Éjszaka volt, már jóval takarodó után, de még éppen éjfél előtt, ám Románia nem zavartatta magát; mint minden éjjel, most is ott ült az íróasztalánál és próbált valami érdemlegeset összehozni. Moldova szavaival élve ilyenkor csak a gyertyát és a tintát pazarolta, és biztos volt benne, hogy a bátyja főként az ő álmának megzavarása céljából választja mindig eme késői órákat az alkotásra.
A fiú ma kivételesen tényleg nem érezte magát túl aktívnak. Félig leragadt szemekkel bámult az előtte heverő lapra, amin a mágus klub szabályzata állt, és már ezredszerre is elátkozta azt a pillanatot, amikor kitalálta, hogy ő átlopakodik a lányokhoz elhelyezni egy kis meglepetést Magyarország számára. Hisz ki lenne más olyan szentimentális idióta, aki gyertyával indul útnak?! Mindenki más rajta kívül zseblámpával indul éji túrára (magyarán szabályt szegni) ebben a modern világban és neki már lassan védjegyévé vált az efféle hagyomány őrzés, ki más is lehetne… Persze a gyertya hasznos, mert ki tudja, mikor kell lemenni a borospincébe… és ugyebár az sem árt, ha gyufa is van az embernél – ilyenkor kénytelen volt egy pici hálával gondolni oly annyira szeretett szomszédjára; néha úgy tűnik, hogy Magyarország is jó valamire…
Hogy a szavakat ne szórjam feleslegesen, elárulom, hogy az ez előtti éjszakán olyasmi történt Romániával, ami még soha: lebukott, méghozzá kétszeresen is.
Mint kiderült, néha még Anglia is tilosban jár; Románia tudta, már régóta gyanús volt neki, hogy ő is mágiát űz, de eddig sikerült elkerülnie, hogy rábizonyítsa. Ezért követte őt Anglia titokban, és láthatta, amint a fiú valamilyen kellemetlen rontást rak Magyarország cipőjére, amit a lány óvatlanul kint felejtett az ajtaja előtt. Innentől akár már az a pletyka is igaz lehet, hogy Románia sárkányokat tart a kertjében, gondolta Anglia, miközben előlépett a sötétségből, ahol addig rejtezett, és a szívbajt hozta az amúgy mindig tökéletesen nyugodt mágustársára. Ezek után már bátran meginvitálhatta őt a zártkörű klubjába, ahova nem vesznek fel akárkit, s melynek addig csak egyetlen tagja volt, maga Anglia. Igaz a meghívás elég udvarias volt, de Románia érzett benne egy kis számító zsarolást és nem akart kockáztatni, hisz Anglia ezek után akár ki is teregetheti a titkait a többiek előtt, így fintorogva ugyan, de elfogadta a meghívást.
Románia nagyot sóhajtva fektette arcát az asztalra, hogy aztán hirtelen fel is kapja. Majdnem ráfeküdt a kedvenc kalapjára a nagy gondolkozásban! Ez is Anglia hibája. Gyorsan biztonságos távolságba rakta magától és a gyertyától is, majd átadta magát a teljes Anglia utálatnak. Az az idióta rögtön oda is adta neki a klubszabályzatot, hogy ő is írjon hozzá valamit, ezzel véglegesítve a tagságát.
A fiú feje nagyot koppant az asztalon és ettől egy picit megélénkült, de sajnos ezzel öccsét is felriasztotta; Moldova ékes szavakkal küldte el bátyját melegebb éghajlatra és hasonlóan kulturáltan megkérte, hogy bagolykodjon már máshol. Ezek után igazának teljes tudatában a fal felé fordult, így nem láthatta fivére vicsornak is beillő mosolyát.
Már tudta, mi lesz a következő szabály!
Beöltözünk Harry Potternek.
A fiú ma kivételesen tényleg nem érezte magát túl aktívnak. Félig leragadt szemekkel bámult az előtte heverő lapra, amin a mágus klub szabályzata állt, és már ezredszerre is elátkozta azt a pillanatot, amikor kitalálta, hogy ő átlopakodik a lányokhoz elhelyezni egy kis meglepetést Magyarország számára. Hisz ki lenne más olyan szentimentális idióta, aki gyertyával indul útnak?! Mindenki más rajta kívül zseblámpával indul éji túrára (magyarán szabályt szegni) ebben a modern világban és neki már lassan védjegyévé vált az efféle hagyomány őrzés, ki más is lehetne… Persze a gyertya hasznos, mert ki tudja, mikor kell lemenni a borospincébe… és ugyebár az sem árt, ha gyufa is van az embernél – ilyenkor kénytelen volt egy pici hálával gondolni oly annyira szeretett szomszédjára; néha úgy tűnik, hogy Magyarország is jó valamire…
Hogy a szavakat ne szórjam feleslegesen, elárulom, hogy az ez előtti éjszakán olyasmi történt Romániával, ami még soha: lebukott, méghozzá kétszeresen is.
Mint kiderült, néha még Anglia is tilosban jár; Románia tudta, már régóta gyanús volt neki, hogy ő is mágiát űz, de eddig sikerült elkerülnie, hogy rábizonyítsa. Ezért követte őt Anglia titokban, és láthatta, amint a fiú valamilyen kellemetlen rontást rak Magyarország cipőjére, amit a lány óvatlanul kint felejtett az ajtaja előtt. Innentől akár már az a pletyka is igaz lehet, hogy Románia sárkányokat tart a kertjében, gondolta Anglia, miközben előlépett a sötétségből, ahol addig rejtezett, és a szívbajt hozta az amúgy mindig tökéletesen nyugodt mágustársára. Ezek után már bátran meginvitálhatta őt a zártkörű klubjába, ahova nem vesznek fel akárkit, s melynek addig csak egyetlen tagja volt, maga Anglia. Igaz a meghívás elég udvarias volt, de Románia érzett benne egy kis számító zsarolást és nem akart kockáztatni, hisz Anglia ezek után akár ki is teregetheti a titkait a többiek előtt, így fintorogva ugyan, de elfogadta a meghívást.
Románia nagyot sóhajtva fektette arcát az asztalra, hogy aztán hirtelen fel is kapja. Majdnem ráfeküdt a kedvenc kalapjára a nagy gondolkozásban! Ez is Anglia hibája. Gyorsan biztonságos távolságba rakta magától és a gyertyától is, majd átadta magát a teljes Anglia utálatnak. Az az idióta rögtön oda is adta neki a klubszabályzatot, hogy ő is írjon hozzá valamit, ezzel véglegesítve a tagságát.
A fiú feje nagyot koppant az asztalon és ettől egy picit megélénkült, de sajnos ezzel öccsét is felriasztotta; Moldova ékes szavakkal küldte el bátyját melegebb éghajlatra és hasonlóan kulturáltan megkérte, hogy bagolykodjon már máshol. Ezek után igazának teljes tudatában a fal felé fordult, így nem láthatta fivére vicsornak is beillő mosolyát.
Már tudta, mi lesz a következő szabály!
Beöltözünk Harry Potternek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése