Пожалуйста

Már kikívánkozott belőlem, hogy megírjam, mit csináltak a fiúk a Cup of China után a hotelszobában~ Naaaggyon enyhe erotikus tartalomra lehet számítani. 

Huszonnégy órája nem aludt tisztességesen. Este, a verseny kezdete előtt esett át a holtponton, amikor már nem érdekelte semmi; az idegesség adrenalinja hajtotta végig a nap további részében, aztán a boldogság, hogy ezüstöt nyert, a legjobb barátja pedig aranyat, és Viktor rettenetesen büszke volt rá, egy szóval vagy tettel sem utalt rá, hogy aranyat várt volna.

Viktor megcsókolta a nemzetközi tévé előtt. Kimelegedett, valahányszor eszébe jutott az érzés, ahogy a másik férfi ajka a sajátjára préselődött…

Valahol mindig is tudta, hogy a saját neméhez jobban vonzódik. Rendben, régen voltak érzései Yuuko iránt, amiket magának sem vallott be, a környezete számára viszont valamiért nyilvánvalóak voltak, és öt évesen közölte Minakóval, hogy feleségül fogja venni. Ez az érzés azonban cseppet sem hasonlított arra, amit Viktor iránt érzett.

Élete huszonhárom éve alatt ő volt az első ember, akit szexuális értelemben is kívánt, és ez kezdetben megrémítette. Először azt hitte, hogy ez csak az Eros előadás mellékhatása, túlságosan is beleélte magát a csábító szerepébe, de ahogy Viktor öleléseibe simult, lassan rá kellett jönnie, hogy maga is elcsábult. Viktor persze tökéletesen tisztában volt ezzel, de nem erőltetett semmit, hagyta, hogy a maga tempójában közeledjen felé.

Yuuri emlékei összemosódtak az ünnepi vacsoráról. Kábán hagyta, hogy Phichit minden második fotójára berángassa, minimálisan részt vett a csevegésben, és a végén már Viktor vállán nyugtatta a fejét, aki az asztal takarásában átkarolta a derekát. Senki nem lepődött meg a közelségükön vagy nézett furán rájuk.

- Visszamenjünk a hotelbe? Fáradtnak látszol. – Viktor gyengéden megszorította a derekát, mire bizonytalanul bólintott. Igen, jó ötlet lesz tovább vinni az estét egy olyan helyre, ahol van ágy.

A taxiban elbóbiskolt, és arra riadt, hogy Viktor gyengéden rázza a vállát.

- Megérkeztünk, napsugaram.

Yuuri nem bánta, hogy edzője magához karolja a liftben. Esetlenül hajtotta a fejét Viktor vállára belélegezve az illatát. Kicsit a kabátjába kapaszkodott, az orosz sután lapogatta meg a hátát és elengedte, amint kiléptek a folyosóra.

Viktor forró fürdőt készített neki, és Yuuri hálás elégedettséggel dőlt hátra az illatos vízben. Egy halvány gondolatfoszlány erejéig eszébe jutott, hogy meginvitálhatta volna őt is, de aztán pirulva elhessegette. Igen, csináltak már bizonyos dolgokat együtt, de ez nem az onsen. A víz alá merülve kidörgölte a hajából a zselét, és elemelte a hotel jó illatú szappanját.

*

- Még nem alszol? – kérdezte Viktor, amikor a haját dörzsölgetve, a hotel puha köntösébe burkolódzva kilépett a közös fürdőszobából. Yuuri az ágy közepén feküdt, és szemüveg nélkül olvasta a telefonján a nap híreit. A csókjuk már többször is szembejött néhány a kapcsolatuk mélységét találgató cikk mellett, és Yuuri halványan elpirult a képeket nézve. Viktor karja csak egy szögből takarta ki a csókot, de azon kapta magát, hogy nem igazán bánja.

Tudja csak meg az egész világ, hogy elrabolta a világtól Viktor Nikiforovot. Felért hozzá, és az ujjai köré csavarta, mert megteheti.

- Nem tudtam – mondta, és ez volt az igazság. A fürdő felfrissítette az érzékeit, egyszerűen átesett a holtponton, az elméje nem akart nyugodni, habár a teste követelte volna a pihenést.

- Hadd segítsek – simította meg a vállát Viktor, ahogy leült hozzá az ágyra. – Hoztam egy kis illóolajat, gondoltam jól esne egy lazító masszázs az én ezüstérmesemnek.

- Az tényleg jól esne.

- Vetkőzz le és feküdj hasra.

Yuuri halványan pirulva engedelmeskedett; látták már egymást számtalanszor meztelenül a fürdőben, néha félhomályban valamelyikük szobájában is, amikor felvetődött, hogy egyszerűbb lenne segíteni egymás vágyán. Előtte levetkőzni viszont még mindig furcsán intim volt. Masszázs közben biztosan jobban fel fognak tűnni a bőrhibái, mint a növési vonala a combján és a fenekén, az anyajegyek a vállán és az a régi sebhely a combján, ahol megvágta a korcsolya… Nem mintha máskor tett volna bármilyen rossz megjegyzést rá. Viktor felkapcsolta az olvasólámpát az éjjeliszekrényen, ahogy feltérdelt mellé az ágyra. Yuuri összerezzent az olaj hűvösségétől, és Viktor halk bocsánatot mormolt, mielőtt a vállába markolt volna.

Yuuri nem bírt visszafojtani egy nyögést. Viktor keze tökéletes volt, a vékony, inas ujjakban erő lakozott, ahogy végigmasszírozta a hátát ügyelve azokra a helyekre, ahol zúzódásai voltak az esésektől. Aztán a keze a farpofáira csúszott, és Yuuri megrándult az érintésre.

- Ha nem akarsz egész testes masszázst…

- Csak meglepődtem – vágott közbe. Úgy érezte, belehalna, ha most felhagyna az érintésével, még ha ez teljesen új terület is volt számára. Még sosem ért hozzá úgy a fenekéhez, hogy ennyit látott a meztelen bőréből.

Végre, végre kész volt átlépni az önmaga emelte határokat. – Folytasd, kérlek.

Viktor sok időt töltött el a lábával. Gondosan belemasszírozta a bőrébe az olajt, óvatosan érintette a kék-zöld foltokat, és csókot hintett a bokájára. Yuuri úgy érezte, nem bírja tovább; újra az ajkán akarta érezni az ajkát, közönség nélkül csókolózni vele, a hajába túrni, átölelni és…

Nos, ha megfordulna, azonnal nyilvánvaló lenne, mit is akar. A bőre forrón bizsergett a határozott érintések alatt.

- Hozok sportkrémet – mondta Viktor, de Yuuri elkapta a csuklóját, a hátára fordult és magára rántotta. Összekoccant a foguk, Yuuri megborzongott, és szorosan átkarolta a nyakát. Viktor hagyta, hogy vigyék magukkal a történések, gyengéden csókolta, ahogy az arcán és a mellkasán tartotta a kezét. Az ujjai alatt szaporán zakatolt Yuuri szíve, mintha ki akarna szabadulni a mellkas börtönéből. A fiatalabbik a nyakához dörgölte az arcát és halkan felsóhajtott.

- Végül is elölről is meg kell masszíroznom – mosolygott rá Viktor, amint levegőt kapott a csókok között. Yuuri ködös pillantással simogatta a karjait, aztán a vállába markolt, és kibukott belőle a kérés.

- Csináljuk.

- Mit szeretnél?

- Szeretkezel velem? – Szuggesztíven előre lökte a csípőjét, és meglephette edzőjét, mert az tátott szájjal, elkerekedett szemekkel bámulta.

- Yuuri…

- Pozhaluysta.

- Most nem lehet. – Viktor nyelt egyet, próbált elhúzódni tőle, hogy a biológia ne nehezítse meg a döntését.

- Azt hittem, kívánsz – motyogta csalódottan Yuuri, és a szemébe önkéntelenül könnyek szöktek. – A jégen…

- Persze, hogy kívánlak – felelte puhán, összedöntve a homlokukat. – De ez most nem lenne felelősségteljes dolog. Kimerültél, aludnod kell. És nincs nálunk se óvszer, se síkosító.

Yuuri vitatkozni akart, érvelni, hogy milyen tökéletes lenne egy ilyen pillanat hevében elvesztenie a szüzességét, de Viktornak igaza volt. Még ahhoz is küzdenie kellett, hogy nyitva tartsa a szemét.

- Megígérem, hogy beszélünk róla, amint hazaértünk, de most az egyszer engedd, hogy felelősségteljes edződ legyek. – Mutatóujjával finoman letörölte a könnyeket a szeme sarkából; ezek most nem rémítették meg, mert inkább csak a kimerültségtől bújtak elő. – Ha gyorsan elintézem a problémádat, megígéred, hogy utána alszol?

Yuuri bólintott – ez fairnek tűnt, talán közben ő is megérintheti Viktort.

A férfi újra olajt csöpögtetett rá, végigmasszírozta a testét elölről is, egyelőre teljesen elkerülve azt a helyet, ahol annyira tudni szerette volna. Yuuri elcsigázottan nyöszörgött alatta, a keze megtalálta útját a hajába.

- Pozhaluysta – motyogta újra.

Viktor nyelve szürreálisan ügyes volt, az állóképességét pedig elmosták a nap történései.

- Én is akarom neked.

Viktor halkan felkuncogott; még sosem mondta ki ilyen nyíltan, de a fáradtság és az orgazmus meghozta a bátorságát.

- Otthon.

- Megígéred?

- Persze, solnyshko.

Yuuri átölelte és szorosan csüngött rajta, pedig általában fordítva szokott lenni a helyzet. Ha akart volna, akkor se tudott volna szabadulni, de nem bánta, hogy ma éjjel nem a saját szobájában fog aludni. 

pozhaluysta - kérlek

solnyshko - napocska