Promises

Szánom, bánom, nincs mással frisselnem, mint az Ígéretek angol fordításával, ami Ritsunak hála olvasható-érthető formát is öltött. 
És egyébként kellemes ünnepeket mindenkinek! ^^ Remélem, mindenki túlélte a kajatúladagolást. 

Ígéretek

Viktor eltitkolja Yuuri elől, hogy el van tiltva a jégtől, mert túlságosan meghajtotta magát, és a régi sérülései kiújultak azzal fenyegetve, hogy a teljes egészsége rámegy. Ez feszültségekhez vezet közöttük, és Yuuri annyira megharagszik Viktorra, hogy pár napra Yurihoz és Otabekhez költözik, míg mindketten lenyugszanak. Egyikük sem viseli jól a távolságot. 

Játszódik az anime után három évvel.

Novella három részletben, mert megint megszaladt a kezem... ez mostanság elég gyakran megtörténik, nem? Köszönöm a biztatást Lilynek! ^^

A napisten kegyéből

Emlegettem ezt az aut, és végre eljutottam odáig, hogy kijavítsam (késő van, ha maradt benne valami fura dolog, az arra fogható, elnézést). Valamikor másfél-két éve kezdtem, amikor még nyakig benne voltam a Magi fandomban. Azóta szépen kiestem, de ez az egyik fic, ami valahogy bántott, hogy nem fejeztem be, szóval júniusban fogtam magam, és megírtam azt az 500 szót, ami hiányzott belőle. 

Sellő!Yamuraiha, avagy alternatív kis hableány.

Azt mondják, Heliohapt a napisten felszentelt földje, ahol Ré kegyéből a földek még a legnagyobb forróság idején is termékenyek, és bőségesen ellátják a népet gabonával. Ennek az országnak nincs szüksége hódító háborúkra, hogy gyarapodjék, a szomszéd országok maguk küldik követeket hódolatuk kifejezésére, és az arany és a drágakő csak úgy folyik az országba.

Legalábbis így volt a múltban, amikor a háborúdémonok még nem fertőzték meg az ország vezetőinek szívét. Yamuraiha ezerszer is elátkozta a napot, amikor meggondolatlanul felfedezőútra indult, és megmentette a fáraó fiát, akinek a mágusai aztán elvették a halfarkát, hogy emberlányt faragjanak belőle. 

Kiéghetetlenül

Viktor Nikiforov karrierje mindig is abból állt, hogy példaképe, Yuuri Katsuki nyomában megnyerte az ezüstöt vagy éppen a bronzot, és huszonhárom évesen lassan beletörődik abba, hogy sosem fogja túlszárnyalni. Aztán egy bankett mindent megváltoztat, és Viktor nemsokára egy Japánba tartó gépen találja magát, új edzője felé tartva.

Katsuki Yuuri huszonhét éves, a sport csúcsán van, kiégett, és küzd önmagával és a szorongásával. Fogalma sincs, meddig tudja tartani a lépést a fiatalokkal, és úgy dönt, jobb megelőzni a bukást: visszavonul a japán nemzeti után rajongói legnagyobb bánatára, de van valaki, aki ezt nem hagyja csak úgy annyiban.

Az au, ahol Yuuri a sikeresebb, idősebb műkorcsolyázó, és egy mámoros este után – amire nem is emlékszik – Viktor edzője lesz.

Találkoztam már nem egy ilyen koncepciójú ficcel angolul, de valahogy egyik sem volt az igazi, így meg kell írnom a sajátomat, amiben sokszor teljesen felrúgom a kánont, mert jól esik. 

Helvegen

Valamelyik nap rám jött a rendezkedhetnék a ficek között - begépeltem párnak a végét, valamit befejeztem (majd jön a sellős Magi au is!), szóval elég elégedett voltam magammal. 
Ki várta, hogy Hetalia fic legyen? Na? 
(Egyébként raktam ki szavazást a fandomokról.)

Esett egyszer úgy tavaly, hogy elkezdtem nézni a Vikingeket (azóta is befejezésre vár), és persze, hogy megihletődtem egy mitológiás-áldozós-véres ficre a skandinávokkal és Tinóval. A történelmi címkét annyira kell komolyan venni, mint a mitológiásat. Ami csak folyamatos utalások szintjén van tele. Valaki túl sok Kalevalát és skandináv mondát olvasott. Meg amúgy nem nagyon vannak teljesen megbízható feljegyzések az áldozási szokásokról, csak pár lelet, legalábbis nekem ez rémlik az előadásokról. Szóval kezeljétek az egészet fikcióként. Meg amúgy korhatáros, de semmilyen erotikus tartalom nincs benne, csak kiraktam az erőszakos tartalom miatt. A végén ajándék mitológiai jegyzet a teljességre törekvés nélkül.

Hangulatzene: Wardruna - Helvegen

A l'abri des fenêtres et des parapets de pierre

*Francia cím egy számból - aki elsőként kitalálja, honnan, jár keksz, vagy esetleg fic, ha van valami jó ötlete -, ha rosszul másoltam ki vagy nem helyes, szóljatok rám, továbbra se tudok sajnos franciául*

Spoileres fic, a Jackady rész után muszáj volt kiírnom magamból az érzéseimet. És Papillon talizmánjának a neve is benne van (ha valaki nem látta volna még az origins részeket, a fic előtt szaladjon megnézni).
Induljunk ki abból, hogy Gabriel Papillon, és írjunk családi Agreste-angstot. 

Porcelánbaba és Fekete Özvegy

(Tudom, tudom, Susie-nál mindig mindenki álmodik.)
Akármennyire is valószínűtlen, hogy bármelyikükből akuma legyen, egy szösz erejéig eljátszottam a gondolattal, és itt az eredmény.
(És szívás, hogy pont franciául nem beszélek, így nem lesznek francia címeink, szipp. Hacsak valaki nem segít rajtam vagy nem lopok dalcímeket.)
Akuma!Adrien és Chat Blanc

Kunnia

Újévi fic, kelt fogalmam sincs mikor, mindenesetre jó poros (és lassan kifogyok a publikálatlan hetaficekből, eskü). RusFin, téli háború, angst.

Egy marionett bábu meséje

Kicsit kicsúszva az időből, de isten éltessen sokáig, Tin! <3

Parazita

Még kedd reggel íródott, csak se kedvem, se erőm nem volt begépelni.

Ismét egy No.6 fic és angst, mert jelenleg csak ilyet tudok~

... együtt születnek újjá

Ez történik, ha leülök Alfred-féle filmeket nézni, amiben lehetséges természeti katasztrófákat és a annak következményeit fejtik ki (természetesen csak Amerikára kiterjesztve). Elmerengtem, mi lenne, ha HongIce-ékat együtt érné a Föld forgásának leállása.

Céltalanul és túlságosan áltudományos és hatásvadász. Ne ebből tanuljátok földrajzórára.

Talvi on surman aika

Boldog új évet mindenkinek! ^^
Még decemberben írtam ezt a SuFint ami inkább FinSu Tinuvielnek, de aztán rájöttem, hogy így karácsonyra túl depresszív. (Látjátok, ezért volt az a sok fluff.)
Játszódik valamikor a téli háborúban.
(A cím pedig az első mondat szeretne lenni finnül, össze kellene már kapnom magamat.)

Velkomin og Bless

Drága Kijánk tegnap írt egy olyan szöszt, amihez hozzászólni nem bírtam, mert én ilyet nem tudok írni, szóval megmondtam neki, hogy nekem ezt le kell fordítanom németre. Áldását kaptam rá.
Az eredeti ficet itt találjátok: Velkomin og Bless
Hallgatmány: http://www.youtube.com/watch?v=XXVaGbSYyFI
Valószínű, hogy fogok még ilyet elkövetni. Azt most nem állítom biztosra, hogy nyelvtanilag és stilisztikailag tökéletes, mert a nyáron a német felé sem szagoltam leszámítva azt, amikor közölnöm kellett a németekkel a Balatonon, hogy az nem az ő stégjük és legyenek szívesek segíteni visszacipelni a part közelébe, mert minket büntetnek meg érte. Szóval majd ha már visszarázódtam a nyelvbe, átnézem megint. Jelenleg ennyi tellett tőlem.
És sürgősen kéne kerítenem egy német bétát.

Runter

Drága Tinünknek tegnap volt a szülinapja, és végre összeszedtem magam, hogy begépeljem ezt a kis szöszt~
Rövid, de azért remélem, hogy tetszeni fog! <3

Sosem halunk meg

Valamikor a távoli jövőben...

A Föld az utolsó nagy háborúban szinte teljesen lakhatatlanná válik; a folyókban mérgek folynak, az összes tengert kiédesítették, hogy ivóvízhez jussanak, és a levegő mar. Az emberek hatalmas csillaghajókon hagyják el a bolygót egy új otthon után kutatva. 

Egyszer beszélgettünk Tinuviellel arról, hogy mi történne, ha az országoknak el kellene hagynia a Földet. Elkezdtem, aztán félbehagytam és hónapokig hozzá se nyúltam, múlthéten viszont befejeztem. Tinnek ajánlom, ha nincs az a beszélgetés, valószínűleg sosem jut eszembe, hogy sci-fit írjak. <3

Emlékeztek, amikor azt mondtam, hogy nem fogom többet kedvenc skandinávjainkat bántani? Ez nem az a fic, a karakterek pedig a történet előrehaladtával egyre karakterhűtlenebbek lesznek, de ezt fogjuk rá a nyuszira.

Aki megtalálja benne a DW-utalásokat, sütit kap.

Mindenki csodálkozik rajtam...

Gondolom láttátok az új részt; ahogy megnéztem, bekattant valami és egyszerűen muszáj volt Ivannal alkotnom mintha nem folyton vele írnék. Azt hiszem, nem akarok többet az agyában turkálni. Nem terveztem, hogy ilyen lesz, tőlem szokatlanul korhatáros (kínzás és gyilkosság, csak hogy kitegyem a megfelelő figyelmeztetéseket), nem esti mese.
Egy részlet Oroszország naplójából.

Emlékképek

Ivan annak idején elvesztette Tinót, de amikor az ölébe hull a lehetőség, hogy visszaszerezze, nem habozik kihasználni azt. Oroszország, Finnország és Svédország szerelmi háromszöge egy új regényben.
(Nos... március óta dolgozom rajta és még mindig nincs kész. A nyolcadik fejezetnél járok, de már lassan kezd körvonalazódni, mi lesz a vége, szóval elkezdem felpakolni, hátha ezzel magamat is ösztönzöm.)

Orosz rulett

Hetek óta most először nincs azzal gondom, hogy címet adjak.
Ez határozottan durva tőlem, nem szoktam ilyeneket írni, de tegnap valami bekattant (oké... csak lázas voltam), elfilóztam azon, hogy mi lenne ha, és megírtam. Ne gyilkoljatok meg érte...
Egyszer majd Ivan eljön értem csappal, amiért ilyen rohadéknak írom.

Hajolj hozzám hívó szómra...

Finnország utolsó révülése a harmincéves háborúban.
(Éljen, Susie írt valami olyasmit, amiben nincs slash és hosszabb, mint ötszáz szó! xD)

1721, Uusikaupunki

1713-ban a svéd vereségeknek köszönhetően az oroszok megszállták a finn országrészt... Én és a zseniális címeim.

Jakónak :)