Szelleműzés

Boldog Szent Iván éjt mindenkinek! Végre valami teljesen aktuális ficcel jöttem. 
Lejla ötlete volt, mert mesélte, hogy a svédek szerint minden házban van szellem, aztán ötleteltünk, hogy milyen jó Hetalia szösz lenne belőle, és ez született. 
Finnországnak elege van Svédország szellemeiből, és akkor telik be a pohár, amikor Sealand is elkezd látni egyet. 

Tino szerette a férjét.

Nagyon. Tényleg.

Csakhogy volt egy kis tiklije – ahogy majdnem minden országnak: meg volt róla győződve, hogy szellemek lakoznak a házukban, és Tino eleinte csak legyintett az egészre. Aztán ez a különös mánia be nem férkőzte magát az egész életükbe, főleg a juhannus környékén – amit Tino pont azért ivott el, hogy a szellemek biztos ne környékezzék meg.

Finnországnak mindenre volt egy jó racionális magyarázata. Azért recseg-ropog a ház, mert öreg a fa, és szépen kiszáradt a jó időben, a szélcsengőnek a csilingelés a dolga akkor is, ha éppen nincs szél, és nem, nem a szellemek tolták el azt a szekrényt, hanem maga Berwald, amikor rendezkedett a lakásban, csak rögtön meg is feledkezett róla.

Svédország néha szellemeket látott; Finnország legyintett, hogy képzelődik.

Aztán beköltözött hozzájuk Sealand, és valahogy minden valóságossá vált.

- Nézd, ott van Marie – mutatott a svéd az almafa alá. – Köszönj szépen neki.

- Én nem látok senkit – jegyezte meg Finnország a homlokát ráncolva.

- Ki az a Marie, pappa? – kérdezte cincogó hangon Peter.

- A szomszéd kislány, olyan veled egykorú lehetett, amikor kétszáz évvel ezelőtt rázuhant egy nehéz ág a fejére, és menten szörnyet halt.

Sealand nem szólt semmit, csak holtsápadtan berohant a házba.

- Ezt most muszáj volt? – sziszegte Tino, mire férje értetlenül pislogott rá.

- Mert?

Finnország frusztráltan legyintett; az egy dolog, hogy ő milyen marhaságokban hisz, de ne tömje már szerencsétlen gyerek fejét is velük, van neki elég baja.

Svédország a nap további részében folyamatosan megjegyezte, ha Marie épp ott volt velük, és Sealand olyankor úgy menekült ki a szobából, mintha üldöznék. Tinónak elege volt. Nem igaz, hogy Berwald nem látja, hogy a gyerek fél. Miért kell még tetézni is?

Aznap este kicsit korábban bújtak ágyba, és Finnország gondosan behúzta a függönyöket Sealand szobájának ablakain, nehogy a fiút zavarja a nyári világosság. Mesélt neki – szigorúan békéset, nehogy féljen –, majd megpuszilta a homlokát, betakargatta, és ő maga is nyugovóra tért elfordulva Svédországtól, mert még mindig haragudott rá, amiért megijesztette Petert.

Pár óra múlva kopogtatásra ébredt, majd Sealand kukkantott be a maciját szorongatva.

- Isä? Ébren vagy?

Tino kipislogta az álmot a szeméből. Komoly dolog lehet, ha Peter csak úgy felébreszti.

- Rosszat álmodtál?

- Marie az ágyam végében áll – suttogta a fiú, és Tino összevonta a szemöldökét.

Ki az a… jaj, ne.

- Gyere ide – tárta felé a karjait. – Nincs ott senki.

Peter szinte leterítette, ahogy szipogva a mellkasába fúrta az arcát.

- De én látom. Nem akarom látni. Én is olyan buggyant leszek, mint Anglia? – Hüppögni kezdett, és Finnország gyengéden ringatta a karjaiban.

- Dehogy, kicsim.

Svédország is felébredt a suttogásukra, mert fordultában megnyikordult alatta az ágy.

- Mi a baj? – kérdezte halkan, feléjük nyújtva a kezét, de Finnország elhajolt előle, és magukra húzta a takarót.

- Te csak ne mondj semmit – mordult rá.

Berwald megrántotta a vállát, és már vissza is aludt; valószínűleg majd egy álomnak hiszi az egészet. Peter is kezdett szerencsére megnyugodni, és Tino addig helyezkedett, míg sikerült kényelmes pózt találnia a gyerekkel a nyakában.

Kezdett rettenetesen elege lenni Berwald hülye szellemeiből.

*

Finnország azzal kezdte a napját, hogy amíg a másik kettő aludt, elrohant gyógynövényekért, majd leemelte a kandalló fölül a számi sámándobot a faragott csontütőkkel, amit egyszer Norvégiától kapott. Ugyan dísznek készült, de biztos volt benne, hogy van benne annyi varázslat, hogy akármilyen szellemet kidoboljon a házból.

Svédország elszörnyedve figyelte, amint tüzet rak a nappaliban, míg Sealand izgatottan ugrálta körbe.

- Kotyvasztasz valamit ellenük?

- Kidobolom a szellemeket a házból.

- Ez tök izgi? Segíthetek?

Tino nem titkolt büszkeséggel ültette maga mellé ifjú sámántanoncát, még egy kisebb dobot is talált neki, amit valakinek ajándékba szántak. Röviden elmagyarázta neki, hogyan üsse a hangszert.

- Tino, ne – szólt rá párja, de a finn egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Egy szava sem lehet, eddig elviselte, de azt nem fogja hagyni, hogy miatta azt higgye a gyerek, megőrült.

Meggyújtotta a tüzet, majd kizavarta Svédországot az udvarra, miután az megpróbálta eloltani. Füveket égetett, aztán szelleműzőt kántált egy régi dialektusban. Sealand lelkesen halandzsázott mellette, és igen derék módon egyszer sem tévesztette el a ritmust.

Miután az egész ház émelyítően illatozott a gyógynövényektől, közbejárták minden sarkát, és Sealand végig idegesen szorította a kezét, de nem látott senkit. Sikeres volt a szelleműzés.

Svédország nem szólt hozzá egy hétig – ami nem volt túl nagy változás az átlagos énjéhez képest –, de teljesen megérte az egész. 

juhannus - Szent Iván éjszakája, svédül midsommar, ilyenkor nagy parti van északon, mert ebben az időszakban a legrövidebbek az éjszakák