich! Azonnal feltolod a seggedet a pályára, mielőtt háromig számolok! – És tudta, hogy tényleg mérges lehet, ha nem Vityának hívja.

- Hallod, hív a kötelesség. – Gyorsan, gyakorlottan megkötötte a fűzőket, és kisöpörte a szeméből a haját. Automatikusan a sajtónak tartogatott üres mosolyát villantotta egykori szeretőjére. – Öröm volt veled csevegni.

Igazi megkönnyebbülés volt Yuurit a karjaiba zárni; az ölelése egyszerre jelentette az otthont álmos reggeleken, és a tüzes szenvedélyt a hosszú északi éjszakákban. Az orosz Yuri pedig megpróbálta hátulról kirántani alóla a lábát, mert Yuuri még mindig nem mutatta meg neki az ígért lépéssort. Ahhoz azonban még ő sem kelt elég korán, hogy a jégen felül emelkedjen rajta.

Mire visszanézett, Sasha már elment. És végre megértette, hogy neki nem tisztje senkit se megváltani, ha ő nem akarja.