Semmi több

Született a hatodik rész előzetese alapján - avagy Phichit a shipper. Akit valószínűleg ooc-nek írtam, de nézzétek el, ez kikívánkozott. (És látszik, hogy közvetlenül az előző szösz után íródott.)

Yuuri tisztában volt vele, hogy a kelleténél talán többet lelkendezett legjobb barátjáról Viktornak, de nem tudta megállni – hosszú hónapok óta nem látták egymást, és kellemes érzés volt végre nem csak a verseny miatt izgatottnak lenni.

Azt viszont nem vette észre, hogy Viktor arcán mindannyiszor valami furcsa érzelem fut át – bár ha fel is tűnik neki, akkor sem tudta volna hova tenni, míg Phichit rá nem világított, amikor kibontakoztak a hosszú örülök, hogy viszont látlak ölelésből.

- Öhm… Miért vág ilyen morc fejet az edződ? – suttogta alig mozgatva a száját, nehogy meghallja őket az alig két méterre álló orosz. Yuuri felvont szemöldökkel pillantott az irányába, és még ő is összerezzent a szokatlanul barátságtalan arckifejezéstől és a keresztbe font karoktól.

Ajjaj, valamit megint rosszul csináltam… futott át az agyán, de mire megjegyezhette volna, Viktor már negédesen mosolygott.

- Yurochka, miért nem mutatsz be a barátodnak?

*

- Yurochka? Komolyan? – A fiú alig bírta elfojtani a nevetést, nem mintha nem játszott volna keskeny ajka szélében mindig egy halovány mosoly. – Ez aranyos.

- Inkább kínos. Nyaggatott, hogy hívjam Vityának, mire Vicchan csúszott ki a számon, azt hittem, meghalok szégyenemben.

Phichit halkan kuncogott, még a keze is beleremegett, ahogy olyan mennyiségű cukrot szórt a teájába, amiért edzője – már ha rajtakapná – legalább tíz kör futásra ítéli a pálya körül.

- Kicsit olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár.

- Ne kezd te is…!

Phichit színpadiasan a szíve fölé emelte a kezét, és eltúlzottan nyafogós hangon panaszkodásba fogott. – Mégis mikor tervezted elmondani? Én akartam a tanúd lenni!

- Menj már. Csak az edzőm, semmi több, igazából még mindig nem értem, miért engem választott. – Idegesen forgatta a tenyerében a kávéspoharat, az ital még mindig rettenetesen forró volt, még a műanyagon és a kesztyűn keresztül is égette a bőrét. – Most az összes rajongója engem gyűlöl, amiért kivontam a forgalomból, és még nem is biztos, hogy megéri neki ez az egész. Azt sem tudom, miből fogom kifizetni a bérét!

- Ühüm.

- Mármint nagyjából ingyen lakik nálunk, igaz néha elmosogat, és egyszer Mari befogta takarítani meg cipekedni…

Phichit nagyot szürcsölt a teájából, és a pohara fölül rezzenéstelen kifejezéssel figyelte.

- … és néha meghívjuk egymást ide-oda…

- Ühüm.

- De ez egyáltalán nem fedezi egy többszörös világbajnok zseni órabérét! Ah, sírba fog vinni engem ez az ember… Persze olyan az egész, mint egy valóra vált álom, tudod, hogy mindig is a példaképem volt, és a valóságban is ugyanolyan csodálatos ember, mint ahogy képzeltem.

Phichit megértően megveregette a kézfejét, ahogy bizalmasan közelebb hajolt. – Egész biztos vagy benne, hogy nem jártok?

Yuuri elvörösödve horkant fel. – Ha azt mondod, hogy fizessek neki természetiben, én…

Barátjából kibukott a nevetés. – Te mondtad! – Gyorsan hátradőlt, hogy kartávolságon kívülre kerüljön. Yuuri a tenyerébe temette az arcát és egyre csak rázta a fejét. – Csak vicceltem, ne vedd ennyire komolyan! Ne haragudj.

Phichit igazán nem csodálkozott rajta, hogy volt szobatársa a nap további részében egyszerűen levegőnek nézte; mivel arra jutott, hogy nem sokat ronthat a jelenlegi helyzetén, az első adandó alkalommal lőtt velük egy szelfit, amint ölelkeztek – Viktor fagyos-féltékeny pillantása bárkit megijesztett volna, de bőven megérte, mert az lett az eddigi legnépszerűbb képe az Instagramon.