Lovagiasság

Viktor elalszik az ebédlőben, és Yuurinak kell felébresztenie. Játszódik valamikor az előtt, hogy Viktor és Yuuri összejöttek volna. :3 

Ihlette ez a kép, amit Lily linkelt nekem. ^^

Yuuri éppen készült elmélyedni a játék rejtelmeiben (bánni fogja másnap délelőtt a kockulást, de kit izgat, messze van még a reggel), amikor valaki határozottan zörgetett az ajtaján. Elsőre Viktorra tippelt volna, de ő már értett abból, ha nem felelt.

Amikor ajtót nyitott, nővére támaszkodott az ajtófélfának.

- Éppen ideje, öcsi. Gyere, szedd össze a pasidat.

- Nem a pasim, hanem az edzőm – tiltakozott Yuuri erőtlenül, enyhén elpirulva, mire Mari csak a szemét forgatta. Nyíltan csak ő piszkálta ezzel, de a többieknek még a nézéséből is egyértelmű volt, hogy úgy gondolják, együtt vannak Viktorral. Holott Viktor nyilvánvalóan csak szerette a testi kontaktust, hiányoztak neki az oroszországi barátai, és Yuurin vezette le ezt a hiányt igazat adva a sztereotípiának, miszerint az európaiak szeretik a testi kontaktust.

- Persze. Szedd össze az ebédlőből, mielőtt még véletlen őt is összesöpröm.

- Megint ott aludt el? Amúgy te is fel tudtad volna ébreszteni.

Mari vetett rá egy csúnya pillantást. – Néha te is segíthetsz egy kicsit. És amúgy is, a te edződ, magyarázd meg neki, hogy ne aludjon el az ebédlőben.

Ez utóbbi kicsit úgy hangzott, mintha egy rendetlen kiskutyáról beszélnénk, akiről Yuuri rendszerint elfeledkezik.

Yuurinak rémlett, hogy Viktor lent maradt megnézni a többiekkel egy helyi meccset és meginni pár sört. Viszont úgy tűnt, hogy Yuurival ellentétben koránfekvő volt, aki nem bírta az éjszakázást, mert az esetek többségében, ha ilyen program volt, akkor elbóbiskolt odalent Makkachinnal összebújva. Yuurinak ez először fel sem tűnt, csak elcsodálkozott, hogy mit keres egy takaró az ebédlőben, majd az anyukája leszidta, hogy miért nem figyel jobban oda a vendégére, hát szegény fiút mindig őt ébreszti el, amikor elbóbiskol az ebédlőben, neki se lehet ezer szeme. És ezek után mindig Yuurinak kellett mennie, hogy felkeltse és visszatámogassa Viktort a szobájába – főleg azért, mert a férfi álmosan keverte a nyelveket, és legtöbbször félig oroszul motyogott olyankor.

A hatalmas ebédlőhelyiségben nem sokan tartózkodtak, ahogy közeledtek a zárórához; már a fények nagy részét is lekapcsolták. Valaki összeszedte a tányérokat, a kupákat és a sörösüvegeket, Viktor pedig ott feküdt a padlón, az egyik alacsony asztal mellett, és édesdeden fújta a kását Makkachinnal a karjaiban.

- Értem én, hogy orosz, de nem fázik?

Yuuri letérdelt az edzője mellett, és enyhén megrázta a vállát. Viktor nem ébredt fel rá, csak nyöszörögve fordult egyet, és az arca Yuuri combjának ütődött. Elégedett lehetett az új pózzal, mert a karját kinyújtotta, és a keze éppen csak elkerülte Yuuri fenekét.

- Mennyit ivott? – pillantott fel Marira, aki éppen friss cigarettát sodort magának. Ha Viktor esetleg másnapos lesz, arra fel kell készülnie, legutóbb is elviselhetetlenül kritikus volt.

- Nem hiszem, hogy olyan sokat, elég józannak tűnt, amikor legutóbb ébren láttam – vont vállat a nő. – Két sört talán? Hacsak apu nem diktált még bele szakét.

Ennyit az oroszok állítólagos magas alkoholtoleranciájáról. Újra megrázta Viktor vállát, de csak mocorgást kapott válaszul, és Viktor még jobban nekidörgölte az arcát a combjának, mintha csak Makkachin lenne. A kutya legalább felébredt, és továbbra is a földön fekve, lusta farkcsóválással üdvözölte. Arra jutott, hogy kicsit drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnia, ha már Viktor nem hajlandó felébredni. Amennyire tudott, Viktor háta alá nyúlt, és megemelte a felsőtestét. Ezzel viszont csak annyit ért el, hogy tulajdonképpen az ölébe húzta, és majdnem maga is eldőlt a súlya alatt. Yuuri érezte magán nővére tekintetét, és sejtette, mennyire jól szórakozik.

- Viktor, kelj fel, nem aludhatsz megint a földön.

Viktor karjai a válla köré fonódtak, és Yuuri már annyira hozzászokott az utóbbi időben a sok testi kontaktushoz, hogy meg sem lepődött rajta. Természetes volt Viktor közvetlensége.

- Nem akarok – nyafogta kásás hangon.

- Fájni fog a hátad.

- Nem érdekel.

Yuuri nem volt egészen biztos abban, hogy a férfi rendesen felébredt. Mozdulni továbbra sem volt hajlandó, és Yuuri szinte kívülről látta magát, amint egyre több kíváncsi pillantás szegeződik rájuk, ahogy Viktorral az ölében kuporog a földön. Még csak az hiányzik, hogy valaki esetleg felvételt készítsen róluk, és posztolja… Sokan így se voltak képesek komolyan venni, hogy Viktor felcsapott edzőnek, biztosan félreértenék.

Yuuri nagy levegőt vett, majd felnyalábolta Viktor testét (egyáltalán nem volt olyan nehéz ahhoz képest, mennyit eszik, és hogy mennyi izom van rajta), és feltápászkodott. Kicsit várt, míg a teste megtalálta az új egyensúlyát a plusz súllyal, majd elindult a lépcső felé. Makkachin némileg lemaradva követte őket.

Viktor karjai továbbra is ott voltak a nyaka körül, míg a feje a vállára bukott, és Yuuri biztos volt benne, hogy az éjszaka csendjében tisztán hallatszódik, milyen sebesen ver a szíve, hogy a karjaiban tarthatja a példaképét. Aztán a szíve kihagyott egy ütemet, mert Viktor felemelte a fejét, és csak bámult rá azokkal a gyönyörű, világos szemeivel. Yuuri majdnem elhibázta a következő lépcsőfokot, ahogy találkozott a tekintetük.

- Váó, milyen lovagias vagy, Yuuri, nem is gondoltam volna. – A hangja immár tisztább volt, nem annyira rekedtes, mint korábban, amikor nem volt hajlandó a szemét sem kinyitni.

Yuuri szeretett volna ott helyben elsüllyedni zavarában.

- Próbáltalak felkelni, de nem voltál hajlandó.

- Áh, azt hittem, az álom volt. – Viktor vidáman meglógázta a lábait, ahogy szélesen rámosolygott. – Szeretem, ha te ébresztesz.

- Akkor most már akár magadtól is sétálhatsz.

Viktor tiltakozásképpen még jobban belécsimpaszkodott. – De nem akarok.

Yuuri végül is egészen az ágyig elvitte edzőjét, és igyekezett figyelmen kívül hagyni, mennyire elégedetten mosolyog Viktor, vagy hogy megkérdezte, ismét együtt alszanak-e.

Arra jutott, most már tényleg utána kell néznie, van-e valami teljesen más, ártatlan jelentése az együttalvásnak oroszul.